Időutazáson voltunk a várban. Igaz, hogy csak 25 évet mehettünk vissza, de az is meglepő volt. A régi Várpalotai Városi Tv adása az első önkormányzati választásról. Tartalomban, megjelenésben jól kidolgozott tudósítás. És sorban a többi négyévenként. Olyan romló minőségben, ahogy veszítettünk a rendszerváltás lendületéből. Egyre kevesebb informáló szöveg, egyre több bejátszás, csak úgy, eleresztve, rádobva néhány vágókép.

2006-ig szinte unalmas egyhangúság a polgármester tekintetében. (hej, de hiányzik ma személyében az addig tartó „egyhangúság”)

2006 őszén aztán nagy csinnadrattával új, fiatal polgármestert választottak a palotaiak. Be is iktatták teátrálisan, huszárokkal, ahogy akkor országosan fordult a helyzet.

Csak az a fránya szakmaiság… az nem akart már összejönni a  választásról szóló televíziós tudósításban. 2010 – szakmailag padló (ennél csak jobb lehet), egyszerű sima amatőr bejátszás, egyetlen kommentáló mondat nem volt a beszámolóban. Az adást vágó szerkesztő elengedte a felvételt, rászórt néhány vágóképet (azt is rosszul) osztjónapot! Meg is érkeztünk a mába.

Szerencsére Dr. Czeidli Istvánnak, a rendszerváltás első jegyzőjének ünnepi köszöntője nem volt igazán tárgyilagos, hanem bizony szubjektív. Mesélt az önkormányzatiságra való áttérésről. Számára nem volt ismeretlen már akkor sem, hiszen közel fél év állt rendelkezésére a felkészülésre. Mesélt arról, hogy milyen felpezsdült közéleti aktivitás volt jellemző 90-ben. A Galéria zsúfolásig megtelt, még az utcán is ki kellett hangosítani.

Mint mondta: sokan fedezték fel magunkban ekkor a tálentumot a közügyek területén. A választás tisztasága természetes volt, hiányzott a nyelvi agresszivitás és az egymásnak feszülő ellenségeskedés. A későbbi munka során az összecsiszolódás nem ment súrlódások nélkül, de végig tisztelték egymást. Záró gondolatként Salve Várpalota címmel saját versét olvasta fel Várpalota Város Önkormányzatának első jegyzője.

Őt az első polgármester követte a mikrofonnál. Leszkovszki Tibor négy cikluson keresztül vezette a várost. Ő is személyes élményeit mesélte el. Kiemelte, hogy 1990-ben a régi és az új feszült  egymásnak. Az önkormányzati jelöltek nem ismerték egymást, szinte azt sem tudták, ki melyik pártot képviseli. Az MDF és az MSZP például egymás szórólapját is bedobták a postaládákba, ha már éppen arra jártak. Az egykori pártházban (ma inkubátorház) minden párt kapott irodát. Nagyon emberi volt a hangulat, függetlenül attól, hogy ki milyen pártban volt. Volt sok jó és időnként nehéz volt, de működőképes volt a város. Amikor a későbbi képviselők visszamutogattak, akkor azért tudni kellett, hogy 20 év alatt lezajlott a japán program.

2006-ban Leszkovszki Tibor már nem indult a választáson. Ekkor Németh Árpádnak sikerült nyerni, így a mikrofonnál is ő következett. Elmondta, hogy élete legnagyobb teljesítménye volt ez a győzelem. Három évvel korábban gondolt rá, hogy el kellene indulni a választáson. Példaként a tanácselnök nagyapja volt előtte. Nyilván fontosak voltak a  csövek (japán program, teljes közmű, fűtőmű), de mást akart csinálni. Látványtervek készültek. Hiába volt tele tervvel, azt le kellett fordítani az emberek nyelvére. (hmm uszoda?, Pannónia gyár?) Mikor a polgármesteri székbe került, nem volt rálátása, fogalma sem a közigazgatásról, hiszen a marketing szakmából jött. Sokat tanult a munkatársaktól és végül köszönetet mondott a családjának.

Majd Talabér Márta került sorra. Ahogy mindig most is olvasta, amit mondott. Az eddig megtett szakasz nem volt sima, értek bosszúságok, pofonok is – kezdte. Az önkormányzati munkában nincs helye az öncélúságnak (hmm… Borgo-San Lorenzo?) A japán hitel és a Mátyás kötvény ( Németh Árpád) működésképtelenné tette volna a várost. (mégiscsak hitel a kötvény?) Megkezdődött a 8-as főút várost elkerülő szakaszának építése. Jövőre a törökök felett aratott győzelem apropóján Thury emlékévet terveznek. (apropó, hogy állunk a török testvérvárossal, Gazipasával?)

A hosszúra nyúlt ünnepség végén a jelenlegi és eddigi polgármestereknek, jegyzőknek, aljegyzőknek és képviselőknek  okleveleket adott át Talabér Márta. Legelőször saját magának. A hivatalos ceremónia utáni beszélgetésben megtudtam, hogy jópáran az egykori képviselők közül az utolsó pillanatban kaptak meghívót, egy nappal a rendezvény előtt. Sok oklevelet nem vettek át. Voltak olyan egykori képviselők, akik bár a meghívót megkapták, de a „bohóckodásban” nem kívántak részt venni.

Az az érzésem, hogy most, 2015-ben sokkal nagyobb a szakadék az egyes pártok között, mint volt 89-ben az „őskommunisták” és „reformkommunisták” között.  Akkor az erőpolitizálás alább hagyott (most ne nézzük, hogy miért), belátták, hogy rossz felé tartanak a dolgok, megoldást kerestek.

25 évvel ezelőtt vajon a hatalom meggyengülésének vagy az ellenzék megerősödésének volt nagyobb szerepe a rendszerváltásban?  Az biztos, gesztust mindig a hatalom gyakorolhat. A mindenkori ellenzék pedig eldöntheti, hogy részt kíván-e venni a hatalom diktálta szabályok szerinti  mérkőzésben vagy saját szabályai szerint új utat választ, alkudozik, megalkuszik vagy megalakul. 

Mezriczky Beáta