A 70 évvel ezelőtti deportálásokra emlékezve néha könny szökik az ember szemébe, néha értetlenül, letaglózva áll és olyan is van, amikor legszívesebben belefojtaná a szót a felolvasóba. Ez egy szubjektív írás a várpalotai emléktábla avatásról. Mindhárom stációt megjártam az emlékezés során.

A felolvasott nevek hallatán a könnyek önkéntelenül csordultak ki. Különösen akkor, amikor volt iskolatársakat láttam, akiknek családneve megegyezett az áldozat családnevével.

A döbbenet az akkor 16 éves lány emlékeinek felidézése a mára 86 éves asszonytól, aki csak megköszönni tud minden odafigyelést. Döbbenet, néma csend és elgondolkozás.

Aztán jött Talabér Márta, várpalota jelenlegi polgármestere és sok-sok kérdőjel ugrált körülöttem a monoton, egysíkú felolvasása nyomán. A könnyebb értelmezésért tegyünk egy kis történelmi visszatekintés:

-          A Numerus Clausus (1920) az egyetemekre való beiratkozást a nemzetiségek arányához kötötte. Ezzel az elvileg egyenlő jogokkal rendelkező izraelita vallású magyarokat 6%-os arányba korlátozta. Igaz, hogy ez nem visszamenőleges hatályú volt, és 1928-ban el is törölték, de a későbbi zsidótörvényeknek előzményének tekinthető.

-          1938-ban – még nincs háború! – az első zsidótörvény már a szabad foglalkozásoknál, a kereskedelemben, a pénzügyi és ipari területen elrendelte a zsidók legfeljebb 20%-os arányát.

-          1939-ben a második zsidó törvény 6%-ban maximálta a szellemi foglalkozásokban a zsidó-arányt és megtiltotta, hogy a közigazgatási és igazságügyi szervek, középiskolák  foglalkoztassák a zsidókat.

-          1941-es harmadik zsidó törvény pedig már fajvédelmi rendelkezésről szólt, megtiltotta a vegyes házasságokat.

Mindezek jóval a német megszállásnak nevezett 1944. március 19-ei bevonulás előtt léptek hatályba.

Horthy Hitlernek tett ígéretéhez hűen a megszálláskor nem adott parancsot az ellenállásra és kinevezte majd szabad kezet adott Sztójay kormányának.

A Magyarországra érkező Eichmann alakulata 150-200 fő volt. A különleges bevetési egység (SEK) mindössze 20 tisztből és több mint százfőnyi kisegítő személyzetből állt. Vagyis a zsidótalanítási akciót nem tudták volna végrehajtani a magyar vezetés aktív segítsége nélkül. Álljon itt a nevük azoknak, akik a magyar kormány zsidótalanítási akciójában irányító szerepet vállaltak:

Ferenczy László csendőr alezredes,

Baky László nyilas politikus,

Endre László belügyminisztériumi közigazgatási államtitkár.

A zsidóellenes intézkedések mintegy 100 rendeletben korlátozták jogaikat. A 44 májusában kezdődött tömeges deportálásokat Horthy júliusban többek között nemzetközi nyomásra állította le. A vonatokat Kassáig magyar csendőrök kísérték.

Az auschwitzi megsemmisítő tábor minden 3. áldozata magyar volt.

Nem térek ki külön a munkaszolgálatosokra, Szálasi végleges zsidóügyi tervére, a halálmenetekre, a hungaristákra, a rendszeressé vált nyilas terrorakciókra, gyilkosságokra. Csupán Veesenmayer nürnbergi perben tett vallomását idézném ide:

„Ez egy olyan hatalmas rendőri feladat, amelynek elvégzését három hónap alatt csak a lelkes magyar teljes hatósági és karhatalmi apparátus tette lehetővé. Kívülről nem tudtak volna megfelelő erőt hozni e célra, mert csak az tudta volna elvégezni, amelyik az országot, népét ismeri s a nyelvet beszéli. Eichmannak csak igen kis törzse volt. Ilyen gyorsan és ennyire súrlódásmentesen – csak a magyar kormány teljes segítségével volt lehetséges.”

Miért volt álságos Talabér Márta a 70 éve deportáltak emléktáblájának avatásán elmondott beszéde?

