A Józan Ész Társaság ismét érdekes vendégelőadót hívott. Ahogy Molnár Margit, a JÉT elnöke mondta, a civil szervezet nem akarja megmondani, hogy ki mit gondoljon, hanem arra akarja rávenni az embereket, hogy gondolkodjanak el. Ehhez hívnak rendszeresen vendégeket. Tegnap délután a veszprémi Lovassy gimnáziumban Marsovszky Magdolna kultúra-és kirekesztéskutató volt a vendégük.

Mielőtt a címként megadott antiszemitizmusról esett volna szó, Dobos Gábor, a civil szervezet tagja az Ezredvég című kulturális folyóiratból Konok Péter Bírósági tudósítását olvasta fel a hajléktalan létről.

Miért is van jogos helye ebben a témában egy hajléktalan létet mutató versnek? Mert a kirekesztés mindegyik esetben ugyanarra vezethető vissza: a többség kivetíti rájuk a saját félelmét.

Magát a fasizmust és ezek struktúráit vizsgálja Magyarországgal kapcsolatban Marsovszky Magdolna, aki a németországi Fuldai Egyetem óraadó tanára, a roma polgárjogi mozgalom aktív résztvevője. Nem a megszokott megközelítésben vizsgálja a témát. Ő nem a zsidókból és nem a cigányokból indul ki, hanem a többségi társadalomból. Abból, hogy kiket rekesztenek ki. Az identitás és az ellenidentitás kifejeződésében, a társadalom, mint mi és a kirekesztettek, mint ők megkülönböztetésében. A kirekesztés ott kezdődik, ha azt mondja a többség, hogy nekünk van identitásunk, míg nekik nincs identitásuk, tehát bomlasztják a mi társadalmunkat.

Amikor egy társadalom tagjai azzal próbálják csillapítani a saját antiszemitizmusukat, hogy vannak jó zsidók és rossz zsidók, jó cigányok és rossz cigányok, akkor már eleve kirekesztőek.

Magáról a faji koncepcióról a 19. század második felétől beszélhetünk – idézett a kutató a történelmi háttérből. Előtte inkább antijudeizmusról lehetett beszélni. A fajelméletes rasszizmus csak ezután alakult ki.

A tekintélyelvűség, az etnonacionalizmus és az etnovallás hármasa hozta létre Németországban a tömeges erőszakot, a népirtást.

A mostanában Magyarországon többször hangoztatott népnemzeti kifejezést állította ezzel párhuzamba  Marsovszky Magdolna.
Itt ideológiáról van szó, nem konkrét emberekről, az antiszemitizmus sztereotípiájáról beszélhetünk. Az antiszemiták mondják meg, hogy ki a zsidó, rasszjegyeket látnak bele abba, akire kivetítik félelmeiket: a nagyvárosi életvitel, a nyugati civilizáció, a gyökértelen idegen képe, a tőkés pénz világa a nemzeti tőkével szemben. Minden ellenségkép lesz, ami nem a miénk.

A cigány ugyanígy ellenségkép lesz: túl sok gyereket szül, meg kell tanítani tisztálkodni, buták, vérükben van a bűnözés – sorolja a kirekesztő. A többség kivetíti rájuk a félelmét. A kirekesztésnek mindig mi vagyunk az okai, hogy miért rekesztjük ki őket – összegezte a kutató.

Majd az önreflexióról, új kultúrpolitika szükségéről beszélt, hiszen a németeknél is ebből indult ki a múlt feldolgozása.

A kirekesztés mozgatórugója a kultúrpesszimizmus. Ez a magyarság tekintetében úgy csapódik le, hogy a mi népünk mindig ártatlan volt, mindig a külső hatalmak voltak a hibásak. Ezt a kis nemzet ki akarják irtani.

Marsovszky több olyan párhozamot is mutatott, amiben a mai kormányzati megnyilvánulások és a múlt századi fasizmus kommunikációja hátborzongatóan hasonló. Utalt például Semjén egyik beszédére, ahol arról szólt, hogy nem a külső, hanem a belső ellenségek győztek le minket. Vona például azt mondta, hogy a magyar gárda önvédelemből alakult.

Szinét gyakran hallható kifejezés, hogy azé a föld, aki benépesíti. Mindez egyenes út az ellenségkép gyártásához, mint amiket számtalanszor hallunk a bal oldali zsidóságról, arról, hogy a kommunizmust a zsidók csinálták. De konkrétan ilyen félelemből eredő kivetülés volt az MTV székház elleni támadás, hiszen akkor a zsidó médiát támadták. Ugyanakkor a goj egység megteremtésén munkálkodtak.

Az antiszemiták másik örökös célpontja a liberalizmus, a liberális értelmiség. Így vált mára az EU és NATO is ellenségképpé.

A kutató elmondta azt is, hogy Németországban az antiszemitizmus tanulmányozása során a többségi kutatást alkalmazzák. Azt vizsgálják, hogy melyek azok a mechanizmusok, amik a kirekesztéshez vezetnek. A vizsgálatok azt mutatják, hogy a normán kívüliek lesznek a kirekesztettek. Ugyanez vonatkozik a hajléktalan és a cigány kirekesztésre is.

Az antiszemitizmus tehát nem zsidókérdés.

Mindez hová vezet? - tette fel a kérdést Marsovszky Magdolna és az etnovallás került végül terítékre. A misztifikálás, az, hogy hiszünk a nemzeti megváltás mítoszában, egészen addig érhet el, hogy akik magukat az etnikum igazi képviselőinek gondolják, azok a nemzet ellenségeinek tekintik mindazokat, akik eltérnek tőlük. A nemzet ellenségeitől való megszabadulás pedig beindítja az etnikai erőszakspirált.

A kutatási eredmények hallatán elgondolkoztam a szinte minden településen látható rovásírásos táblákon és a pedagógusoknak meghirdetett rovásírás oktatása egyetemi képzésen.

Mi szabhat megállj ezen az úton? S ha nincs megállj, akkor hány áldozat lesz?