Egy könyv, könyvecske – versek. Név, melyet kevesen tudnak, hogy kit takar. Szűcs-Gáspár Borbálát név szerint kevesen ismerik (még) Várpalotán, az asszony-és becenevén azonban szinte mindenki. Feleség, anya, tanár, szakértő, politikus, a női érdekek képviselője. Eddig ennyit tudtunk róla. Törzsök Károlyné, Babi azonban most egy sokak számára új, lírai énjét láttatja lánykori nevét használva.

Hajnal alkony után címmel jelent meg első verseskötete, melyet a várpalotai könyvtári hét nyitó rendezvényeként tárhatott a közönség, barátai elé.  A meghívó szerint Asperján György mutatta volna be a könyvet. Betegsége miatt azonban nem tudott eljönni. Babi felkérésére a régi  jó ismerős, Madaras Annamária (Baba) vállalta magára a kellemes, de cseppet sem könnyű feladatot. Egy 40 éves, részben közös  életutat tényszerűen, röviden felsorolni  nem nehéz, de egy más, ezidáig ismeretlen  művészeti területen bemutatni  nem könnyű. Baba Fűzfa Balázs sorait hívta segítségül.

„Kell valami fogódzó számunkra, hogy széttöredezett világunkban legalább a saját életünket egésznek érezhessük. A vers bizonnyal segít abban, hogy a teljesség közelébe férkőzhessünk. Mert amikor verset olvasunk, zenét hallgatunk, egy szép szobrot vagy festményt szemlélünk, színielőadást vagy filmet nézünk meg, s az adott mű hatással van ránk, akkor a szépséggel találkozunk.
Akkor, ezekben a kivételes pillanatokban megszabadulunk a mindennapok szürkeségétől, és az emberi élet ünnepi pillanatait éljük át. Ezekben a pillanatokban vagyunk igazán, minden kötöttségtől mentesen szabadok. A szabadság pedig legfontosabb értékünk.”

Egy személyes, közvetlen  hangú beszélgetésbe csöppentünk. Babi mesélt arról, hogyan kezdett ismét verseket írni. Első versét 9 évesen, édesanyja elvesztésekor írta. Felnőtt életében főleg a kötelességeire, a racionális feladataira koncentrált. A szeretett férj elvesztése  versekben hozta felszínre  a lírai énjét. Előbb lelki kapaszkodó volt, ami kiemelte, segített átvészelni a nehéz időket. Amíg írt, addig szabad lett a hiányérzett alól.

Sokaknak furcsa lehet  a mindennapokban racionális ember ilyen lírai mélysége. Van, ki úgy érzi, hogy merőben ellentétes és meglepő, hiszen a közéleti szereplő  elrejtette a magánembert.  De van, ki azt állítja, hogy Babi mindig is ilyen volt: érzékeny, választékos, mély érzésű.

Költészete bensőséges, megejtő vallomás. A magyartanárként tanult formai szabályokkal igényes költői műveket formált. Minden eszköz a keze ügyében van, tudja mitől vers a vers, így születhettek a fájdalmas hiány mellett derűs dalok is. Versei közül Pócsik József és Csordás Éva olvasott fel .

Zárásként Babi elmondta, hogy a vers nemcsak akkor születik meg , amikor az alkotóban megfogalmazódik, hanem akkor igazán, amikor a befogadóban, az olvasóban vagy a vers elmondása során keletkezik.  

-  Amikor a verset közönség előtt elmondják, akkor az előadó hozzáadja hangulati önmagát és a vers még több, árnyaltabb lesz. Ettől lesz a költészet igazi érték, ettől lesz a költészet azé, akinek szánjuk – méltatta Babi a versmondók közreműködését.

A végén engedtessék meg a tudósító személyes, rövid története. Babi, középiskolai barátnőm, Törzsök Gyöngyvér édesanyja. (ugye megvan mindenkinek, hogy a Gyöngyvér női név Arany János névalkotása) Az érettségink előtti szilveszteren több osztálytársunk és szüleink társaságában a művelődési házban voltunk. Először volt rajtunk estélyi ruha. Babi maga köré hívta a lányokat. – Na, álljatok már egymás mellé! – mondta és csak meghatottan nézett, nézett bennünket. – Gyönyörűek vagytok! – mondta. Olyan volt, mintha mindannyiunkat a saját lányának tekintett volna. Őszinte örömmel csodálkozott rá, hogy az általa ismert bizonytalan kislányokból a lányával együtt kész nők álltak előtte. Nem tanárként, hanem édesanyaként ismertük meg. Igen, az a lelki gazdagság, ami a verseit jellemzi, mindig is benne volt.

A versei közül néhányat elküldött nekem és a véleményemet kérte róluk. Egyáltalán nem lepett meg, hogy verset írt. A szomorúságát, lelki fájdalmát ismertem. Ebből az időből az elsőként írt versei a hosszasabb személyes beszélgetéseink rövid, pontos, művészi  összegzései voltak.

Szücs-Gáspár Borbálának, Babinak az első, de biztosan nem az utolsó verses kötetét olvashatjuk. Asperján György előszavában leírtakkal élve: 

„ a líra nincs életkorhoz kötve, az önkifejezés ösztökélő vágya bármikor felébredhet. Ez következett be az irodalomban (is) igen jártas, szuper intelligens Törzsök Károlyné, írói nevén: Szűcs-Gáspár Borbála esetében.”

 

Mezriczky Beáta