Május 3-án A Józan Ész Társaság ismét Völgyhíd-sétával emlékezett meg a Nemzetközi Sajtószabadság napjáról. A helyi médiumok a meghívás ellenére idén sem tartották fontosnak, hogy akár az eseményről, akár a sajtószabadságról, akár az újságírók helyzetéről beszámoljanak, megemlékezzenek, egyáltalán beszéljenek a problémákról.

Kereshetünk persze kifogást, hogy miért ismét csak alig több, mint egy tucat ember tartotta fontosnak ezt a demonstrációt. Mondhatjuk persze, hogy rossz idő volt, fújt a szél és lógott az eső lába, de azok az újságírók, akik sokszor a rájuk váró veszélyekkel nem törődve mégis vállalják a hiteles tájékoztatást, talán megérdemlik a megemlékezést.

A Józan Ész Társaság hívott demokratikus politikusokat, pártokat is a 4 alkalommal megrendezett sétára, de egyedül a Liberálisok ügyvivője, Bősz Anett tisztelte meg jelenlétével a civil szervezet programját. Pénteken még Bécsben  a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért párt bizottsága ülésén és az osztrák liberális párt (NEOS) Európai Parlamenti kampánynyitóján vett részt, szombaton délután pedig Veszprémben érkezett.

Rövid beszédében elmondta, hogy Magyarországon milyen régóta tart a megosztottság, mennyire fontos a szabadság, a sajtó szabadságától egészen az egyén szabadságáig. Ha nincs sajtószabadság akkor csorbul az összes emberi jog.

A Völgyhíd-séta a szokásoknak megfelelően a Jókai utcából, az Ismeretlen Jó Ember emléktáblától indult, ahol elhangzott Faludy György Tanuld meg ezt a versemet című verse is.

A Völgyhídon Molnár Margit a JÉT elnöke elmondta, hogy 1991 óta az ENSZ határozata alapján ezen a napon világszerte megemlékeznek azokról az újságírókról, akiket munkavégzésük során gyilkoltak meg, vagy akiket munkájukban akadályoztak. Itt nemcsak a háborús térségek tudósítóinak életveszélyes helyzeteit kell megemlíteni, hanem a magyarországi helyzetet is, hiszen számos módja van a megfélemlítésnek és lehetetlenné tevésnek. Veszprém megyéből is számtalan újságíró kényszerült „önszántából” a pályát elhagyni vagy éppen azért, mert  „leépítették”, megüresedett helyét gyakornokkal pótolták vagy közpénzen Béci-bácsis stílussal váltottak fel.

A Riporterek Határok Nélkül nemzetközi újságíró jogvédő szervezet, az RSF 2002 óta évente 180 országot rangsorol a sajtószabadság minősége alapján.

Magyarország 2008-ban még a 33. helyen állt, 2009-ben már a 42. helyre csúszott vissza.  A magyar pontszám a rádiós frekvenciák odaítélése és regisztrációja körüli problémák miatt lett gyengébb - utalt rá 4 évvel ezelőtt a tanulmány.

Azóta még tovább romlott a magyar sajtó szabadsága, hiszen idén már csak a 64 helyen állunk. A sajtó szabadságában 2013-ban újabb 8 hellyel kerültünk hátrébb. Az Európai Unió úgynevezett régi tagországai állnak a rangsor elején, de figyelemre méltó, hogy a csehek a 13., a lengyelek a 19., az szlovákok a 20., a szlovénok a 34., a románok a 45., a szerbek az 54. helyen állnak. A magyarországinál szabadabbnak ítélik a sajtó  helyzetét  Argentínában vagy Chilében is.

A Völgyhídon végigvonulva sok autós csodálkozott rá a transzparensekre. Volt aki biztatóan like-ot mutatott, de olyan is volt, aki azonnal gyurcsányozásba kezdett.

Az Óváros téren a demonstráció befejezéseként Dobos Gábor olvasta fel el az Ezredvég című folyóiratból Baranyi Ferenc Fejedelmek figyelmébe című versét majd hozzátette, hogy

"Ha csak egyetlen embernek követelnie kell a sajtószabadságot, abban az országban nem szabad a sajtó.''