A szárszói rekkenő hőséget a szél csillapította ugyan, de így sem volt könnyű egyhelyben ülni. Ahogy Farkasházy Tivadar is mondta, korábban is az volt a jellemző, hogy jöttek-mentek az emberek, csak úgy, szabadon. Kötöttségek nélkül kisebb csoportokban is folyt a diskurzus egy pohár ital mellett (az ananászlé is isteni volt!).

Míg az elején sok ismert politikus tűnt fel, később szépen lassan el is szivárogtak. Néhányukon azt éreztem, hogy megmutatták magukat, osztjónapot. Kuncze Gábor már az elején elnézést kér, hogy nem tud végig maradni. Az 50 éves általános iskolai találkozóra sietett Várpalotára az egykori egyes iskolába (ma Várkerti). Kicsit tartott tőle, hogyan ismerik meg egymást ennyi idő után. Az újságírók közül sem sokan tartottak ki, pedig zárásként rendkívül súlyos kérdést feszegettek Havas Henrik és beszélgetőtársai, Bogdán László, Rangos Katalin és Dr. Magyar György.

Havas Henrik a médiában alkalmazott sztereotípiákra hívta fel a figyelmet, arra, hogy a cigányságnak milyen sokat árt az, ha a hírek illusztrálására negatív tartalmú vágóképeket alkalmaznak. Nem csak a médiában, de az igazságszolgáltatásban is kevés az olyan ember, aki értőn képes a problémához nyúlni.

- Ne azt nézzük, milyen fényes a csukánk! – kezdte Bogdán László, Cserdi polgármestere. – Inkább azt, hogy a felelősség és cinkosság hol tör felszínre és hol süllyed el. Azt, hogy a cigánykérdést ma Magyarországon olyan mélyen, olyan zsigerből történik, annyira nincsen tisztában ezzel a közélet.

Azt kérte az értelmiségiektől, hogy merjenek Antwerpen utcáin gyémántot venni és a gyémántot, ha meg kell ütni, akkor üssék meg. Ez a kérdés nem fog megváltozni attól, hogy blődségeket beszélnek nagyon iskolázott emberek.

- Alapvetően én is egy büdös bunkó voltam és arcoskodtam, hogy én vagyok a gizda gyerek, akit megválasztanak, és elfelejtettem, hogy honnan jöttem. Két évembe került ezt felszámolni. (harmadik ciklusát tölti most polgármesterként)

Ma Cserdi munkanélküliségi rátája alacsony, részben a közmunkának is köszönhető. Az emberek szeretnek dolgozni, a cigányok is szeretnek dolgozni , "nem akarnak világbajnokai lenni a lapát támasztásnak". Mindenkit arra kért, hogy számolja fel magában legbelül a cinkosságot, azt a fajta cinkosságot, mikor beszélnek cigányokról úgy, hogy méltatlan ebben az országban, ne legyenek cinkosok soha.

Szavait a jelenlevők tapsa követte. Kár, hogy csak ennyien hallották azt, amit mondott. Elgondolkodtató szavak. A beszélgetésben szó esett még arról is, hogy budapesti éttermeknek szállítanak zöldségeket, krumplit, hagymát és ami maradt neki, azt például szétosztották azok között a budapestiek között, akik maguk is nélkülöznek.

Tavaly indították el a „piros zsigát” amibe már másik cigány polgármester is beszállt. Új rendet igyekeznek létrehozni, amit úgy hívnak, hogy „lasipe”, jóság. Az eredmény már most látszik és nemcsak a gazdaságon, a munkán, hanem azon is, hogy amíg korábbi 600, tavaly már csak 9 bűncselekmény volt a településen.

- Győzzük meg az embereket arról, hogy mi is emberek vagyunk, nem messziről, hanem közelről is.

Beszélt még a munka minőségéről, az érte érzett felelősségről. Szerinte nem biztos, hogy a telepeket fel kell számolni, hiszen ennyi erővel a lakótelepeket is fel lehetne számolni, hanem a rossz körülményeket kellene megszüntetni. Mindenekelőtt az volna a legfontosabb, hogy emberszámba vegyük egymást.

Egyetlen kapával kezdték Cserdiben a gazdálkodást. Mostanra a Balatonnál nyaralójuk, erdőjük és 220 milliót érő gépparkjuk van.

Tessék, kérem, lehet tanulni a polgármestertől, aki maga megy le kutat ásni, mert félti az embereit, de aki leüvölti a munkások fejét, ha elhagyják a földön a drága vetőburgonyát! Viszont utána együtt örülnek, hogy milyen jó eredményt értek el. Lehet így is.

Bevallom, annyira elgondolkodtatott, amit mondott, hogy fotót is elfelejtettem csinálni. 

