A Várpalotai Bányász Sportkör, az Olimpiai Baráti Kör, a Rákóczi Telepi Baráti Kör és az önkormányzat meghívásának tett eleget Nyilasi Tibor, ezüstcipős labdarúgó Várpalotán.

Személyes hangvétellel indult a beszélgetést a várban. Várpalotához való kötődése annyi, hogy itt született és 4 és fél éves koráig szüleivel itt lakott. Édesapja szakoktatóként tanított Várpalotán. Budapestre költözve előbb a Margit szigeti kis csapatban játszott aztán14 évesen a Ferencváros csapatához került.

Több apró sztorit hallhattak a focirajongók Nyilasi Tibortól az egyetlen nyár alatt való hirtelen növéstől kezdve Albert Flóriánnal való kapcsolatáig. A „nagy” nevek közül Dalnoki Jenőé sem maradt ki.

Nyilasi Tibor elmesélte azt is, hogy milyen volt az első belépése az öltözőbe a legendás játékosok közé. Apró titkokat tudhatott meg a hallgatóság az 1978-as Argentin VB-ről is. Például azt, hogy bár a világversenyen kikaptak és tartottak tőle, hogy hazaérve a repülőtéren a szurkolók majd nemtetszésüknek adnak hangot, de meglepetésre szeretettel fogadták a csapatot, mert díjazták mindazt az erőfeszítést, amit az egész versenysorozatban nyújtottak.

Nyilasi Tibor szívesen válaszolt a kérdésekre, melyek egy része az egykori és mai futball közötti különbségre vonatkozott. Felidézte, hogy akkoriban még a munka, a barátok, a család és a sörözés is belefért a foci mellett. Mesélt arról, hogy mennyire tisztelték a focistákat, az utcán, a szórakozóhelyen felismerték őket. A klubélet fontosságában látja azt a többletet, ami miatt még a 80-as években is sokkal többen látogatták a meccseket, mint ma. Fontosnak mondta azt az erőt, amikor voltak jó vidéki csapatok. Véleménye szerint, ha a válogatott jobban játszana, most is több néző lenne kíváncsi a magyar focira.

Nyilasi Tibor nemcsak itthon volt elismert sportoló, hanem Ausztriában is, hiszen az Austria Wien játékosa volt 5 évig. A 80-as években még nem volt olyan egyszerű külföldi csapatnál játszani és dupláját kellett teljesíteni, mint itthon.

Megkerülhetetlen volt a mai hazai és nemzetkozi fociban a pénz kérdése, az idegenlégiósok leigazolása. Nyilasi Tibor szerint nem baj, ha vannak átigazolt játékosok, de ha nincsenek helyi kötődések, akkor nehezen fog menni a játék. Azt mondta, ahol a gyökerek erősek, ott lehet alkotni.

A játékosként befejezett pályája edzőként folytatódott. Úgy gondolja, hogy aki jó játékos volt, annak könnyebb jó edzőnek lenni. Ezt könyvből nem lehet megtanulni, ha nincs benne a játék élményalapja, akkor nem tudja átérezni.

A tömegfutballra kitérve azt mondta, hogy amatőrök nélkül nincs profi foci. Most is vannak nagyon jó klubok, amelyek az utánpótlást adják.

A Ferencvárosi stadionhoz kapcsolódva kérdésként merült fel, hogy jó avagy sem, hogy az átépítés után valószínűleg nem Albert stadionnak fogják hívni a pályát, hanem - mivel a biztosító társaság rendkívül sok pénzt tesz bele – ezért a Groupama Biztosító nevét fogja viselni. Nyilasi Tibor szerint ha Albert Flórián hozzátartozóival megegyeztek, akkor nincs ebben semmi furcsa, hiszen a világ számos pontján használják ezt a lehetőséget. Amíg egy termék – sajnos ezt kell mondani, hogy a foci egy termék -, addig élni kell ezzel a lehetőséggel.

A Várpalotai Hírhatár egy rövid interjúban elsőként arról kérdezte az ezüstcipős focistát, hogy mit szól a lelátókon elharapózott rasszista bekiabálásokhoz. Kell-e és ha igen, mit kell ellene tenni?

Nyilasi Tibor szerint nem olyan veszélyes a helyzet, mint amit a félelmek mutatnak. Ha lesznek új stadionok, akkor a szurkolók lenyugodnak és a játékra fognak koncentrálni. Egy adott klubnak két lehetősége van. Az egyik, hogy a játékosok és klubvezetők személyesen tartják a kapcsolatot szurkolókkal, a másik az, hogy a játék sportszerű legyen, határozott, és a szurkolók figyelme is a játékra koncentrálódjon.

A második kérdés az új stadionok és a gyermekszegénység kapcsolatára vonatkozott.

Nyilasi Tibor szerint ez a két dolog nincs összefüggésben. Az épülő stadionokat ki fogják tudni használni. Az más kérdés, hogy a szegénységben élő gyerekekre oda kell figyelni. Személyes tapasztalata az, hogy a törődés mindenhol megvan. Nagyon szívszorító, ahogyan kénytelenek néhol élni, de nem hiszi, hogy ez a stadionokkal összefüggésbe hozható.

Nyilasi Tibor, Magyarország egyik legsikeresebb focistája:

Kétszeres magyar és háromszoros osztrák bajnok.

1981-ben itthon az év labdarúgója, gólkirály, európai ezüstcipős, 1984-ben osztrák gólkirály volt.

84-ben Bécsben Pro Urbe díjat, 1994-ben A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét kapta meg.

70 szeres válogatott játékos, tagja volt az Európa-válogatottnak is. Az FTC-vel magyar bajnokságot nyert, Magyar Kupa és Magyar Szuperkupa győztes volt.

Edzőként is nyert bajnokságot az Ferencvárossal.