|
|
|
|
|
|
| Tweet |
|
| |
|
|
|
"Az volna rossz,ha csendben kéne ülni,
Ha minden terv és indulat,
csupán beszűkült hunyorgás maradna ..." /1/
Igen,örülünk...nem kicsit,nagyon.
Mint minden jónak és szépnek.
Állapotok 1.
" A rostán átjutni nehéz.." /2/
Nyár végi reggelen arra riadtunk,hogy a bokrainkat ,fáinkat sivító fűrész nyirbálja.
Riadtan álltunk...az E-ON mindig értesített, tájékoztatott, finoman felszólított, hogy a fáink belelógnak a hálózatba. Tudtuk, tudomásul vettük.
Erről a barbár munkáról azonban senki nem tájékoztatott minket.
Ezután röviddel dübörgő munkagépek jöttek...rengtek a házunk falai az erőgépek munkája nyomán. Ez később többször megismétlődött... /ugye hallotunk, olvastunk, netán tanultunk a rezonancia katasztrófáról.../
Az első riadalomban utcalakók futottak a polgármesteri hivatalba /tőlük, igazszavú emberektől tudom/...hogy is van ez, mi történik itt?
Alapos, előzetes tájékoztatás ugyanis nem volt.
A valamiféle utcasarki fórumon kívül lehetett volna a helyi újságban, a helyi tv-ben bőséges tájékoztatót adni... hát, persze, hol vannak manapság az informatív stúdióbeszélgetések....helyette Hargita Híradót nézhetünk.
Ránk tartozik?!
Állapotok 2.
Forró nyárvégi napok jártak. Sok ember keményen dolgozott az útépítésen, segítettük - hideg ásványvízzel, hűtött vizükkel, gyümölccsel, bármivel- őket.
Aztán elkezdték mondogatni, hogy a szétrontott kapubejárót meg lehetne ám fizetni...ahogy szokásos ez..
Valahogy hittük is, nem is...
Mert még akkor volt kedves élményünk is.
Egy három gyermekes család naponta eljött megnézni, hogyan halad az útépítés...nézegettek, morfondíroztak...a kisgyerekek meg derűsen játszottak a homokhalmokban, mászkáltak a földgyalún.
És a felnőttek naponta értetlenkedtek.
Állapotok 3.
Közeledett az útádadás napja...üres, címzés nélküli boríték a postaládában, benne bevásárlási nagyságú cédula, szerintem fecni.. minthogy szeretettel várnak.
De előtte még: a visszajáró kisgyerekek egyik este telerajzolták a friss aszfaltot. Kértem, hagyjanak nekem is krétát, hadd tegyem hozzá a magam graffitijét.
Sajnos, az ünneplők, az önmagukat ünneplők nem láthatták a rajzokat....elmosta az eső.
Azt is..
Állapotok 4. egyben állapotok 2.
Az átadási ünnepségen egyetlen városrészlakó sem jelent meg.
Én, utcalakó a járdát nem tudom használni, mert árkot ugrani nem tudok/akarok, pár tízméterrel arébb meg sárga murvás útfélébe ragadok
Ilyenkor esős időben...
Gondolataimat az avatóbeszéd-mondónak ajánlom.
Én az ő helyében valaki/valakik "állapota" helyett inkább helyi állapotokban gondolkodnék.
A versrészleteket Szöllösi Mátyás fiatal költőtől kölcsönöztem
Pintérné dr. Erdélyi Mária Judit
Várpalota, 2015. október 19. |
|
|
|
|
|