|
|
|
Tweet |
|
|
|
A Magyar Holokauszt Emlékév keretében szombaton, az Eötvös Károly Megyei Könyvtárban a zsidó kultúrából szemezgethettek az érdeklődők. A Miniszterelnökség Civil Alap programján belül hirdettek pályázatot, melyen a Veszprém megyei könyvtárnak sikerült nyernie.
A pályázatnak három nagy része van, az első volt a szombati Klezmertől a maceszgombócig című egész napos program, a második lesz majd nyár elején a gyerek-könyvtárosok által szervezett rész, amikor a zsidó kultúrát viszik közelebb a gyerekekhez. Ennek keretében a Dohány utcai Zsinagógát is meglátogatják. A harmadik elemre novemberben kerül sor. Praznovszky Mihály ötlete nyomán Radnóti utolsó egy hetes stációit járják végig a konkrét helyszíneken.
Nagyon fontos, hogy ezzel a kérdéssel foglakozzunk – mondta el Schreiber Márta, a megyei könyvtár igazgatóhelyettese -, mert sajnos sokan használják azt a kifejezést, hogy ti zsidók… Kutya kötelességünk, hogy apró lépésekkel mindent megtegyünk azért, hogy ezek a hangsúlyok eltűnjenek, hogy ne fordulhasson elő az, hogy Radnóti kötetet égetnek vagy atrocitás érjen bárkit is származása, vallási felekezete miatt. A könyvtár dolgozói az első pillanattól kezdve szívvel lélekkel álltak a rendezvények mellett. Ezt egyedül senki nem tudta volna megcsinálni. Azért, hogy az egyes programelemek hitelesek legyenek bátran fordulhattak Kozma Évához vagy Máthé Évához.
Máthé Éva, a Veszprémi Zsidó Hitközség vezetőségi tagja olyan veszprémi polgárként vett részt, aki belső indíttatásra már második évtizede foglalkozik Veszprém zsidó múltjával. Elmondta, hogy mennyire fontos neki, hogy megőrizzék emlékeikben azokat a helyeket és személyeket, akik korábban itt éltek. Több korábbi kiadvány során is sok segítsége volt a múlt kutatásában. Minden olyan rendezvényt szívesen támogat, ami ezt a célt szolgálja. Örül, hogy vannak, akik fel merik vállalni. Életében sok előítéletes gondolkodású emberrel találkozott már. Az egyik legjobb módszer, ha minél alaposabban megismerik egymást az emberek. Ha jobban ismerik, talán a saját előítéleteik is csökkennek. Akkor, amikor nem egyszerűen a történelmi távlatból nézve, hanem személyes érintettség kapcsán kerül elő a téma, felmerül a kérdés, hogy vajon milyen érzés megélni azt, ami 70 évvel ezelőtt történt. Vajon nem sebfeltépés? – kérdeztem.
Máthé Éva elmondta, hogy kicsi korától kezdve erre szocializálódott, természetes volt, hogy az édesanyja és az édesapja is elmesélte a történteket. Munkaszolgálat, deportálás volt mindkettejük családjának sorsa. Amikor a fényképekről beszélt, amelyek a falon lógtak és az örökmécsesről - bár azt mondta, hogy nem érte trauma, de mégis -, könnyet loptak szemébe az emlékek. Felidézte, hogy az édesanyjában, aki mindezeket végigélte és elmesélte neki, mégsem volt gyűlölet és mindenkit el tudott fogadni. Az emberséget nézte és őt is erre tanította. Egymás kölcsönös tisztelete Máthé Éva alapelve is. Mint elmondta, a tragédia inkább megerősíti abban, hogy nem szabad tehetetlenül várni, hogy a dolgok odáig jussanak el, hogy ne lehessen visszafordítani.
A múlt feldolgozását Németországban már korábban megkezdték, Magyarországon ez elmaradt. A holokausztra emlékezve az évforduló kapcsán német fiatalok jöttek el Magyarországra, hogy végig járják az egykori halálutat és az életért meneteljenek. A zsidók kiirtásában segédkezők leszármazottai azért választották a megemlékezés ezen módját, hogy áttörjék a hallgatás falát és bocsánatot kérjenek a szörnyűségekért.
Nem véletlen – folytatta Máthé Éva -, hogy Németországban ezek a témák nem váltanak ki olyan szélsőséges indulatokat, mint nálunk. Hihetetlenül nagy baja van a magyar társadalomnak. Bízott abban, hogy ez az évforduló erről fog szólni, mert éppen ennek a felvilágosító munkának lenne itt az ideje. Állandóan témának kellene lennie – tette hozzá Schreiber Márta, akinek családját nem érintette a holokauszt. Nem tudja, hogy 70 évvel ezelőtt ő meg merte volna-e tenni, amit Anna Frank megtett. Senki ne jusson még egyszer abba a helyzetbe, hogy meg kelljen tapasztalnia, hogy vajon megtenné-e, hogy bújtatja, segíti az üldözötteket - mondta. Ezért kell állandóan a köztudatban tartani ezt a témát, hogy senkinek ne kelljen saját bőrén kipróbálnia, hogy tisztességes tud-e lenni.
Hihetetlen, hogy maga a zsidózás, az előítéletek még 70 év után is előjönnek – folytatta Máthé Éva. Amikor a fiatalok zsidóznak, valószínűleg fogalmuk sincs arról, hogy kit szidnak. Európában ezt sok országban már nemcsak nem nézik jó szemmel, hanem következetesen fellépnek ellene. A könyvtár sokkal nagyobb közönséget tud megszólítni, mint ha a zsidó közösségből néhányan elmondják valamilyen fórumon a véleményüket erről a témáról.
Ezt a megismerési folyamatot szolgálta tehát a szombati programok közül valamennyi. A könyvtár egész napos kiállítása, a gyermekeknek szóló mesék, kézműves tér, a felnőtteknek Anne Frank naplójának felolvasása, a veszprémi zsidóság nyomában történt körséta, a Veszprémer Klezmer Band hangulatos koncertje (mint megtudtam a várpalotai könyvtárban is hozzájuthatnak a CD-jükhöz), a Raoul Wallenberg kiállítás, amely a svéd diplomatát, ember-mentőt mutatta be, de kóstolhattak zsidó ételeket és hallhattak előadást zsidó szokásokról, hagyományokról is.
Napszállta után egy főhajtás, zsidó hagyományok szerint egy kő elhelyezése a Komakút téren ott, ahol egykor a gettó állt. Hadd idézzem ide egy résztvevő mondatát: ha a zsidót bántják, hát zsidó vagyok, ha a cigányt, hát cigány vagyok. Megengedhetetlen, hogy származás vagy külső miatt bárkit is megbélyegezzenek.
|
|
|
|