|
|
|
Tweet |
|
|
|
Van akinek a karácsony Jézus születésének ünnepe és van, akit a betlehemi történt hat meg. Az évek múlásával azonban nem az ajándékokra fogunk emlékezni, hanem magára a hangulatra, arra a szeretetre, amelyet az ünnep alkalmával megéltünk - kezdte az ünnepi programot Angeli Katalin, a Pétfürdői Közösségi Ház igazgatója.
Először az Adventtől - karácsonyig című könyvtári játék eredményét hirdették ki aztán Az én családom összművészeti pályázat díjnyertes alkotói vehettek át jutalomkönyveket. Horvát Éva polgármester a 16. Falukarácsonyon a várakozás, a megélés fontosságáról beszélt. Majd egy kislány szavait idézte, akitől azt kérdezték, hogy mit érez karácsonykor: úgy érzem, egy kicsit megáll az idő. Álljunk meg mi is, mert a csend ad erőt mindenkinek.
Az ünnepi műsor hangulatát Nagy Gáborné Marika néni egy karácsonyi verssel indította majd kicsik és nagyobbak vették birtokba nemcsak a színpadot, hanem a nézőtér szabad területét is. Az Eszterlánc mazsorettcsoport 55 táncosa nagyszerű hangulatot teremtett.
Színpadra léptek a Csiga-biga csoport óvodásai és a Horváth István Általános Iskola diákjai is. A Dance Action Pét táncosai előbb a kezdőkkel majd a közép és haladó csoporttal is nagy sikert arattak. Volt aki zongorán mutatta meg tudományát vagy verset mondott. A műsort a nyugdíjasok hagyományos szent esti, majd Ézsiás Anita modern karácsonyi dala zárta. Ha krónikaszerűen szólna ez a bejegyzés, akkor röviden itt le is lehetne zárni.
A pétfürdői falukarácsony azonban nem csak erről szólt. A közösségi ház színházterme - becslésem szerint - 400 fő lehet. Üres szék nem volt. A széksorok mellett mindkét oldalon végig álltak a nézők. Közben jöttek-mentek az érdeklődők, de a teltház folyamatos volt. Gyerekek léptek fel. Kire lenne vajon jobban kíváncsi egy szülő, egy nagyszülő, bármilyen rokon, ha nem éppen az imádott gyermek produkciójára? Gondoljunk csak bele! Pétfürdő lakossága 5000 fő körül van. A színházteremben ott volt egyszerre körülbelül a település tized része.
Milyenek voltak a produkciók? Mellettem Az én családom pályázat irodalmi díjazottja, Molnár Margit annyit mondott:
Látszik a műsorszámokon, hogy ez valakiknek a szívügye volt. Azt hiszem, ez a legjobb kifejezés az estére. Valakik szívügye. Sok-sok lelkes fellépő, egyszerű, de ötletes díszletek, eszközök. A látvány maga az ügyesség, amit a diákok mutattak. A karácsonyfán saját készítésű díszek, a háttérdekoráció is valószínűleg saját készítés volt. A kreatív tanárok, felkészítők a csillogást a fellépőkre hagyták. A gyerekektől ragyogott a közösségi ház és ez minden drága dísznél többet ért.
A műsor végeztével ki-ki magába csomagolta emlékként a látottakat majd az ajtóban egy ajándékcsomagot is kapott. Mielőtt bárki azt mondaná, hogy persze, gazdag önkormányzat megteheti, ez nem gazdagság kérdése. Nem tudom kinek az ötlete volt, nem is érdekes. A csomag nagysága sem. Pár szem szaloncukor, csoki, mogyoró, talán a kevésbé tehetős önkormányzatokat sem vágja földhöz. Gesztus. Mert adni jó.
Ezzel a karácsonyi tudósítással kívánok minden kedves olvasónknak békés és boldog Karácsonyt! Mezriczky Beáta főszerkesztő
A műsoron készült többi fotót a galériában láthatják. |
|
|
|