A boldogság egy olyan mentális állapot, amely örömöt, megelégedettséget, testi és lelki kielégültséget tükröz.

Írhatnám, hogy boldog vagyok, hiszen kitérőkkel, megtorpanásokkal, újrakezdésekkel mégiscsak elértem valamit eddigi életem során, ami megelégedettséggel tölthetne el és amire akár büszke is lehetnék.

Van családom, akik ha nem is rajonganak értem, elfogadnak olyannak, amilyen vagyok. Vannak barátaim és persze vannak ellenségeim is. Van munkahelyem és van munkám, legalábbis egyelőre. Van fedél a fejem fölött, van kenyér és só az asztalon, sör a hűtőben, könyvek a polcokon, gitár a sarokban. A gyerekeim az egyetemen és ha el akarok menni egy koncertre vagy a kocsmába egy italra a barátaimmal, még azt is megengedhetem magamnak. Szóval elvileg meg lenne az a minimum, ami egy konszolidált, kispolgári élethez ugyan még kevés, de a vegetáláshoz bőven elegendő. Mégsem lehetek maradéktalanul boldog.

Hiányzik ugyanis néhány fontos dolog az életemből: a tervezhetőség, kiszámíthatóság, és a jogbiztonság. 

Persze vannak sokan, akiknek ez nem hiányzik. Nem hiányzik, sohasem hiányzott és valószínűleg soha nem is fog hiányozni, mert azt sem tudják, hogy mi az amiről írok. Ők a mindenkori hatalom kiszolgáltatottjai és kiszolgálói. Voltak, vannak és lesznek. Elvárják, hogy a hatalom gondoskodjon róluk, cserébe lemondanak a jogaikról és egy jobb élet reményéről is. Azt gondolják magukról, hogy ők a győztesek, pedig nem mások, mint pitiáner túlélők, akik sohasem mertek nyerésre játszani, akik már tizenhétre sem mertek lapot kérni. Olyanok ők, mint a lemmingek, akik kérdések és mindenféle meggyőződés nélkül ugranak a vezérük után a szakadékba és mindezek ellenére elhitetik magukkal, hogy boldogok.

A boldogság mindenkinek mást jelent. Van aki már attól boldog, hogy nem kell éhesen küldeni a gyerekeit az iskolába, van aki attól, hogy megveheti a betevő kannás borát. Van aki attól, hogy szeret és viszont szeretik. Van aki attól indul be, hogy a szomszédja szarabbul él, mint ő,van aki meg attól, hogy egy stadiont építtet a kertje végébe. Van aki ballagási ajándéknak, egy könyvet, vagy hangszert tud adni a gyerekei kezébe, és együtt örül az ajándékozó az ajándékozottal, van aki meg lakáskulcsot vagy slusszkulcsot, esetleg egyszerre mind a kettőt, és mégsem mutatják az elégedettség, az öröm legcsekélyebb jelét sem.

A boldogságért egyébként ugyanaz a hormon (endorfin) felelős, mint a fájdalomért, és ugyanez a hormon termelődik a szervezetünkben az orgazmus során is. Erről az jutott az eszembe, hogy a pedofil háromharmados kormány úgy akarja boldoggá tenni a zsenge, gyermekkorú demokráciánkat, hogy időnként rátör, megerőszakolja, fájdalmat okoz neki, így szabadítva fel szervezetében a nemzeti endorfint, hogy a fülkeforradalmárok, és a fülke-ellenforradalmárok, egyaránt boldogok legyenek.

Képtelen vagyok boldog lenni egy ilyen társadalomban.

Képtelen vagyok megbékélni a kialakult helyzettel, az álszent, hazug politikusokkal, akik térdig járnak a korrupcióban, akik a saját hülye háborúikban áldoznak fel bennünket naponta. Akik ugyan boldognak láttatnák magukat, de talán már alvás közben sem merik levenni magukról a golyóálló mellényt, és a klotyójuk ajtajában is fegyveres őrök állnak. Képtelen vagyok megbékélni azokkal az emberekkel, akik nem törekednek minden erejükkel egyenlő bánásmódért és egyenlő jogokért, akik mint a marhák a vágóhídon, egykedvűen várják a sorsuk beteljesedését. Akik arra sem vették a fáradtságot, hogy a saját és a gyerekeik jövője érdekében elmenjenek szavazni. Akik visszasírják a kádár rendszert, de akik tulajdonképpen orbán rendszere ellen sem ágálnak. Akiknek ki lehet szúrni a szemét olyan lózungokkal, hogy a „krumplileves legyen krumplileves”, vagy, hogy „merjünk nagyot álmodni”.

Én lelki hajléktalan vagyok ebben a társadalomban, nem találom a helyem, mint apáca a kuplerájban.

Az egyik kedvenc íróm John Updike írja egy helyen: „...Megpróbálunk megszerezni mindent, és közben elveszítjük azt is, amink van..." Én akár bevállalnám ezt is.

Ha nincsenek igazi céljai az embernek, akkor sohasem lehet igazán boldog sem, mert a boldogság egy olyan lelkiállapot, ami a célok elérésekor teljesedik ki…

La Rosa