Itt most nem lehet rezsicsökkentő íveket aláírni és nem látunk senkit az út szélén, az árokba meg nem látunk bele - kezdte Molnár Margit, a Józan Ész Társaság elnöke pénteken délután az előadást. A vendég ezúttal Ferge Zsuzsa Széchenyi-díjas szociológus, egyetemi tanár, az MTA rendes tagja volt.

Ferge Zsuzsa úgy látja, hogy nagyon sok értelmiségi tisztességesen teszi a dolgát itthon, Magyarországon, de nagyon sokan dühösek, mert tehetetlenek.

Nem az első zsákutcában van Magyarország – kezdte az előadást a szociológus. 1990-ben olyan lehetőség volt, amit jobban kellett volna kihasználni. Akkor még ugyanis volt egy többé-kevésbé működő társadalom. Megszabadultunk minden külső nyomástól. Abban a kegyelmi állapotban sikerült létrehozni egy jó rendszert, melyben a fékek és ellensúlyok rendszere megteremtette a valódi demokrácia lehetőségét.

Sok dologban egyedülállóak voltunk a rendszerváltásban.

Már 1990 előtt megkezdődött a spontán privatizálás, de sok vadhajtása lett.

A rendszerváltás utáni első kormányon múlt az, hogy a teljes szétverés megvalósuljon. A magyar privatizálás önös módon ment végbe. Olcsón, jelentős értékeket árusítottak ki. Több, mint egymillió munkahely veszett el. Bár többen nyugdíjba vonulhattak, vagy egyéb módokon ellátást szereztek maguknak, de így is 500-600 ezer ember maradt ténylegesen munka nélkül. Nem volt még ellátórendszer sem, ami tovább nehezítette az akkori helyzetet. Ez a munkanélküliségi nagyságrend mai napig is megmaradt.

Jelentős benne a cigányság létszáma, de a falusi szegény réteg is. Az előző rendszerben a  TSZ-ek beszívták, alkalmazták őket. Igaz, hogy a munkáltató több embert vett fel, mint amennyire szüksége volt, de ezáltal volt jövedelme a családoknak, ki tudták fizetni az alapvető javakat. Az új és modern profitot kereső vállalatoknál ez a foglalkoztatás már nem fért bele.

Ezt a problémát a szlovének és a lengyelek sokkal jobban oldották meg mint mi magyarok. Azért, hogy a munkanélküliség a későbbiekben sem csökkent, ezért az új tőkés réteg a felelős.

A szegényeket nem büntetni kellene, hanem az okot kellene tudni, hogy miért lett ilyen a helyzet – folytatta Ferge Zsuzsa.

Magyarország messze nem olyan szegény, hogy nem tudná eltartani szegényeit.

Már 3-4 olyan generáció nőtt fel bizonyos helyeken, akik nem jártak rendszeresen dolgozni. Nekik nem lehet a munkát, mint az önmegvalósítás eszközét célként állítani. A tönkrement generációkkal sokkal nehezebb.

A szövetkezetek jók lettek volna arra, hogy munkát biztosítsanak és kialakuljon a szociális gazdaság, de nem a Hegedűs Zsuzsa által elképzelt módon. Ehelyett most van a közmunka, ami nem célravezető. Egyetlen magyar kormány sem nézett szembe a múltbéli hibákkal és most sem néz szembe.

Ameddig a nyugati társadalmak eljutottak odáig, hogy az emberi méltóságot és jogokat alapvetőnek tekintik, addig Magyarországon ez nem valósult meg. Ami ma itthon történik az mérhetetlenül méltóságsértő.

A magyar közmorálból hiányzik az emberi méltóság.

A magánélet, mint olyan, sértve van. Az emberi méltósághoz hozzátartozik, hogy az állam a magánszférában csak szigorú feltételekkel léphetne be. A közmunka, a segélyek feltételeinek szigorítása, a szabályok és büntetések szigorítása ahhoz vezet, hogy több szabályt fognak megsérteni az emberek.

Ezek a területek ma nem egy szociális minisztériumhoz tartoznak, hanem a Pintér Sándor belügyminisztériumához.

Az úgynevezett iskolarendőrség szintén. A rendes iskolarendőrség - amire szükség is van - már kb. 10 éve működik. Az a dolga, hogy az iskola környékének rendjét vigyázzák, szemmel tartsák. (Korábban erről a várpalotai rendőrkapitányság már beszámolt - szerk.) De a mostani rendelkezések szerint beleavatkoznak az iskola belső életébe, az iskolai magatartást felügyelik.

Még fideszes oktatáspolitikusok is tiltakoznak ellene.

A mai kormányzat visszafogja a szociális és jóléti kiadásokat és kialakul a korlátlan büntethetőség. Ennek hatására nő a bűnözés. Az erőszak eszkalálódik.

A rendszerváltás óta valamit nagyon elrontottunk.  A létminimum alatt körülbelül 5 millió kétszázezer ember él ma Magyarországon.

Az éhezés nem tudjuk pontosan mennyi embert érint, de félmillióra becsülik számukat.

A szegénységnek különböző fokozatai jelentek meg. Ez befolyásolja azt is, hogy még munkát sem tudnak keresni.

De mi van a középosztállyal? Itt megbillent valami. A munka teljesen bizonytalanná vált. Ha valaki kritizálni mer, akkor holnap már nincs állása. Szorong, fél az ország több mint 2/3-a.

Viszont ha a közügyekből mindenki kivonul, akkor tényleg szolgák leszünk.

Az Európai Bizottságban is egyre gyakrabban kerül elő a minimumjövedelem kérdése.

A feltétel nélküli alapjövedelem a rászorultság nélkül képzett összeg, ami nagyon alacsony lenne. A haszna az, hogy a megélhetési kényszer kisebb volna.

Egyes közgazdászok értelmetlennek tartják, mások viszont nem. Ferge Zsuzsa szerint nagyon jó lenne, de nehéz megvalósítani.

A másik lehetőség a szociális minimum, ami rászorultságtól és együttműködéstől függ.

A felelősség témakörét is érintette az előadása során. Az ember felelős döntéséért – érvel sok munkaadó. De kérdés, hogy a globális tőke miért vállal felelősséget? Az egyéntől elvárják, de a globális tőke nem fogadja el a közfelelősséget és a saját önfelelősségét.

A közöny és a gyűlölet kapcsolatáról a szociológus azt mondta, hogy a módszeresen szított gyűlölet és a félelem együtt jár.

Az egyén például félti az állását, ezért gyűlöli a másikat. Aztán a közös bűnökre adandó válaszokból jön a rasszizmus.

Nagyon fontos kérdés merül fel: éppen a szegények és elesettek segítésében hol van az egyház? Ha valakinek dolga lenne, hát nekik jelentős szerep jutna a szegényekért való küzdelemben.

Ebben a helyzetben, ha valahol valami megoldás van, akkor az az iskola lehet. Sajnos nem ebbe az irányba tart a magyar oktatásügy.

S hogy mit lehet tenni azért, hogy változtatni lehessen? Erre nem tud egyedül üdvözítő módszert javasolni Ferge Zsuzsa, de egyetértett azzal a hozzászólóval, aki saját példáját mesélve a napi kis egyéni meggyőzések fontosságát és lehetőségét vetette fel.