Várpalotán a februári testületi ülés rendhagyó módon kezdődött.  Talabér Márta polgármester felszólított, hogy mondjam el mit írtam advent idején a Várpalotai Hírhatárban.

- Szólhattál volna előre, akkor készülök és kinyomtatom - válaszoltam.

Aztán kértem egy internetes hozzáférési lehetőséget, hogy a viszonylag hosszú cikket felolvashassam. Természetesen erre nem kaptam lehetőséget. Így a telefonban (még jó, hogy ilyen okos) kikerestem a szóban forgó cikket:

Hé, Talabér, szültél már ma? - ez az az írás.

- Megvan, szívesen felolvasom!

Üljek ki az asztalhoz és ott olvassam - mondta Talabér - hangosan, hogy mindenki hallja!

- Számomra nem jelent problémát hangosan olvasni!

Az ötvenes éveket idéző, a megfélemlítést és megalázást magában hordozó módszer ellenére egyáltalán nem éreztem magam rosszul. Még akkor sem, ha a telefon tördelése miatt az első részt csak felében-harmadában lehetett látni.

Eszembe jutott gyerekkorom (70-es évek eleje) egyik pillanata, amikor (3. vagy 4. osztályos voltam) nem írtam meg elég szépen a házi feladatomat és a tanító kihívott az osztály elé és körmöst adott. Jó kis favonalzóval. Tudtam, hogy nem jogos. Odatartottam a kezem és megvontam a vállam. Indultam volna vissza, de újra visszahívott. Újra ütött. Egy félmosollyal végigmértem és ismét indultam vissza a padhoz. Újból visszahívott. Az ujjam már lüktetett. Harmadszor is lecsapott. A vér kiserkent az ujjam végén. Már nem érzetem. Rávigyorogtam és leültem a padba. Többé én nem kaptam körmöst.

Hé, Talabér! A tetemrehívás fordítva sült el! Tudod, milyen jól esett szóban is a szemedre hányni a palotai kéziszurkolók levelét? Vagy például ezt:

„Mondd, így Jézus születésnapjához közeledve neked eszedbe jutnak azok a kisdedek, akik nem értek át a szárazföldre? Vagy csak potenciális terroristát látsz benne? Láttál már halott csecsemőt a valóságban? És láttál már éhező gyermeket?”

Éppen aktuális, ugyanis központi pártutasításra éppen te terjesztetted éppen erre, a februári testületi ülés elé a migrációs kvóta elleni pártpropagandátokat.

Nem is számítottam rá, de igen, jól esett a szemedbe mondanom, hogy szétlopjátok az országot, miközben egyre több a szegény és a szegény már csak a másik szegénytől várhat segítséget.

Nem érdekel miért nem szültél, mint ahogy téged sem érdekelt, hogy mi lesz a sorsa azoknak a szolgálati nyugdíjas rendőröknek, katonáknak, tűzoltóknak, bányászoknak, akik az általad beterjesztet javaslat alapján veszítették el a korábbi nyugdíjukat. A már megszerzett jogokat visszamenőlegesen vettétek el, te jegyezed azt a beterjesztést!

Hé, Talabér! Nem szégyelled magad?

És azért, amit a rokkant emberekkel csináltatok? Megaláztatok sokezer embert.

Hé, Talabér! Emlékszel még a férfira, aki kés szúrt a szívébe a veszprémi Társadalombiztosító épületében? Az is a te és párttársaid lelkén szárad, akik ilyen embertelen törvényeket alkottatok.

Továbbra is állítom, hogy semmivel nem butábbak vagy rosszabbak az én, és még nagyon sok szülő gyermekei, mint te és mégis napi anyagi nehézségekkel küzdenek. Mindenki annyit ér, amennyije van? Hát nem!

Megsértettem a magánéletedet?

