Sándor Mária és társai múlt héten Várpalotán jártak. Ahogy a Zöld Terasz invitálta az érdeklődőket: fogadó órát tartott. Előbb az utcán majd a városi könyvtárba ment az egyen feketepólós csapat. A könyvtár különterme megtelt, többek állva hallgatták végig a tiltakozó egészségügyi dolgozókat.

Sándor Mária elmondta, hogy az egészségügy helyzete katasztrofális ma Magyarországon. Tarthatatlan a helyzet mind a betegek, mind az ápolók részéről. Ezúttal 17-en érkeztek egy kisbusszal és mindenkit megnyugtattak, hogy nem búsongás van útközben, ők egy nagyon jókedvű csapat.

Kizárólag civilektől kapják a felajánlásokat, amiből járják az országot - szögezte le. Mindig olyan kollégák tartanak velük, akik éppen nem dolgoznak, nem ügyeletesek. Megtudhattuk azt is, hogy egy új egészségügyi szakszervezet is alakulóban van.

Aztán a fekete ruhás nővér átadta a szót az érdeklődőknek, lehetőséget adva kérdésékre és személyes tapasztalatok megosztására. Az első hozzászóló azt hangsúlyozta, hogy nemcsak az ápolókért, hanem az egészségügy többi területén dolgozókért is ki kellene állni, hiszen ők is ugyanabban a rossz rendszerben dolgoznak. Majd személyes történetek következtek arról, hogyan éli meg egy beteg, ha állami ellátásban és hogyan, ha magán, fizetős betegként fekszik a kórházban.

Több egykori és ma is dolgozó nővér, ápoló vett részt és mesélte el, milyen nehézségekkel néznek szemben itt Várpalotán is.

Megerősítéttek, hogy hiába van több korszerű eszköz, ha nem tudják használni, mert olyan kevesen vannak vagy éppen hiányzik hozzá valamilyen alkatrész.

Sándor Mária többször is elmondta, hogy csak egyszer megy még az utcára, de akkor addig nem megy haza, amíg nem lesz megoldás az egészségügy tarthatatlan helyzetére. Mivel a csapatából többen is megerősítették, hogy nem az utóbbi néhány évben alakult ki a rossz helyzet, ezért adódik a kérdés, hogy vajon miért nem sikerült megvalósítani 2006-2008-ban az egészségügyi reformot. Miért tudta visszafordítani röviddel a kezdeti lépések után egy úgynevezett szociális népszavazás?

Ez mindössze költői kérdés részemről azok számára, akik 2008-ban az egészségügyi reform bevezetése ellen a vizitdíj, a kórházi napidíj és a tandíj ellen voksoltak.

Valódi kérdésem Sándor Máriához:  mi célja volt azzal, hogy Orbán Viktornak nyílt levelet ír, mit várt tőle? - Egy utolsó segélykiáltás volt - mondta. Nem számított arra, hogy választ kap levelére.

Nagyon szép és nemes tett, hogy kiállnak az egészségügyben dolgozók mellett, és mint beszélgetés közben megerősítették, nem bérharcot folytatnak.

Van-e programjuk, hogyan kellene megoldani a betegek és ápolók számára egyaránt tarthatatlan helyzetet? Sándor Mária szerint nem nekik kell letenni az asztalra ezt a programot, hanem a kormányzatnak.

A fogadó óra utáni beszélgetésben egyik társuk arról beszélt, hogy van program, van elképzelés, hogyan kellene rendbe tenni az egészségügyet.

Kedves Sándor Mária!

Az egészségügyben nagy baj van.

Az oktatásban is.

Az igazságszolgáltatásban, a gazdaságban, közlekedésben is.

Nem tudnék olyan szakterületet említeni, ahol ne lennének súlyos problémák. Találják meg egymást!

Ne, kérem, ne azt mondja, hogy „gyertek, álljatok mögénk”, hanem azt, hogy „álljatok mellénk!”

Amikor büntetésből közmunkán avart söpröget, akkor ne csak azt mondja el, hogy ezzel megalázták, hanem mondja el azt is, hogy minden közmunkást megaláznak, azokat is, akiket kirúgtak munkahelyükről és ugyanott közmunkásként dolgoznak a bértábla szerinti fizetésük töredékéért, pedig egyetlen centi hidat-utat sem zártak le.

Önre most nagyon figyel a média,  jelentősége van, kivel ül egy asztalhoz.

Kérem, ne feledje, hogy valódi, a betegek és a dolgozók számára is elfogadható egészségügyre csak demokratikus keretek között van lehetőség.

Mezriczky Beáta