Bajban vagyok, ha Praznovszky Mihály előadásáról kell írnom. Egyszerre legalább két síkon (ami persze mindjárt három) tárgyalja a témát. Az irodalmat az adott történelmi korban helyezi el, majd megtűzdeli a társadalmi helyezet felvillantásával, ráadásként egy csipet személyes történetet is belecsempész. A végén megbolondítja finom humorral, de az aktualitásról sem feledkezik meg. És máris öt oldalról járta körbe az irodalmi alkotást.

A hallgató élvezi a lendületes előadást, az újságíró meg megfeledkezik arról, miért is van itt és elfelejt jegyzetelni. Aztán bajban van, hogyan írjon róla, hogyan adja vissza a hallottak lényegét. Esélytelen próbálkozás. A lényeg az, hogy látni és hallani kell.

Csak arra vállalkozhatok, hogy lecsupaszítva leírjam a száraz tényeket.

Szajp Istvánné elmondta, hogy a TIT Várpalotai Szervezete és a várpalotai Krúdy-olvasók Baráti Köre Krúdy halálának évfordulóján szerette volna bemutatni a Prospektus Nyomda 23. Krúdy-kiskönyvét. Kicsit csúszott, mondjuk a könyvhét záró eseménye lett. A kötet szerkesztője természetesen Praznovszky Mihály. A Búcsú senki szigetétől címet viseli a kiadvány.

A történelmi kor ezúttal az első világháború, vagy ahogy akkor nevezték, a nagy háború ideje. A második világháború borzalmai jobban kitöltötték az emlékezetünket, ezért az elsőről kevesebbet beszéltünk. Az irodalomtörténész Kosztolányi Ignotushoz írt levelének idézetével kezdte:

„Nincs többé egy háború, mint a múltban. Annyi háború van, ahány ember van, ahány író van. Mindegyiknek más és más.”

Sokkal több volt ez, mint egy háború, hiszen a nemzetünk nagy részét vesztettük el, egy hatalmas országot semmisítettek meg.

Majd gyorsan, lendületesen sorolta, ki mindenki alkotott ebben az időben. Kezdve Gyóni Gézával (Csak egy éjszaka), folytatva Erich Maria Remarque-vel (Nyugaton a helyzet változatlan) de ide sorolta Babai József Mi 22-en és Kuncz Aladár hátborzongató feljegyzéseit Fekete kolostor címmel is. Aztán kapásból jön a többi magyar író, költő Adytól Tóth Árpádig, Móricztól Krúdyig. Majd a világirodalom ismert és kevésbé ismert művészei: Hemingway (Búcsú a fegyverektől), Brecht, Eric Kastner, Kipling, Bernard Shaw, Apollianire, Krleza és az örök Jaroslav Hasek Svjek – je.

Most jut eszembe, a részletek olvasása már a hatodik a sík, amivel még tovább színesíti előadásait Praznovszky Mihály.

Milyen lesz az ember a háborúban? Hogyan tudja feldolgozni?

Az első hónapokban még lelkesedtek a háborúért, mindenki várt tőle valamit, úgy érezték, a régi világ megérett a változásra.

Krúdyt is előbb (A 42-ös mozsarak) elkapta a harctéri hév, ami nem sokáig tartott. A lelkesedést hamar követte a kiábrándulás.

Személyesen is érintette, hiszen őt magát is besorozták (de valamiért nem vitték el) a 3 testvérével együtt. 1914 végére már pontosan látta a háború borzalmát.

Budapest teljesen megvadult, féktelen mulatozásokba kezdett. A cipők egyre silányabbak lettek, egyre több pénzt loptak ki az árukból a nyerészkedők.

Krúdynak ebben a korban íródott műveiből válogatott Praznovszky Mihály a Krúdy-sorozat 23. kötetébe. Az írásokból pontosan látható Magyarország döbbenetes keresztmetszete. Krúdyt annyira sokkolta a háború 4 esztendeje, hogy elvesztette egy mesebeli ország mesebeli lényeit. Az ember nem tud mit kezdeni ezek után az életével.

Praznovszky Mihály azt mondta, biztosan nem folytatja a háborús írások válogatását. Őt is megviselte. A következő kötetben visszatér a napfényes Krúdyhoz. 

Mezriczky Beáta