November 3-ától folytatódik a Magyar Holokauszt Emlékév Veszprém megyei programsorozata. Az Eötvös Károly Megyei Könyvtárnak a Miniszterelnökség Civil Alap által támogatott harmadik, egyben befejező programja tart ezen a héten. Mint ahogy arról beszámoltunk már a Klezmertől a maceszgombócig című írásban, korábban a zsidó népszokásokról és kultúráról volt szó.

Ezúttal Radnóti Miklós utolsó útját járják végig a szervezők és az emlékezők. Gyalog Szentkirályszabadjától Abdáig. Ugyanazon az útvonalon, ugyanazon megállókkal, amelyeket az emlékezések szerint 1944 november 3-9 között Radnóti Miklós a magyar munkaszolgálatosokkal együtt megtett.

Hétfőn reggel a szentkirályszabadjai régi vasútállomástól indult a menet. Schreiber Márta, a program szervezője mondta el a megjelenteknek, elsősorban a helyi iskola diákjainak, hogy miért fontos ez a gyalogmenet, miért fontos emlékezni a 70 évvel ezelőtt történt tragédiára. Radnóti Miklós csak egy volt a mintegy 1500 magyar munkaszolgálatos közül, akiket 44 novemberében ezen az útvonalon hajtottak végig.

A településtől távol eső helyszíntől a főút melletti kereszthez gyalogolt elsőként a menet. Itt koszorút helyzetek el a megemlékezők és Praznovszky Mihály, irodalomtörténész, a Radnóti-menet kitalálója és vezetője szólt elsősorban a diákokhoz. Elmondta, hogy valójában semmilyen fogódzó nincs, csak két konkrét dátum és két név. 1944 május 20-a, amikor Radnóti Miklóst sok ezer társával együtt kivezénylik Szerbiába, és 1944 november 8-a, Abda. Szentkirályszabadja emlékét egy vers őrzi.

- Hihetetlen érzés, hogy mi az irodalom részesei vagyunk. Szentkirályszabadja, 1944. október 31. Itt vagyunk. Nem biztos, hogy ekkor írta, lehet, hogy csak akkor másolta le utolsó versét, a Razglednicákat, ami képeslapot, üdvözletet jelent. A ruhájuk rongyos, cipője legtöbbjüknek nincs már, ennivalójuk nincs, a magyar keretlegények ütik-vágják őket, a sebesülteket agyonlövik, nem cipelik – folytatta a történelmi idők megidézését az irodalomtörténész.

Mi 14-en egy nemzeti emlékezet által elfogadott és sok emlékező személyes emlékeiből megmaradó menetrend szerint haladunk. Olyan sokkhatásban éltek itt a fogolytáborban az emberek az állandó halálfélelemben, hogy később már nem tudtak mindenre pontosan emlékezni. A menetet hajszoló parancsnokot azonban később sem vonta felelősségre senki, hogy mit tett ezekkel a magyar emberekkel. Radnóti Miklós nem azért lett nagy költő, mert megkínozták, szenvedett és megölték, hanem mert egy nagy költőt öltek meg, aki folyamatosan eljutott költészetében a lehetséges legnagyobb költői teljesítményig.

Praznovszky Mihály arra kérte a diákokat, hogy meséljék el otthon, hogy miről hallottak itt és mindenképpen nyissanak ki egy Radnóti kötet, olvassák el valamelyik versét.

Az ünnepség során természetesen Radnóti-versek is elhangzottak, melyeket a Váci Mihály Irodalmi Színpad tagjai tolmácsoltak.

- Nem halottas menet lesz, hiszen valamennyien vidám emberek vagyunk – zárta Szentkirályszabadján gondolatait Praznovszky Mihály - emlékezni fogunk és beszélgetni, verseket olvasunk, és folyamatosan arra gondolunk, hogy ennek így nem szabad többet előfordulnia.

Ezt követően alig tucatnyian nekivágtak a gyalogútnak. Első nap Szentkirályszabadjától Gyulafirátótig mentek. Útközben – ahogy ígérték – meg-meg álltak, előkerült a Radnóti kötet és felolvastak egy-egy verset.

A 20 km-es út után Gyulafirátóton is helyeztek el koszorút az áldozatok emlékére.

A művelődési házban vendégül látták a csapatot és a Lauder Javne Zsidó Középiskola és Zenei Alapfokú Művészeti Iskola diákja Az emlékezet rezonanciái címmel nagyszerű műsort adtak. A performansz, mely zenéből, versből és filmből állt – lenyűgöző volt. A diákok találták ki. A nézők közül azt hiszem sokan könnyezték meg a filmen megjelenő történetet, de ugyanakkor a színpadon zenélő fiatalok bájossága, egymás felé fordulása ellenpontozta a történet komorságát. Ez az az előadás, amit látni kell, mert érezni kell.

Schreiber Márta a gyulafirátóti közönségnek is elmondta a menet célját és Praznovszky Mihály itt is egy rövid és tartalmas beszéddel vezette fel a műsort. A korábban elhangzottakat helyi történetekkel egészítette ki. Például azzal, hogy az itt élők hogyan próbáltak legalább kenyeret adni a falun áthajszolt embereknek, miközben a magyar keretlegények megfenyegették őket, aki segít, az maga is odakerülhet a munkaszolgálatosok közé.

- Az a 14 ember, aki végigjárja ezt az utat vagy egy-egy részét, ők erkölcsi kényszert éreztek arra, hogy ezt felvállalják. Ez a menet arról a nemcsak 1500 hanem 500 ezer vagy ötmillió emberről szól, akiket azért öltek meg, azért aláztak meg, azért bántottak, mert más volt a hitük, a nemzetiségük, más volt a vallásuk, a felfogásuk az életről és mindannyian szeretek volna szabadon és békében élni. Nem volt bűnük. Ezért állunk ma is döbbentem Magyarországon, hogy újra megjelentek ezek az egyenruhák az utcán, az egyenruhában kigyúrt emberek üvöltöznek, fenyegetőznek, zászlót égetnek, könyvet égetnek. Velük szembe akarjuk szögezni azt a vékony kis könyvet, 25 lap az egész és az a címe, hogy Bori notesz. Egy magyar költő utolsó verseit tartalmazza. Radnóti nem akart meghalni, de tudta, hogy ennek az útnak csak a halál lehet a vége és ő is oda kerül, ahová a gyökér kerül, a földbe. Mi ezt a költőt szegezzük szembe az újratámadó ordas eszmékkel, ezért indultunk el. Nekünk nincs fegyverünk, nincs zászlónk, nincs táblánk, nekünk a Bori noteszünk van a szívünk fölé tűzve.

Praznovszky Mihály Gyulafirátóton is arra biztatta a résztvevőket, hogy otthon vegyenek kezükbe egy Radnóti kötetet, olvassák el a Tajtékos ég vagy a korábbi kötetek verseit.

A menet további útvonala: november 5: Nagyesztergár - Veszprémvarsány, november 6: Veszprémvarsány – Pannonhalma, november 8: Pannonhalma – Győr, november 9: Győr – Abda. Az útvonalon csatlakozhatnak akár rövidebb távokra is a menethez. Az Eötvös Károly Megyei Könyvtár facebook oldalán minden nap friss információkat olvashatnak a menetről és a szervezők telefonszámát is megtalálják.