Megszoktuk, rutinból mondjuk, : Boldog karácsonyt! Békés, boldog, áldott ünnepet kívánunk egymásnak. Lehet, hogy tényleg egy kicsit megértőbbek vagyunk ilyenkor.

Mikor a barátnőmnek  éppen leírtam volna, hogy „Boldog karácsonyt!” valami megborzongatott. Boldog? Kinek mit jelent a boldogság? Mitől ragyog fel a szeme? Egy értékes tárgytól vagy egy vágyott kabalától? Egy használati eszköztől vagy egy luxuscikktől? Egy viszont látástól vagy egy szerelemtől?

Úgy hallottam, egyszer, régen, 66 évvel ezelőtt egy ifjú párnak  éppen egymás szereleme volt a legragyogóbb karácsonyi ajándék. Akkor kötötték össze életüket. Tették a dolgukat a szorgos hétköznapokon és ünnepeltek, ha annak volt ideje. Együtt megöregedtek.

Nemrég egyiküknek túl nehéz lett már az élet. Három nap múlva másikuk is feladta  a földi létet. Nem bírt vagy nem akart a párja nélkül itt maradni. Ők talán már egy másik világban ünneplik az egykori nagy napot. Csak az itt maradóknak rossz. A hiány lett a társ.

Az ünnepre készülve a családi forgatag, a készülődés, a gyerekek mosolya, az unokák huncutkodása derűt csal az arcokra. Este, mikor a gyertyák fényénél megfogják majd egymás kezét, az egykori karácsonyi pár is velük lesz. Igaz, már nem tudják az öreg, dolgos kezüket megsimogatni, a barázdált arcukat megpuszilgatni, de a lelkük átöleli emléküket. Lehet ez is boldogság? Lehet boldog a karácsony? 

Ágikám, kívánom azt, hogy ki tudd sírni magadból a hiányukat!

Mezriczky Beáta