Augustus 20-a, Szent István és az új kenyér hivatalos ünnepe, Várpalotán nyúlfarknyira sikeredett. Az új alaptörvény szerint nem csak az államalapító Szent Istvánt, hanem az államalapítást is ünnepeljük.

Nekünk, magyaroknak, közös alkotás, ami mindannyiunké – mondta a polgármester a katolikus templomban. Igen, a templomban.

Az eredeti meghívó még a várhoz szólt, ám valószínűleg a szél és a várható eső miatt úgy döntöttek – nem tudom kik -, hogy ha már szentmise lesz utána, akkor arra az öt perc polgármesteri felolvasásra és a Bányász Kórus rövid hangversenyére inkább a templomban kerüljön sor.

Ha visszatekintünk az 1000 évre, látjuk, hogy akkor voltunk igazán szabadok, ha a saját törvényeink szerint éltünk – folytatta a polgármester, majd Jókai Annát idézte, mely szerint István a fundamentumot rakta le és mi azóta erre az alapra építkezünk. Beszélt arról is, hogy István királlyal a helyfoglalásunk megtörtént Európában. Aztán fiához, Imréhez írt leveléből idézett: légy türelmes mindenkihez. Bár Kazinczy-díjat nem nyerne a felolvasás, de érthető volt: Az uralkodó irányítja a népét.

A Bányász Kórus éneke tisztán, hitelesen szólalt meg a templomban.

Ezt követően Fodor Balázs plébános tartott szentmisét. Elhangzott többek között a példabeszédek könyvéből Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt levele, melynek lényege: „Ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiábavalóságokon jártatják az eszüket. Elméjükre sötétség borult, …. és kapzsiságból mindenféle ocsmányságot művelnek……..vessétek le a régi embert, … öltsétek magatokra az újembert, aki Istenhez hasonló, igaz és valóban szent teremtmény.”

István a kereszténység felvételével Európához csatlakozott az ősi magyar hitvilág és sámánizmussal szemben. Eszembe jut, amikor a Parlament épületében a Szent Koronát egy sámán táncolta körül, áldást kérve. Tudom bizarr képtársítás, mint ahogy az is bizarr kép volt, hogy a „szebb jövőért” feliratú egyenruhások felügyelték a mise zavartalanságát nemcsak a  templom falain kívül a gyülekezőnél, hanem bent a falak között is.

A plébános előbb a szabadelvűséget, mint fenyegető veszélyt festette le, amely a természettel száll szembe, majd azt mondta, hogy szeretni csak szabadon lehet. Majd a bűnökről és azok megbánásáról szólt, ami a tökéletesedésre való vágyakozást jelenti. Az embert a szellemisége és lelkisége határozza meg. Martin Heideggert német filozófust idézte a plébános a továbbiakban, aki egy interjúban azt mondta: „Már csak egy isten menthet meg bennünket”, aki hitt abban, hogy a németeknek különös szerepük van a krízis megoldásában. Ehhez a kitérőhöz persze illett a feliratos egyenruha.

A plébános továbblépve a hívek lelki békéjén és a megbocsátáson valamint filozófia eszmefuttatáson arról beszélt, hogy az állam és az egyház együtt dolgozzon a felemelkedésünkért, segítsen minket emberhez méltó életre. Az együttdolgozás némileg talán ellentmond azzal, amit  Nemzeti Erőforrás Minisztérium honlapján olvashatunk: „Magyarországon az állam és az egyház egymástól elválasztva működik.” Persze kétharmaddal ez is megváltoztatható akár visszamenőlegesen is.

A létminimum alatt élő 4,6 millió ember pedig már nagyon várja, hogy emberhez méltó élete lehessen. Addig is ízelítőt kaphattak a hívek abból, hogy milyen az új kenyér (a Kertbarátok ajándéka a városnak), a bor és a szőlő. A kenyeret a polgármester szegte meg.

Drága jó nagyanyám minden egész kenyér megkezdésekor keresztet rajzolt a kenyér aljára.

(fotók a galériában)