Ma reggel elkezdődött az, amire közel fél éve vártunk. Sokan. Várpalotán, Veszprém megyében, az országban és elmondhatjuk, hogy a világ számos pontján velünk együtt várták, hogy megkezdődhessen az őssejt-transzplantáció. Pavlényi Dávid a rák ellenI küzdelem utolsó felvonásához ért.

Hat napon keresztül kemoterápiás kezelést kap. Tudja milyen érzés. Nem jó. Nagyon nem jó, de szükség van rá azért, hogy a korábban levett saját őssejtjével véglegesen meggyógyítsák.

Tegnap már a Szent László kórház „lakója” lett körülbelül négy hétre. Ma reggel megkezdődött a kezelés.

6 nap, napi 24 órán keresztül infúzióval. Ha szükséges akkor még sugárkezelés.

Aztán jöhet az őssejt. Talán egy hét, amíg az is megtapad és elkezd dolgozni a szervezetében.

Ettől kezdve körülbelül 100 nap sterilszoba. Nem végig a kórházban, hanem ahogy javul az egészségi állapota már hazajöhet.

A lakásban már édesanyjával, Vicával együtt előkészítettek mindent. Festés, ágy, ruhák, steril környezet. Dávidra várnak.

Már készül a terv, hogy mikor ki megy meglátogatni Dávidot. Nyilván Vica ha tehetné minden nap ott ülne az üvegfal mögött.

Rokonok, barátnő, barátok, csak a magányon tudunk enyhíteni.

Tegnap este azt írtam Dávidnak, hogy vigyázzon magára. Mit válaszolt?

„Rosszalkodni nagyon nem tudok, legalábbis a létráról biztos nem esek le mostanában.”

Van ereje viccelni, tehát lelkileg rendben van. Úgy gondolom, hogy ez is nagyon fontos. A szervezete a nyáron megerősödött.

Október 4-én pedig egy új év kezdődött. A huszonnegyedik. Többszázan köszöntötték őt a közösségi oldalon.

Itt is, most is azt kívánjuk, hogy teljesüljön a vágyad, Dávid!