A művelődési ház emeleti csarnokában a Bányász Nyugdíjas Klub hagyományos eseményével, egy jeles várpalotai alkotó kiállításával folytatódott a bányászünnep.

A megnyitót Pócsik József Sík Sándor: Ember című versével kezdte majd végigvezetett Farkas István tárlatán, ahol 38 alkotást láthatunk.

Ballagok az úton – ezt a címet kapta a mostani kiállítás.

Tanárember, művészember. Ilyenek vagytok, ilyenek vagyunk. Lehetne a tárlat címe az is, hogy itt vagyok, így éltem, így élünk – folytatta az igazgató.

Farkas István útja tisztességgel megküzdött út. 1959 óta él Várpalotán. Herenden tanult, 19 évesen az első önálló kiállítása is itt volt.

Első jelentős díja az 1977-ben elnyert Alkotó Ifjúság első helyezése. Minden találkozás egy igazi ünnep.

Szó esett a kollégákkal való emberi, művészi kapcsolatáról, arról, hogy a fiatal művészeket segíti, támogatja Farkas István.

Nagyszerű, országos hírű művészbarátai is hitelesnek ítélik meg munkáit.

Művészi munkái közben többféle technikát kipróbált. A pillanatok nagyszerűségét technorealizmussal festi meg. Ezzel mutatja, hogy milyen hatása van a médiának a festészetre.

Aztán Pócsik József mintegy kézen fogta a közönséget, vezetett képről képre.

A portréktól kezdve a tájképekig, a groteszk képektől az elsuhanó tájakig, a városképtől az önarcképig.

„Van egy másik valóság - a tükörkép, amit a világ mutat benned, ha művész vagy. S egy idő múlva, ha sejted mesterségedet, már csak ez a másik valóság érdekel.” – idézte Márai sorait.

Itt áll a művész, és aki eddig nem ismerte, az előtt ismeretté vált a művészeti és emberi ember – zárta a megnyitóbeszédet Pócsik József.

Gyönyörűség látni a képeket és ráadásként gyönyörűség volt hallani a megnyitó tárlatvezetést.

Kellemes séta volt!

További fotókat a galériában láthatnak.