Nem vagyok jó passzban mostanában. Nem csak azért, mert nem tudom, hogy kinek áll éppen a zászló, közgép lajos és kaszinó andy tévé kettő szkander partijában, vagy mert egyik miniszterünk hülyébb, mint a másik. Aki nem a mindennapos éneklésért tör lándzsát, az nemes egyszerűséggel lehazugozza vagy lehülyézi fél Európát, vagy 20 millió cigányt vizionál az iszlám állam hadseregébe, esetleg közpénzből finanszírozza az utazásait.
Továbbá hánynom kell attól is, hogy egy (vagy talán több) elmebeteg kitalálta, ha véletlenül továbbjutna az aranylábú válogatott a pótselejtezőn, azon melegében utaljanak át nekik egymilliárd forintot. (talán rászorultsági alapon?) Mert nem elég az a tíz-húsz-száz milla, amit évenként a hobbijukkal megkeresnek. Leszoktam már róla, hogy minden ehhez hasonló szarságon felmérgeljem magam, mert már régen agyvérzést vagy infarktust kaptam volna.
De a hétvégén mégiscsak sikerült felbosszantanom magam.
Történt ugyanis:
Mivel panellakásban lakunk, és mint afféle panelprolik, annak idején a költségek minimalizálása érdekében többek között vízórákat is felszereltettünk. Ezek aztán húsz éven keresztül jó szolgálatot tettek. A rajtuk átszaladó vizet megmérték, leolvashatóak voltak, és egy csepp nem sok, de annyi vizet sem engedtek a tömítések mentén elcseppeni.
Aztán úgy másfél éve levelet kaptunk a szolgáltatótól egy kormányrendeletre hivatkozva, hogy a vízórákat márpedig le kell cserélni. Nem számít, hogy ami be van építve megfelel-e a szabványnak és működik-e. Cserélni kell és punktum. Nincs aggályoskodás, nincs visszapofázás, a kormányrendelet az kormányrendelet.
Persze nem választhattuk meg, hogy milyen vízórát szereltetünk be, és, hogy ki lesz aki a munkát elvégzi, helyettünk kiválasztotta azt a szolgáltató. Szabványosított egyen órát minden lakásba a szolgáltató dolgozóival felszereltetve a panelprolik pénzén. Ez volt a rezsicsökkentés első kompenzációja. Mivel választási lehetőségünk nem volt, így fejet hajtottunk. Az új vízóra a hétvégéig bírta ellátni a feladatát, de szombaton orrán-száján el kezdte engedni a vizet.
Az ijedt panelproli ilyenkor persze a telefon után nyúl, és mesterembert hív, hogy segítsen a baján, hogy ne ázzon szét se a saját, se a szomszédja lakása. A mesterember a hívástól számított fél órán belül meg is érkezett, megállapította a betegség okát, de gyógyítani nem tudott, mert a vízórát alulról és felülről is plomba védte az illetéktelenek zaklatásaitól. A mesterember azt tanácsolta, hogy hívjuk fel a szolgáltatót, ők le tudják venni a plombát, ki tudják cserélni a beteg tömítést, visszahelyezni a plombát, és mindenki boldogan fogja álomra hajtani a fejét. Megjegyzem, hogy a kiszállásért, és a jó tanácsért, a mesterember egy buznyák vasat sem fogadott el, mondván nem történt effektív munkavégzés.
Így aztán a panelproli újra a telefon után nyúlt és hívta a szolgáltató 24 órás ügyeletét. Hívta egyszer, kétszer, ötször, de a szolgáltató makacsul ellenállt. Mivel a csengetési visszhang hallható volt, ki kellett zárni azt az eshetőséget, hogy a szolgáltató diszpécsere a telefont nemes egyszerűséggel félretette. Maradt három opció: 1; csörög a telefon és ez a diszpécsert idegesíti, és ezért bosszúból nem veszi fel. 2; csörög a telefon, de ez a diszpécsert már egyáltalán nem idegesíti, hiszen a telefon a mindennapjai része, és azért van, hogy csörögjön. 3; nincs is 24 órás ügyelet. Megjegyzem halkan: közben a víz hajthatatlan maradt és szakadatlan folyt. Persze a panelproli próbálta fagylaltos dobozokkal és vödrökkel útját állni, több kevesebb sikerrel.
Elmúlt a hétvége és a panelproli bízott a szerencséjében, hogy talán hétfőn már lesz valaki a szolgáltató irodáiban, aki hajlandó lesz fogadni egy telefonhívást vagy elolvasni egy ímélt. És lássatok csodát nem volt hiábavaló a sok erőfeszítés, mert végre panaszunk meghallgattatásra talált. Időpont egyeztetés után már csak a várakozás percei maradtak hátra. Délután aztán meg is érkeztek a szolgáltató emberei, szám szerint ketten, és a javukra legyen mondva, pontosak voltak, mint egy svájci óra. (a történetnek ez volt az első, és utolsó, pozitív mozzanata)
Mi a probléma? - tették fel a kérdést. A vízóra rendetlenkedik a vécében - osztottuk meg velük a bánatunk. Hazudnék ha azt mondanám, hogy maximálisan azonosulni tudtak a problémánkkal. A szolgáltató egyik embere belépett a kis helységbe, a másik pedig az orrára tolt szemüveggel várakozott. A benti ember lediktálta a gyári számot, az óraállást, majd két kattanás hallatszott, és a plombák engedtek az erőszaknak. Aztán a „fizikai munkát” végző szaki is megjelent a szobában, mondván, hogy végeztek, és ez nekünk 2280 magyar forintba fog fájni.
