A rendszerváltás egyik - szerintem - háttérbe szorult témája a magyar identitás kérdése volt, a bal oldali és liberális gondolkodók nem helyeztek rá hangsúlyt. Mondhatnánk persze, hogy a jobboldal, a konzervatívok feladata lenne. Neki is esett annak idején Csurka István, aztán létrehozta belőle a Miépet. Egy torz, nemzeti színű tejfölbe mártott avitt, régimódi, a 20-as-30-as éveket restauráló formát.

A baloldalnak és liberálisoknak erre nem volt válasza, nem volt alternatívája. Egyszerűen nem foglakoztak vele. De valóban a jobboldal lehet csak hiteles képviselője nemzeti értékeinek megőrzésének? Vajon Petőfi, Ady, József Attila, Radnóti jobboldaliak voltak? Vajon konzervatívnak vallotta-e magát Szinyei vagy Csontvári?

Igazából milyen tettekre és kikre lehetnek büszkék a magyarok? Hozhatnánk persze történelmi példákat, de irodalmi, képzőművészeti, zenei és tudományos területen alkotók joggal emelhetők ki.

Arra már csak legyint az ember, amikor odáig mennek egyesek a szélsőjobb oldalon, hogy Jézus egyenesen csak magyar lehetett és egyébként is az egész emberiség a magyaroktól származik. A régmúltban gyökerező éles ellentéteket egyszerűn figyelembe sem veszik.

Talán emlékszünk még néhányan, hogy a magyar parlamentben a szent koronát, ami kereszténységünk jelképe, egy „ősmagyar sámán” táncolt körbe és áldást kért Magyarországra. Noormális? A sámán a keresztény értékekért imádkozik? Máshol biztos, ami biztos, ökomenikusan megszentelik a rovásírásos helységnév táblákat. Mondjuk persze, nevetséges, és nem foglakozunk vele, mert úgyis mindenki tudja, hogy hülyeség.

De nem, nem tudja mindenki, hogy hülyeség. Beveszik nagyon sokan azt a maszlagot is, hogy Jézus magyar volt. Áltudományos, saját magában ellentétekkel teli írások sokasága jelent már meg ebben a témában és vannak akik elhiszik, mert el akarják hinni. Hinni akarnak. Azt akarják hinni, hogy többek és jobbak őseik, mint más nemzet tagjai.

Buzgón kutatják a családfájukat, hátha valami kisebb vagy nagyobb nemesi címet találnak felmenőik között. Mintha ettől többek lennének. Semmi probléma a családfakutatással, hiszen őrizzük is meg őseink emlékét, tudjuk azt, hogy ki volt a nagyapánk, merre éltek, merre sodorta őket az élet, milyen mesterséget űztek, kivel házasodtak, de tudni kell, hogy a saját cselekedetünk határozza meg azt, hogy milyen emberek vagyunk.

Sokaknak szükségük van emocionális kötődésre és éppen ezt használja ki a Jobbik. Például Radnóti Miklós Nem tudhatom című verse szerepel az egyik jobbikos internetes oldalon. Ez a példa hazaszeretetből. Annak a Radnótinak a verse – hiszen szinte mindenki tudja – akit éppen a német fasiszták „jó magyarországi” helytartói kényszerítettek munkatáborba, aki ugyanolyan zsidó vallású ember volt, mint az, akire teliszájjal ma is kiabálják, hogy mocskos zsidó.

És a baloldal meg a liberálisok nem üvöltenek, nem ordítják bele a médiába, hogy álljon meg az erőltetett menet! Az újfasiszta szervezetek sajátítják ki a magyar identitást, acélbetétes bakancsokkal tapossák szét, ami útjukban áll  és a magyarság megőrzése nevében képzeletben már ki is irtották azokat, akik nem közéjük tartoznak.

A magyar parlamentben lehet zsidózni, cigányozni, faji lista felállítását kérni – nők lenézése szintén nem újdonság -  és mindezt a kormányzat tűri. Hogyne tűrné, hiszen éppen az általuk létrehozott polgári körökből jött létre a Jobbik és az éppen hatalmon levő miniszterelnök is szelektál: ha vele tartasz magyar vagy, ha nem, hát kizár a magyarságból.

Helyetted majd jönnek mások, határon túlról és meghálálják. Eldöntik helyetted, hogy mi a jó neked. Úgy, hogy a következményeket csak te viseled, ők maradnak a hazájukban. Vagy egyszerűen megveszik kilóra a magyarságot. Ennyi az ára oszt jónapot! Az Európai Parlamentben Göncz Kinga éppen erről beszélt tegnap. És itthon? A demokratikus ellenzék közzé tesz néhány sajtóközleményt, elhangzik néhány hozzászólás a magyar parlamentben és ennyi. Két nap, és már felejtődik is.

Sajnos az eddig megismert választási programokban sem látom, hogy kezelnék a problémát. Holott teljes a káosz ezen a téren is. Az egyik jobbikos országgyűlési képviselővel beszélgettem egy sajtótájékoztató után. Ő bizonygatta, hogy nem rasszista párt a Jobbik. Soroltam pártja parlamenti ténykedését és a képviselő azt mondta, hogy ő sem ért mindennel egyet, de a Jobbikban nem kötelező mindig úgy szavazni, ahogy a vezetés eldönti – mint a Fideszben -, hanem lehet kérni, hogy lelkiismereti okból ne kelljen szavaznia vagy másként szavazzon. Nagyszerű – mondtam – tehát ezek szerint a Jobbik egy liberális szemléletű párt? Azt hiszem a legnagyobb szitokszót mondtam ki számára.

Vajon a demokratikus ellenzéknek csak a Fideszt kell legyőznie?

Van-e üzenete, mondanivalója azok számára, akik a hagyományaikat nem a turulokon keresztül szeretnék megélni?

Akik a magyar népdalt szeretik és nem a magyar nótát?  

Akik magyar néptáncot akarnak táncolni és nem rapp-et?

Akik a történelmi tényekre kíváncsiak, nem a mondákra?

Akik nem akarnak gazdasági programot olvasni, hanem egyszerűen az apáik, nagyapáik szülőföldjén akarnak békében élni?

Akik nem akarják szégyellni magyarságukat?

Őket hogyan képviseli majd az új demokrácia?