A Cigány Világszövetség 1972-es párizsi konferenciáján döntöttek róla, hogy minden év augusztus 2-án a cigány holokausztra emlékeznek. Azért éppen ezen napon, mert 1944 augusztus 2-áról 3-ára virradó éjszaka az Auschwitz-Birkenaui II/E cigánytábort az SS úgy számolta fel, hogy az ott levő 3000 embert az éjszaka folyamán kivégezték.

Várpalotán idén nem hajtottak fejet a roma áldozatok napján.

Éppen ott maradt el a megemlékezés, ahol az ország egyik legnagyobb cigány tömegsírja van. A Grábler-tó környékén 15-20 fős csoportokban 114 embert lőttek bele a nyilasok az áldozatok által saját kezűleg megásatott sírjukba. Ahogy ez máshol is szokás volt abban az időben.

Több, mint 60 év telet el, mire egyáltalán emlékhelyet állítottak számukra, de nem a helyszínen, hanem a városközpontban, az 56-os emlékmű közelében.

A mészárlás történetét idén a Veszprémi Petőfi Színházban a középiskolák számára rendezett Ádámok és Évák Ünnepén a balatonfüredi Lóczy Lajos Gimnázium színjátszói elevenítették meg. Megrázóan, hitelesen mutatták be a történetet, hogyan élték túl ketten a túlélhetetlent.

Mekkora emberi gonoszság kellett ahhoz, hogy emberek más embereket képesek legyenek megölni. Tervszerűen. Csak azért, mert más a bőrszínük, más a vallásuk.

Senkit nem kérdeztek, jó ember volt-e, tisztességesen végezte-e a munkáját, bántott-e valaha is valakit, egyszerűen legéppuskázták az összeterelt reszkető embereket.

Férfiakat, nőket, öregeket. A gyerekeket. Nem kérdezték, járt-e rendesen iskolába, de hiába is mondta, hogy „Csendőrbácsik, ne bántsatok, én soha nem hiányoztam az iskolából” .

Az emberségnek (humánumnak?) nyoma sem volt. Vajon a csendőrnek volt gyereke? Volt felesége? Voltak szülei, testvérei? És a fegyver erősebb volt, mint az ember. Mint a gyermek. Azok a csendőrök valószínűleg túlélték a háborút.

1974-ben azért nem állítottak emlékművet itt, mert a Fejér Megyei Népfront vezetői szerint köztörvényes bűnözőket lőttek halomra 1945 februárjában Várpalotán a Grábler tó melletti akácosban.

Ebben az időben vidámpark volt itt. Most magánterület, horgásztó.

A régi palotaiak cigánykárásznak nevezik.

A város vezetői részéről az egy perc néma főhajtás elmaradt. Tegyük meg mi, egyszerű, érző civil emberek így 69 év távlatából is.