-          Álságos, mert idézte Radnótit, hogy „Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt,…” de nem idézte azt, hogy „mikor besúgni érdem volt ..” „mikor ki szót emelt, az bujhatott,…” „mikor a költő is csak hallgatott,…”  

Ma még nem tartunk ott, hogy kéjjel öljék egymást az emberek, de ott már igen, hogy besúgni nemcsak érdemes, de el is várja a hatalom. Évek óta bújnia kell annak, ki szót emel s nem csak a költő, de a legtöbb művész is hallgat. Ahogy hallgat a „tömeg”, mert félti a még meglévőt, a magyar oligarchák által adott állást, azt a kevés közalkalmazotti fizetést, rosszabb esetben azt a kis közmunkát és az érte kapott 47 ezret, melyből meg lehet élni – a „valakik” szerint. Féltik a nincsent, a nyomort, miközben milliárdok folynak el stadionokra, luxus szállodákra, vadászatokra és egyéb valamikori „úri huncutságokra”.

A fidesz-hatalom visszacsempészi a feudalizmust ide, Európa közepére.

-          Ebben a korban álságos és hazug a Fidesz képviselőjétől, Talabér Mártától az a kijelentés, hogy „a holokauszt emlékév célja, hogy tegyen a felejtés és közöny ellen úgy, hogy a bűnösöket megnevezi”.

Kit nevez meg bűnösnek? A „megszálló” németeket?  És építenek megszállási emlékművet? Gábriel és birodalmi sas?

Hol vannak a magyar csendőrök, nyilasok, politikusok megnevezése? Horthy, Sztójay, Ferenczy, Baky, Endre, Szálasi stb.?

Van akinek szobrot állítanak és engedik a gyilkos eszmék terjedését.

És a helyi deportálásban segédkezők nevei? Akár Várpalotán is?

Nyilván nem egy, az áldozatoknak emléket állító tábla avatásán kell ennek elhangoznia, de elvárom Talabér Mártától, Várpalota jelenlegi polgármesterétől, hogy a holokauszt emlékév hátralévő idejében ezt tegye meg!

-          Ebben a korban álságos és hazug a Fidesz képviselőjétől, Talabér Mártától az a kijelentés, hogy „tudatosítsuk magunkban, hogy milyen sok értéket kaptunk a zsidó polgártársainktól”, mert éppen ő volt az, aki az országgyűlés elé terjesztette azt a törvényt, amellyel visszamenőlegesen elvették a  rendvédelmi dolgozók jogait. Ezzel éppen azt tudatosította, hogy nem tisztelték a tűzoltók, a rendőrök, a katonák, a bányászok munkáját, mindazokat az értéket, amit ők adtak a hazának, a társadalomnak. Nem tisztelték azt a bírói kart sem, akik nem lettek hű fidesz-csatlósok. Nem tisztelték a média szabadságát, a szakszervezeteket, a munkavállalókat. Nem tisztelték a színházvezetőt, mert nem a viruló pitypangról akart szólni. Nem tisztelték azokat az előre gondoskodó embereket, akik a nyugdíjas éveikre takarékoskodtak, elvették tőlük és nyomtalanul eltűnt a pénz.

-          Ebben a korban álságos és hazug a Fidesz képviselőjétől, Talabér Mártától az a kijelentés, hogy „Ne feledjük, minden magyar felelős minden magyar állampolgárért függetlenül attól, hogy minek vallja magát”, mert országgyűlési képviselőként  megszavazta a hajléktalanok kriminalizálását lehetővé tevő törvényeket, a szociális temetés (ásd el magad) jelenlegi intézményét, a közmunka megalázó intézkedéseit, a munkanélküli járadék 3 hónapra csökkentését, a rokkantak embertelen felülvizsgálati eljárásait.

Ő is részese annak, hogy az egészségügyi intézmények karbantartása, működőképességének javítása helyett stadionokra költötték a pénzt.

Igen, részese, aktív közreműködője annak, hogy az európai uniós fejlesztéseket méregdrága térkövekre herdálták el, hogy az oktatást lesilányították, hogy a szegény emberektől egykulcsos adó címén elvett pénzzel a tehetősebbeknek kedveztek, hogy a közvetlen gazdasági holdudvaruk minden lehetséges gazdasági tevékenységet ural a trafikoktól az ingatlanokon át a földekig.

Felelős azért, hogy a devizaárfolyam jelentős emelkedése miatt százezrek kerültek bajba.

Felelős az önkormányzatok felelőtlen gazdálkodásáért, amit aztán a felelősen gazdálkodóktól történő elvonással igyekeztek kompenzálni.

Felelős a reményvesztett kivándorlásért, a nem „kalandvágyból” való távozásokért.

Felelős a meg nem született és a nyomorban elő gyermekekért, és igen, döntéshozóként felelős az etnika jellegű gyilkosságokért.

„Minden magyar felelős minden magyar állampolgárért” – álságos, felelősség áthárító mondat, akárcsak a Szabadság téri szobor.

A döntéshozók felelősségét mind a 70 évvel ezelőtti múltban, mind néhány év távlatában meg kell különböztetni. 

Mezriczky Beáta