Hány ember magánéletét tettétek tönkre az ostoba törvényitekkel, a központosításaitokkal, a fekete listátokkal? Megtapasztaltam. 2010 és 2012 közötti álláskeresésem alkalmával éppen 6 intézményvezető mondta el személyesen, hogy elismeri a televíziós és szervezői munkámat és nagyon örülne, ha együtt dolgozhatnánk, de nem vehet fel, mert akkor másnap ő kerül lapátra. Mindössze annyi volt a „bűnöm”, hogy két évig az SZDSZ szervezője voltam. Még csak pártag sem voltam.

Egyet ígérhetek: ha per lesz belőle, annak minden apró részletét nyilvánossá teszem. Nem itt az újságban, mert tartom magam az első ígéretemhez.

Nem tudsz megfélemlíteni! Egyre kevesebbeket tud a kormányotok megfélemlíteni.

A cikk felolvasását azzal zártam hogy igen, ez a véleményem.

Talabér cinikusan hozzátette, hogy a pétfürdőiek és a liberális párt Várpalota elleni támadását hallották.

Hé, Talabér! Eredj vissza alsó tagozatba szövegértést tanulni!Neked, szólt, aki Berhidán laksz, nem a várpalotaiaknak!

Ha nem vetted volna észre, ez egy vélemény volt. Jogom van hozzá. Még.

Egyébként valóban 15 éve Pétfürdőn élek, előtte 37 évig Várpalotán laktam. Ott nőttem fel. Úgy vagyok a két településsel, mint anya a két gyermekével. Nem tudom egyiket sem jobban szeretni a másiknál. Hogy per van közöttük? Elég nagy baj ez. Egy anyának éppen az a feladata, hogy elsimítsa a testvérek között az ellentétet, nem pedig az, hogy egymás ellen uszítsa őket. Ezt nemcsak egy édesanyja tudhatná. Szerintem az apukák is tudják.

Arandrágabogaram! Egyébként pedig le vagy maradva egy brossúrával. Zavar van a rendszerben! Vagy írtam már? Nem jól működik a kémhálózat. Lemaradtatok arról, hogy már nem tartozom az MLP tagjainak sorába. Magam liberális gondolkodású voltam, vagyok és maradok. Másfél évig felvállaltam, hogy képviselem az MLP-t. Mivel a párt irányvonala vagy inkább irányvonaltalansága nem az általam helyesnek tartott liberális értékrendben alakult, ezért békésen, tisztességesen, korrekten elváltunk, további sikert kívánva egymásnak.  

A várpalotai képviselők egy része háborgott, hogy fúúú, micsoda szöveg.

Deák Istvánné azonnal szükségét érezte elhatárolódni tőlem, bár elismerte, hogy van benne igazság a szegénységet illetően. Megjegyezte, hogy már az sem tetszett neki, amikor a korrupció kormánya elleni tüntetésen az MLP képviseletében beszédet mondtam. Igaz, hogy a hallgatóság legnagyobb tapsa követte a beszédet. (Ha esetleg valakit érdekel itt megtalálja)

Katona Csaba egy méretes szexizmussal fejezte ki nemtetszését. Mindennek az alja szerinte, ha egy nőről egy másik nő ilyen módon ír.

Kedves Csaba! Nem tudom hol élsz, de feltételeztem volna rólad, hogy érted:

ez egy polgár, egy ember - aki szakmájának fogva (mozgókép- és médiakultúra szak Berzsenyi Dániel Főiskola) elektronikus újságot ír - véleménye egy politikusról, (még ha éppen nő is az illető) pártjának rossz, embertelen kormányzásáról.

Ennek a pártnak az egyik vezetője, Kövér László, és sajnos többek is megalázzák, szülőgépnek degradálják a nőket. Csak azt kértem számon Talabértól, amit Kövér rajtunk, a lányainkon. Remélem elég érthetően írtam le.

Hé, Talabér! Politikusnak tartod magad?

Akkor tűrj és szolgálj alázattal.

Mert a várpalotaiak ezt érdemelnék.

A tiszteletet ki kellene érdemelni!

A februári testület ülés témáit itt olvashatják.

Mezriczky Beáta magyar állampolgár