Az éjjel, míg az igazak álmát kerestem egy távoli világban, a kisebb-nagyobb lekiismeret furdalások és az állandósult aggodalmak rétjén, maga az Úr nyitott be halkan a hálószobám ajtaján…
Lassan az ágyam felé botorkált a sötétben, közben megbotlott a szőnyegre dobott farmernadrágomban…
- Azt a trehány … - szisszent fel - odaosont egészen közel az ágyam mellé, fölémhajolt, és belekiáltott a fülembe:
- Átverééééés!!!!
Akkorát ugrottam a magzatpózból, hogy majdnem összefejeltünk…, gyorsan felkapcsoltam a falilámpát, hogy lássam ki ordibál itt a hálószobában, és látám, hogy maga az Úr az…
Hosszú, fekete, göndör parókát viselt, és egy üveg pezsgő volt a kezében…, a nyomában pedig angyalokból és ördögökből álló televíziós stáb nyomult be az ajtón… , fényes reflektorok, kamerák, kábelkötegeket cipelő segédkerubok, zaj, felfordulás, és hangos nevetés….
- Mi van…? – motyogtam hunyorogva a lámpák fényében – hogy…? Te vagy az uram?
- Én bizony…, én hát…., csak átverés volt az egész….
- Csak vicc…, érted, csak vicc …- tette hozzá, amikor látta hogy nem reagálok az előbbi mondatára…
- Ja? …, hm…, az jó…, kiküldenéd ezt a sok léhűtőt az intim szférámból uram?
- Intimszférád neked? Hahahaha… - nevetett fel hangosan, közben egy kézmozdulattal kiküldte a nappaliba a stábot… - neked nincs intimszférád fiam…hahaha…. Isten hozott, vagyis én – vette le a parókáját – a kozmikus valóságshowban , ez volt a nagy átverés…
- Sejtettem…
- Nem sejtettél te semmit, hahaha…., mutatok neked valamit…
- Jó, oké, csak magamra kapnék valamit…
Körbejárt a szobában, és megmutta hol vannak a rejtett kamerák. Még mindig hangosan nevetett…, ismerd el fiam, hogy ezt alaposan beszoptad…, hahahaha…., azt gondoltad, hogy ez a valóság? A rét, ahol az előbb voltál, az a valóság…., ez itt csak a mátrix, hahahaha…., na meddig szorongassam még ezt a pezsgőt…?
- Hát….izé…
- Háttal nem kezdünk mondatot….
- Akkor csak simán …izé…, szóval nem tudom mit is mondhatnék…, alaposan átvertetek uram…, olyan valóságosnak tűnik itt minden…, akkor most hogyan tovább, menny, pokol, ilyesmi?
- Ezeket már megjártad…, virtuálisan…, na megfogod végre ezt a pezsgőt?
- Beteszem a hűtőbe…, hozok bort meg valami rágcsálnivalót, ülj le uram …, érezd magad otthon…
- Otthon vagyok – nevetett
Hoztam bort, szőlőt, némi sajtot, és egy tálca pogácsát…- nem számítottam vendégre – szabadkoztam…
- Szóval elhitted, hogy én egy ilyen világot teremtettem?
- Ami azt illeti…, el…, nagyon is elhittem…
Töltöttem két pohár bort, majd leültem én is a kisasztal mellé…
- Elhittem uram…, azt gondoltam, hogy te az olyanokat kedveled mint a Semjén Zsolt…, tudod, nagy keresztény…
- Hahaha…, a Semjént…., hahahaha…, még hogy ő keresztény…., egy frászt…., tudod kiket kedvelek én?
- hm?
- Például azt a fickót ott lent, aki most keresgél ott a kukában kenyérhéjat.
- Nemigen értem ezt uram…, a Lázárnak adtál mindent, mert hogy annyit is ér, ennek a fickónak meg csak a kuka jutott a te nagy szeretetedben …, neki is adhatnál valamit…
- Örökélet jó lesz?
- Az nem rossz…, ha nem kell örökkön örökké kukákban turkálnia…
- Fogd már fel végre, hogy ez nem a valóság…,
- Az jó…
- Na, nekem mennem kell…., amikor reggel felébredsz, azt fogod hinni, hogy ez csak egy volt a szokásos hibbant álmaid közül…., ja, és jó lenne ha nem dohányznál annyit…, és akkor a pornóról meg piáról nem is beszéltem…
- Ez nem a valóság uram…., de…, de …. azért kérhetek valamit?
- Attól függ…
- Arról lehetne szó, hogy a tavasszal ne a fidesz nyerjen a választásokon…?
- Hanem? Hanem ki?
- Az mindegy…., csak ne a fidesz…, mondjuk …, ha elvinnéd az Orbán Viktort…
- Dehogy viszem. Vigye el az ördög!
- Nekem ez így nagyon megfelelne uram…
- Legyen így.
- Ámen.
Reggel, amikor felébredtem, tényleg nem emlékeztem ebből semmire, még most is úgy gondolom, hogy álmomban egy réten jártam a szorongásaim között…, Ki tudja? majd kiderül… Ha tavasszal elviszi az ördög az Orbán Viktort, akkor van Isten…, akkor kiveszem a hűtőből a pezsgőt, ha nem, akkor nem is volt ott a pezsgő…
Érted…., csak átverés….
Tatár Antal
