Tényszerű tudósítást akartam. Nem sikerült. Előre is elnézés kérek a tisztelt olvasótól, de bevallom elfogult vagyok. A 7-es iskolával szemben. Nekem, sokunknak csak 7-es suli marad, a Bán Aladár iskola.

Örömmel olvastam a Várpalotai Napok eseményei között Lendvai József emlékkiállításának hírét.

Régen volt az már, amikor Jóska bácsi sok-sok kisdiákhoz hasonlóan nekem is meg szerette volna tanítani a rajzolás tudományát. Ha néha sikerült is  - hozzáteszem csak valami véletlen csoda folytán történhetett – egyik-másik rajz, azt biztosan elrontottam a festésnél. Azt mondta: Hagyjuk!

Azóta is csodálom azokat, akik tudnak bánni a ceruzával, az ecsettel. Nekem maradt a befogadás, a gyönyörködés.

Lendvai Jóska bácsi képei közül sok lógott az iskola falán, de  volt olyan is, hogy a szertárban találtunk rá falhoz fordított festményekre és elcsodálkoztunk: Jé, ezt is a tanár bácsi festette? Emlékszem még a stílusra, a képek hangulatára.

Ezzel az emlékképpel igyekeztem a Krúdy Gyula Könyvtárba, hogy megnézzem a kiállítást. A teremben már sokan voltak.

A képek közül néhány szinte rám kiabált: Hé, megismersz? Hát persze!

Nem csak a képek idézték fel a diákéveket, hanem azok a volt tanárok is, akik Jóska bácsival együtt tanítottak a 7-esben.

Mintha egy nagy osztálytalálkozóra csöppentem volna, a volt tanáraim találkozójára.

A terem közepén Szelesteyné Anci néni, Merényiné Kati néni. Mellettük Hettlinger Andrea és Palotás Ildikó, a legendás „Bizsi néni” lánya. Andi és Ildi alig idősebbek nálam, nem tanítottak, de régről ismerjük egymást. Bár engem nem tanított Marczonáné Julika néni, de ő is ott okította betűvetésre a kisdiákokat.

Aztán a gimis tanárok, Fitos tanár úr, Varga Karcsi bácsi Vali nénivel, Huszár tanár úr. Jól esett néhány szót váltani, öröm volt látni, hogy jól vannak, hogy itt vannak.

Miért is tértem ki a kiállítás látogatói közül néhányra?

Azért, mert a volt kollégák, diákok, pályatársak jelenléte tette igazán élővé ezt a szépen berendezett kiállítást.

Az ő jelenlétükben nyert valódi értelmet mindaz, amit a volt tanítvány, s már régóta tanár Borbás Zoltán elmondott a megnyitón.

A gyermekrajz tanítást évtizedekre meghatározó karakteres személyiségeként mutatta be életútját. Lendevai József 1954 óta élt itt Várpalotán.

Sokan ismertük és sokunkat ismertté tett – folytatta a volt tanítvány. Beszélt a nyári szünetben való munkáról, amit Jóska bácsi mellett töltött, amíg a többi gyerek éppen a strandon volt.

A rajztanár a rendszeres alkotómunkában hitt. Mint mondta, az ihletre nemcsak várni kell.

Alkotásait komoly elméleti kutatás előzte meg, de gyakorlatis megoldásokat keresett. Szeretett új dolgokkal kísérletezni és a tanítványaival gyakran csinált gipszöntvényeket.

A kiállított képek címeit elsősorban Mészáros Imre grafikus, Lendvay Jóska bácsi veje adta, hiszen az alkotó maga nem nevezte el műveit.

A vizuális világ minden rétege érdekelte őt.

A kiállításon látható képek egyik része még az ötvenes években készült naturalista látásmódban. Csendéletek, városképek, utcarészletek.

Már ebben az időben megjelent a fekete vonalas kiemelő kontúr.

Nem csak festett, de linometszeteket is készített. A 60-70-es évek képei az itt élők életéről ad sajátos áttekintést. Azt a pillanatot örökítette meg, amikor a város elveszítette régi arcát és keresni kezdte az újat.

Lendvai József életében nem adatott meg az önálló kiállítás lehetősége, mert nem volt tagja a képzőművészeti alapnak. Munkájáért a várostól Pro urbe díjat kapott.

Halála óta ez a második kiállítása. Borbás Zoltán után Mészáros Imre, Jóska bácsi veje az első találkozásuk humoros-kedves történetével folytatta a megnyitót.

A végén Budai László, a könyvtár igazgatója egy meglepetéssel kedveskedett. Elhangzott, hogy Lendvai Józsefnek sok alkotása eltűnt az idők során, sok magángyűjteményekben van. A könyvtárban azonban linómetszetek kerültek elő, amit az alkotó családjának rendelkezésére bocsájtanak.

Nagyon sokan voltak, ténylegesen szűk volt a terem, a később érkezők már csak az ajtóban állva tudták végighallgatni a megnyitót.

Jószívvel ajánlom, hogy nézzék meg Lendvai József kiállítását, mert igazán sokrétű művész-tanár alkotásait láthatják. 

A kiállításról megnyitójáról és a festményekről több képet a Galériában láthatnak.