Mivel egy kicsit gyanús volt a gyorsaság, megkérdeztem, hogy minden oké, nem csöpög már a víz? De bizony a víz az csöpög tovább, válaszolta, de azt neki mint szolgáltatónak nem is feladata elhárítani, ő csak azért jött, hogy a hozzáférhetőséget biztosítsa annak, aki majd két-háromezer forintos kiszállási díj ellenében hajlandó lesz azért meglátogatni bennünket, hogy kicserélje a meghibásodott tömítést. Próbáltunk érvelni, hogy mi önhibánkon kívül kerültünk ebbe a méltatlan és kiszolgáltatott helyzetbe, de ez a szolgáltató embereit cseppet sem hatotta meg. Így aztán egy újabb telefon következett, és újból ki kellett hívnunk a vízvezeték szerelőt, aki készséges, gyors és pontos volt. Mindezt tette, 1 000 (egyezer) forint ellenében, viszont értetlenül állt ő is a rejtély előtt, hogy vajon miért is nem tudta ezt a piti hibát a szolgáltató a helyszínen elhárítani, akár a plomba levétele nélkül is.
Persze ezzel a történet még korántsem ért véget, mert ugye a vízóra plomba nélkül annyit ér, mint egy kutya bolha nélkül. Ezért aztán újra fel kellett hívni a szolgáltató diszpécserét, hogy a beteg meggyógyult, és már nincs akadálya annak, hogy újra elhelyezzék rajta a plombájukat. Telefonszámot hagytunk, hogy hívjanak mielőtt jönnek, mert nem vagyunk mindig otthon. Tegnap Veszprémbe mentünk a Michael Flatley műsorára, (ami egyébként fergeteges volt) és teljes létszámban felsorakoztunk a várpalotai buszpályaudvaron, amikor megszólalt a telefon, hogy vajon miért nem engedjük be a lakásba a szolgáltató embereit? Kicsit remegni kezdett a szám széle, mert magam is a szolgáltatásban dolgozom, ezért tudom, hogy mi a tisztességes eljárás. Megállapodtunk, hogy ha nekik jó, akkor éjfélre már otthon leszünk, és felrakhatják a plombájukat. Ennek a válasznak nem igazán örültek, ezért aztán megegyeztünk a ma délutáni találkozóban.
Aminek meg kell történni, az meg is történik. Ma délután a nyilvánosság kizárása mellett végre sor került a szolgáltató - panelproli találkozó második fordulójára. A szolgáltató most két új versenyzővel képviseltette magát, míg a panelprolik összeállítása változatlan maradt. A felállás viszont ugyan az. Egyik szaki megszállta a kis helységet, a másik orrára tolt szemüveggel várta az információkat. Az agyam kicsit ledobta a láncot, amikor a leolvasott mennyiségek szerint két nap alatt, mintegy 61 köbméter vizet volt szerencsénk elhasználni. Mindezt úgy, hogy az előző évi összes vízfogyasztásunk 23 köbméter volt. Ez kb. azt jelentette, hogy az elmúlt két napban, lajtos kocsikat tankoltunk a retyónkon keresztül. Miután sikerült meggyőznünk a szolgáltató emberét arról, hogy talán leolvasási hiba történhetett, utána jött a második pofon. Amiért a szolgáltató volt olyan kegyes és rároppantotta a vízórára a plombáját, újra kiállított egy számlát, 4535 pengőforintról.
Miután elmentek leültem, megittam egy pohár bort, hogy finom legyek és nőies, és elkezdtem írni. Meghibásodott egy kb 10 forint értékű tömítés, amit a boldog békeidőkben fél óra alatt két sörért kicseréltek. Ez most nekünk panelproliknak, négy napba, és nettó 7815 forintba került.
Most nézegetem a szolgáltató (bakonykarszt zrt) éves elszámoló számláját. Kék mezőben tájékoztatnak, hogy a rezsicsökkentésnek köszönhetően ebben az elszámolási időszakban a megtakarításunk 6436 forint volt.
No, most a második pohár bor után üzenem annak, aki még egyszer ki meri ejteni azt a szót előttem, hogy rezsicsökkentés, azt úgy hátba vágom egy szöges léccel, hogy a halál kikönyököl a száján. A szolgáltatótól pedig azt kérdezem, hogy a most felmerült költségeink melyik sorban, és milyen színnel lesznek feltüntetve az elszámoló számlán?
(………….) a pontok helyébe mindenki azt a káromkodást helyettesítheti be, amelyik a kedvence. Aki engem ismer, az tudja, hogy több opció is létezik…
La Rosa
