VÁRPALOTAI HÍRHATÁR - Lakótelepi képeslap – anzix

VÁRPALOTAI HÍRHATÁR
   
 2024.06.16.
 Vasárnap
Ma Jusztin napja van.
Holnap Laura napja lesz.
   EUR árfolyam
   ;/Rate Ft
   CHF árfolyam
   ;/Rate Ft
   
   
   
   
   
   

 

MINDEN HÍR | AKTUÁLIS | SZÍNES | VÉLEMÉNY | RENDŐRSÉGI HÍREK | SPORT | KULTÚRA | TÖBB HÍRHATÁR | HELYBEN VAGYUNK!

    
2014. 08. 02. 11:30     


Lakótelepi képeslap – anzix
Nemcsak egy lakótelep problémája, hogy meddig terjed az egyén szabadsága és hol kezdőik a közösség érdeke. Számtalan kérdés vetődik fel, hogy a békés együttélést hogyan lehet megvalósítani. Tiltás-büntetés vagy párbeszéd-tolerancia?

Jó emberek kis helyen is elférnek, mondja a közhely. Kis helyen számtalan jó ember élhet, jót is akarhat, de nem kell mindenkinek mindent pontosan ugyanúgy gondolnia. A közhelyes kifejezések annak kapcsán jutottak eszembe, hogy egy közösségi oldalon a lakótelepen lakók, közösségi képviselők azon kezdtek el együtt gondolkozni, hogyan lehet nyugalom, csend, rend fegyelem a környezetükben.


Már megint „ezek a fiatalok”. Rendetlenkednek, hangoskodnak, szemtelenek, nem tisztelik a környezetüket, a velük együtt élőket.

 

Életem nagy részét panelproliként, paneltyúkként éltem le. A rossz szomszédság török átok újabb közhely bizony nagyon igaz. El kell viselni azt, amikor a papírvékony falakon áthallatszik a szomszédok egész élete a reggeli mosdástól az éjszakai „horkolásig”. Ráadásul azt sem lehet mondani, hogy nappal nem számít a hangerő, hiszen nagyon sokan több műszakban dolgoznak, és az éjszakát is munkával kénytelenek tölteni. Lehet tőlünk három méterre kisgyerek, beteg vagy egyszerűen csak szomorú ember.

 

Akkor egy lakótelepen lábujjhegyen kell járni? Nem hallgathatom a kedvenc zenémet, nem lehet jókedvem, nem jöhetnek hozzám barátok, nem ülhetünk ki a ház elé vidáman? És különben is egy akár véletlenszerűen összeverődő társaság nem nevethet nagyokat?

 

Mondhatjuk, hogy nincs a fiatalok számára megfelelő hely, megfelelő program, ezt bizony a közösség felnőtt és felelősen gondolkozó polgárainak biztosítani kellene. Mondhatjuk persze, hogy „bezzeg a mi időnkben…” Mondhatjuk azt, hogy „ezek jó dolgukban nem tudják, mit csináljanak”.

 

De ismerjük a saját gyerekeinket? Vajon ki nevelte őket éppen ilyenné? Ki adott eléjük mintát a saját életével? Mit láttak-látnak az idősebbektől? Mi lehet a megoldás? Kipateroljuk őket lehetőleg jó messze, hogy ne zavarjanak senkit?

 

De hiszen a mi gyerekeink! Nem ott vannak a legnagyobb biztonságban, ahol lakunk, ahol laknak? Ahol éppen az ablakból látjuk azt, hogy hol vannak, kivel és mit csinálnak? Ahol kivilágított közterek vannak? Ha már a mi gyerekünk, elmondjuk neki, hogy az éjszakai hangoskodás zavarja a környezetében élőket?

 

És mi az, hogy kulturált viselkedés? Ki fogja megmondani, hol a határ? Beszabályozzák, hogy mikor, milyen hangerővel lehet nevetni vagy beszélni? Percre meghatározni? Ahogy magamra emlékszem, a diktátumokat sikk volt megszegni.

 

Több éve már családi házban lakva valóban elszoktam a „panelromantikától”, ezért egy barátommal úgy döntöttünk, hogy péntek késő este megnézzük „azt a bizonyos lakótelepet”. Tudom, teljesen más egyetlen alkalommal megtapasztalni a valóságot, mint ott élni.

 

Igen, valóban voltak az utcán fiatalok, még át is kiabáltak egymásnak a házak között és poénkodtak is. Hallhatólag nekik tetszett. Egy másik helyen egy másik csoport tényleg elég hangosan beszélt – vagy 10 percig. A kocsmában ugyancsak nagy és hangos volt az „élet”, de az már távolabb van a lakóteleptől, a családi házakhoz viszont igen közel.

 

A délutáni munkából buszok hozták a dolgozókat, akik komor és fáradt arccal siettek haza. Néhány autó, amelyből kihallatszott, hogy milyen zenei stílus kedvel a vezetője. Jött egy sokat szidott – talán – crossmotor. A buszmegállóig beleüvöltött hangja az elcsendesült lakótelepbe, de a házak közé a lejtőre érve kikapcsolta a motor és úgy gurult tovább.

 

Ha a fiatalok hangosak, akkor vajon csak őket túlkiabálva lehet velük szót érteni? Emlékszem, a legjobb tanáraink soha nem kiabáltak.

 

Neked, nekem, Önnek, magunknak pedig Petőfi sorait ajánlom:

 

„Megint jőnek, kopogtatnak:

„Csendesebben vigadjanak,

Isten áldja meg kendteket,

Szegény édesanyám beteg.”

Feleletet egyik sem ad,

Kihörpintik boraikat,

Végét vetik a zenének

S hazamennek a legények.”

 

 

 

Mezriczky Beáta


További hírek

  Rogán Cecíliáék fantom médiacége bő milliárdos bevételt produkált
2024. 06. 11. 18:06 hirhatar.hu
  Választások után – sokan vannak még a változások ellen
2024. 06. 11. 18:06 hirhatar.hu
  „Öntsünk TISZ(t)A vizet a pohárba” – Magyar Péter reagált az ATV nyilatkozatára
2024. 06. 11. 18:06 hirhatar.hu
  Botrány Újpesten - hazugságok hálójában a helyi politika
2024. 06. 07. 19:29 hirhatar.hu
  Pazar színházi és utcaszínházi előadások a VéNégy Fesztiválon
2024. 06. 07. 19:29 hirhatar.hu
  Visszalépett Szentkirályi Alexandra a főpolgármesteri jelöltségtől
2024. 06. 07. 19:29 hirhatar.hu
  Hamarosan startol a VéNégy Fesztivál, 4 nap varázslat a Dunakanyarban
2024. 06. 04. 15:41 hirhatar.hu
  A Magyar Péter jelenségről
2024. 06. 04. 15:41 hirhatar.hu
  Idén is nagy merítés lesz a hazai előadókból a Szigeten
2024. 06. 04. 15:41 hirhatar.hu
  Azahriah egy Fidesz-influenszer szemével
2024. 05. 31. 10:22 hirhatar.hu





IMPRESSZUM | MÉDIAAJÁNLAT | SZABÁLYZAT | HÍRLEVÉL

(c)2o15 Hírhatár Lapcsoport