A vélemény fontos dolog. Az egyes emberek véleménye is fontos, de a köz véleménye még fontosabb. Ezért a köz véleményét kutatják. Ez a közvélemény kutatás. Kicsit bonyolultabb művelet, mint amikor Pista bácsi a kert végében kutat ás. Sok dologról kérik ki a köz véleményét. Kikérik a gazdaságról, az utazási szokásairól, az abortuszról, arról, hogy szereti-e a pirézeket és persze a legfontosabbról, a politikáról is.

A köz ilyenkor hasad, mint a tudat. Az egyik fele válaszol, mint a jó diák, a másik viszont hallgat, mint a sír. Így aztán a közvélemény kutatási eredmények mindig sánták kicsinykét, mert hiszen nem a köz egészének, csak a köz egy részének a véleményét tükrözik.

Persze lehetne szélesebb körben is meríteni, csak akkor nem telefonon, interneten és különféle kérdőíveken kellene a közt faggatni, hanem a kocsmapultnál támaszkodva, a boltban a pénztárnál sorban állva vagy a zsúfolt buszokon egymásnak feszülve.

A köz általában ott és akkor, őszintébben nyilatkozik meg, fejti ki a véleményét, mint a tudományos munkatársak által összetákolt kérdések előtt feszengve. A köz nagyobbik része ugyanis nem is igazán érti a kérdéseket sem. Így aztán a megkeresések alkalmával vagy be sem engedi a kérdezőbiztosokat a lakásába vagy lecsapja a telefont, ha a véleménye felől faggatják.

A napokban a városunkban is folytattak, folytatnak valakik, valaki mások megbízásából, valamilyen telefonos közvélemény kutatást.

Ha jól értettem ez egy megelégedettségi közvélemény kutatás lett volna, melynek keretein belül a kérdezők arról érdeklődtek, hogy egy ötös skálán, mennyire elégedett a köz a környezetével, a városban végbement történésekkel, a városrehabilitációval, a munkahelyteremtéssel, azaz lefordítva, mennyire elégedett a városvezetés munkájával. Bár direkt a kérdés így nem hangzott el, de azért jó közelítéssel erről szólt a történet. Azaz egyfelől óvatos érdeklődés, mennyit kopott vagy nőtt a népszerűségük, másfelől a kérdezettek manipulálása a szokásos alákérdezésekkel, a sikerpropaganda sulykolásával. 

Nem tudom, hogy a felmérésben résztvevő munkatársak mennyire koordinálták a tevékenységüket, de az tény, hogy miután végig hallgattam a feltett kérdéseket, illetve válaszoltam rájuk, másnap még háromszor hívtak vissza ugyanők, ugyanezért.

Ebből a következőkre gondoltam: elfelejtették rögzíteni a válaszaimat. Azt gondolták, hogy én felejtettem el a válaszaimat, és másnap ugyanazokra a kérdésekre, más válaszokat fogok adni. Rontani szerették volna a válaszaimmal a statisztikájukat. A kérdezőket darabszám után fizetik, így aztán teljesen mindegy, hogy kit hányszor, az a lényeg, hogy sokszor.

Azon azért elgondolkodtam, miután letettem a telefont, hogy nem volt olyan kérdés, hogy: ön mit szól ahhoz, hogy az új ciklusban sem épült meg a városi uszoda? Mi a véleménye arról, hogy a városi beruházásokat, a "gyarmatosítóktól" szerzett pályázati pénzekből finanszírozta a város? Mit gondol arról, hogy a városban a kultúrát sikerült összeboronálni a szemétszállítással? Szóval én úgy érzem, lehetett volna tágítani a kérdések körét.

Így aztán a rádióban, tévében mantrázott „Magyarország jobban teljesít” szlogen a városra is ráhúzható, már amennyiben igaz, és igaz, hogy a jelenlegi polgármester kevesebb kárt okozott, mint a közvetlen elődje. A város kevesebb adósságot halmozott föl, mint az előző ciklusban. Ergo, Várpalota jobban teljesít. Csak a bázist kell tudni jól megválasztani.

Remélem, hogy eljön az idő, amikor a mostani kérdéseket megfogalmazóknak tesznek fel kérdéseket, és ettől kicsit kényelmetlenül érzik majd magukat, mert azokat a kérdéseket nem egy közvélemény kutató cég aktivistái fogják feléjük intézni…

La Rosa