A sok vendég és szervezés között nem volt könnyű Farkasházy Tivadart „elrabolni” egy interjúra.

Elsőként arra voltam kíváncsi, hogy mi alapján választja ki, hogy kiket hív meg a találkozóra.

Először is elnézést kért mindenkitől, aki nem jutott eszébe elsőre, mert nehéz dolog annyi nevet észben tartani. Persze, ha egy listából választhatná ki, könnyebb dolga lenne, de listát mégsem szeretne.

- Nem arra vagyok büszke, hogy kit hívok meg és kit nem, de ez így is egy jelzés, hogy eljön és nem törődik bele  a dolgokba. Már az, hogy eljön, egy hatalmas gesztus, nagyon örülök neki. Soha nem pozíció alapján válogattam.

-  Korábban a következő idők miniszterei, miniszterelnökei, köztársasági elnök is voltak a szárszói találkozón. Lát-e a ma az itt jelen levő fiatal politikusokban ilyen potenciált?

-   Természetesen a mostaniakban is van potenciál, de ez az ő dolguk, drukkolok nekik. A fiatalok elvándorlása azonban szörnyű számomra. Nagyon szeretném az unokáimat látni, hogy ne külföldre kerüljenek. Nagyon szép dolog, hogy külföldre mennek tanulni, dolgozni, de jöjjenek vissza. 45 évig éltem házi őrizetben és nem lehetett utazni. Úgy látom, hogy ma egy diktatúra van. Nincsenek itt az oroszok, miért hagyjuk? Jó lenne, ha vetésforgó lenne, amikor neked már nem jut eszembe jó, akkor jön a másik, de itt bebetonozódott a hatalom.

-   Szó volt arról is, hogy ma kétpólusú Magyarország. Melyik kifejezésekkel lehetne a legjobban kifejezni ennek a mibenlétét? Jobb-bal, kelet-nyugat, illiberális-liberális?

- A jobb-bal részben értelmét vesztette, a kelet-nyugat, az illiberális-liberális jobb felosztás lehet. Színtiszta őrület ez a keleti nyitás. Egyrészt 3 %-ot hozott a külkereskedelmi növekedésben, de a környező országok meg 20-50%-ot értek el és nem verik nagydobra, nem keleti despotákkal barátkoznak. Pont az az ember csinálja, aki állítólag (azt mondja magáról) kizavarta az oroszokat, holott ők már január óta mentek ki. Amikor az oroszok ellen beszélünk, nem Tolsztoj és Csehov ellen, hanem a KGB, a titkos rendőrség, a despotizmus és diktatúra ellen szólunk. Isten őrizz, hogy destabilizáljanak bennünket, megint bevonuljanak, egyszer elég volt belőlük.

- A jobbikról is sok szó esett ma. Előfordulhat-e, hogy a következőkben meghívnak jobbikosokat?

- Azért nem hívok meg ide jobbikost, mert itt győzne, kisebbségben lenne és a kissebbség mindig népszerűbb, ez rossz pozíció lenne. A Jobbikkal vitatkozni kell, de nem a balatonszárszói kertben, hanem Tiszavasváriban, Ózdon, Tapolcán próbálja megvalósítani az ötleteit, ha valaki vitatkozni akar velük.

- Művészek, tudósok, közéleti szereplők közül kevesen mernek kiállni és véleményt nyilvánítani. Mi lehet ennek az oka, az érdektelenség vagy a félelem?

- Az egzisztenciájukat féltik, ma már nem is hívom őket, hogy ne keljen mentegetőzniük, miért nem jönnek. Nem kap szerepet, a színháza nem kap pénzt, még a focicsapatot is csak úgy fogadják, ha én nem megyek. Az egy világcsoda, hogy itt van Ragályi Elemér, aki vállalja ezt a dolgot. Nem jó ajánlólevél ma az, hogy Farkasházynál volt.

- Így hogyan lesz változás?

- Nem tudom, ez a fiatalok dolga. Én ezt csinálom, pár hónap múlva 70 vagyok, a  családom és sok jó ember támogat, akiket nem is nevezhetek meg. Aztán majd ha a fiatalok szerveznek valamit és az nagyot szól, lesz egy mozgalom, és lesz új párt, én leszek a legboldogabb.

A szárszói találkozók soha nem maradtak visszhang nélkül. Bízzunk benne, hogy most is ott voltak a következő idők miniszterei, miniszterelnökei, egyéb más közjogi méltóságai. Végre az igenek mentén kezdenek politizálni és jövőre nem kell felparcellázni a szárszói keretet. Az előzményeket itt olvashatják.

A galériát itt tekinthetik meg.

Mezriczky Beáta