Popper Péter  november 19-én lett volna 81 éves. A Józan Ész Társaság négy éve emlékezik meg a pszihológus-író munkásságáról. Az Eötvös József Megyei Könyvtárban idén is sokan olvastak fel könyveiből részleteket. Popper Péter életének és munkásságának részletei között fia, Popper Gábor segített tájékozódni a közönségnek. Az elhangzott idézetek apropóján mesélt arról, milyen személyes élménye volt édesapjával az adott témában.

Az első kérdésre, hogy áldás vagy átok ismert ember fiának lenni, elmondta, hogy amikor első munkahelyén úgy mutatták be őt, hogy a Popper Péter fia, nagyon rossz néven vette. Ezért (is) biztos volt benne, hogy soha nem akar pszihológus lenni. Az írással már más a helyzet. Az első könyve (Képzeld, Apu!- Apám, emlékeim /2012/) első 40 oldalát elküldte édesapjának, aki biztatta, hogy folytassa az írást. A könyvet azonban csak édesapja halála után tudta befejezni. Sok kibeszéletlen téma maradt apa és fia között és a kérdések még mindig kavarognak benne. Ezért született meg a második könyve (Séták apámmal – együtt egyedül 2013) és a napokban került a könyvesboltok pocaira a harmadik (Tév utakon? 2014) kötete.

Az apa-fia kapcsolat – mivel 3 éves korától külön háztartásban éltek – nem napi kapcsolat volt, de  a felnőttkorban különösen jó volt köztük. Később is ragaszkodtak hozzá mindketten, hogy nyáron legyen legalább 2 hét amikor csak ők ketten csavarognak, beszélgetnek.

Popper Péter könyvei elsősorban elgondolkoztatnak. Ahogy ő magáról vallotta: „Ember vagyok, semmi sem idegen tőlem, ami emberi.” 

- Apám tényleg segített mindenkinek, akinek tudott.  Élénk társadalmi életet élt, sok barátja volt. Viszont az olvasatlan, fölényeskedő embereket nem szerette. 

- Popper Pétertől kérdéseket kaptunk válaszul arra, hogy jó úton járunk-e. Miért kérdezett vissza, miért nem adott rá választ?

- Mert ő sem tudta. Nem tudhatta előre. Szabadon gondolkodott, szabadon élt és tiszteletben tartotta mások szabadságát is. Szerinte például egy kapcsolatban két kérdést nem szabad feltenni: Hova mész? és Mikor jössz?

- Popper Péter egyik tanácsa az volt, hogy „Ne a múltban élj, ami már nincs, a jövőn se tépelődj, ami még nincs, csak a jelent éld teljes erőddel és odafigyeléssel. Így lesz hiteles az életed.” Hogyan kell ezt értelmezni?

- Apám három évig Izraelben vendégprofesszor volt a Bar Ilan Egyetemen. Voltam nála én is. Egyik reggel egy találkozóra mentem. Előző nap megbeszéltünk, hogy melyik két utca kereszteződésében van az a kávéház, ahol beszélgetünk. A kereszteződést megtaláltam, de a kávéházat nem. Éjjel felrobbantották. Számomra ez világosan megmutatta, hogy igaza volt apámnak, amikor azt mondta, hogy éld teljes erővel és odafigyeléssel az életed.

- Popper Péter egyik kutatási területe a valláspszihológia volt. A magyar zsidóság bonyolult lelki helyzetéről is írt. Ő maga mennyire hitt Istenben, mennyire tartotta a vallási szokásokat?

- Ő inkább a vallások eredetét kutatta. Zsidó hitét nem tagadta, de a keleti vallásokat is behatóan tanulmányozta. Már 10 éves korától kezdve érdekelte a keleti világ. A budhista előlény-szeretet nagyon hatott rá.  Szerette a kutyákat, volt is neki, de a macska volt az igaz kedvenc. Mafli 28 évet élt. Tanított a Zsidó Egyetemen de a Buddhista Főiskolán is.

- Az őszinteség, a teljes őszinteség, a kegyes hazugság, az elhallgatás területén mennyire gondolkodtak hasonlóan édesapjával? Ön próbálkozott füllentéssel, szépítéssel az édesapjánál?

- Nem lett volna értelme, úgyis rájön. Az őszinteségről azonban eltért a felfogásunk. Szerinte van helye olyan kegyes hazugságnak, amivel nem bántjuk meg a másik embert. Szerintem pedig joga van tudni a másik embernek az őt érintő teljes igazságot. A lényeg, hogy hazugságra nem szabad építeni az emberi kapcsolatokat.

- Popper Péter nagyon szerette a verseket, az irodalmat, színdarabokat is írt. Szerinte „a műveltség titka olvasni és elgondolkodni azon, amit olvasott az ember, aztán megint olvasni és megint gondolkozni". Írt a legkedvesebb verseiről és költőkről is. Milyen szerepet töltött be kettejük kapcsolatában az irodalom?

- Nagyon sok verset tudott kívülről. Gyakran játszottuk azt, hogy ő idézett valamit és nekem ki kellett találnom, hogy ki írta, miből van és folytatni. Én is nagyon megszerettem a verseket.

-„A rendetlenség olyan rend, amiben csak én ismerem ki magam.” – ismét Popper Pétertől való az idézet. Amikor rendet tesz az ember, akkor vannak dolgok, amelyeket elsőként helyez a megőrzés polcára. Édesapjával kapcsolatban Ön mit helyezett elsőként a megőrzés polcára?

- Magát a kapcsolatot. Sok kibeszéletlen téma és sok kérdés maradt, amire már nem volt időnk. Ezeket vetem fel és keresem rájuk a választ a könyveimben. Vajon tévúton járok-e vagy a helyes utat találtam meg?