Pista bácsi a szomszéd lépcsőházban lakik. Megfejthetetlen korú, apró, fürge emberke. Amióta ismerem nyugdíjas, és már ismerem vagy huszonöt éve. Köszönésben nem lehet megelőzni, szalutál vagy kalapot emel, mosolyog. Hosszú évek óta nem beszéltem már vele. Üdvözöljük egymást és tovább megyünk.

Jó sok évvel ezelőtt egy kubikos csapat tagjaként dolgozott nálam. Kábelárkot ástak, alépítményt építettek. Pista bácsi ügyes volt és szorgalmas. Mindig is tiszteltem az ügyes és szorgalmas idős embereket (a nagyapámra emlékeztetnek), ezért a munka után meghívtam a szomszédos becsületsüllyesztőbe, hogy igyunk néhány kortyot a nagy „ijedtségre”. Szerény volt, kisfröccsöt kért. Beszélgettünk.

Pista bácsiból folytak a történetek. A harmadik kisfröccs után elmesélte, hogy mielőtt ideköltözött volna rendőrtiszt volt, az ötödik után, hogy templomi freskókat és táblaképeket restaurált, a nyolcadik után már amerikai ügynököket buktatott le, és bilincsbe verve kísérte őket repülőn Moszkvába, mert ő, csak el ne mondjam senkinek, a KGB-nek is bedolgozott. Pista bácsi színezett és láthatóan roppantul élvezte, hogy hintáztathat, és meg volt róla győződve, hogy mindent benyalok amit mond.

Egyszer a KGB-s történetnél, ugyan furcsán nézett rám, amikor néhány orosz mondattal próbáltam összekuszálni az eseményeket, de egy pillanatra sem bizonytalanodott el, nem hagyta magát kizökkenteni, mert ugye akkor és ott nem dumálni kellett, hanem cselekedni. 

Szerencsére záróra lett még mielőtt a mese teljesen kiforrhatta volna magát, és Pista bácsinak már nem maradt ideje arra, hogy elmondja, hogy kiképzett űrhajósként álnéven kétszer is átzsilipelt a Szojuz űrállomásra. 

Nem tudom egyébként, hogy valóban volt-e rendőr Pista bácsi, de ha igen, akkor biztosan egy nógrádi kis faluban lehetett körzeti megbízott, és nyakon is csaphatott néhány csirke- és bicikli tolvajt. Egyben viszont biztos voltam és vagyok, hogy Pista bácsi meggyőződéses kommunista. Mikor kádárról beszélt elérzékenyült, akár Moldova. A rendszerváltás szerinte rosszabb, mint egy pofon a falusi búcsúban, és ha lehetne, akkor ő inkább a toledói inkvizíciót választaná, mint ezt a semmire se való többpárti demokráciát. És Pista bácsi csak azért nem köpött fölháborodásában a padlóra, mert noha öntudatos kommunista volt, de azért úri ember is.

Imre bácsit is ismerem már legalább harminc éve. Igaz, nem lakik a házunkban, de még csak a városunkban sem, viszont imre bácsi is nyugdíjas, és akárcsak Pista bácsi, a korához képest ő is nagyon aktív. Mostanában jó pénzért éppen tanácsokat osztogat, és könyveket ír az emlékeiről. Emlékekben pedig nem szűkölködik.

Imre bácsi már 17 évesen belépett a pártba és végigjárta a szamárlétrát, egyszerű talpastól az államminiszteri posztig jutott. Közben volt a marxista-leninista egyetem igazgatója, kulturális miniszter, a központi bizottság tagja, a hazafias népfront főtitkára is. A rendszerváltás is az első sorban találta. Az mszp alapító tagja, köztársasági elnök jelöltje, majd parlamenti képviselője. Előbb az mdf, majd a fidesz, végül orbánviktor személyes tanácsadója. Az alaptörvény nevű förmedvény egyik megfogalmazója volt.

Imre bácsi is szeret mesélni. ’57-ben például azt mesélte, hogy tépett szájú, hasított körmű senkik színtiszta steril ellenforradalma zajlott 56-ban. 89-ben ugyanő ugyanezt az ellenforradalmat már „népfelkelésnek” nevezte. Ezért aztán úgy gondolta, hogy nem is lehet más a köztársasági elnök, csak ő. Nem ő lett. Ezen aztán úgy megsértődött, hogy ki is lépett az általa is alapított pártból. 

Imre bácsi nem volt válogatós. Kiszolgálta kádárt, grószt, Németh Miklóst, Horn Gyulát és orbánviktort. A magyar dolgozók pártját, a magyar szocialista munkáspártot, az mszp-t, a nemzeti demokrata szövetséget, a magyar demokrata fórumot, és a fideszt. És nincsenek kétségeim, ha úgy alakulna, szívesen szolgálná zazrivecgábort és a jobbikot is. 

Nos imre bácsi az ő múltjával, kormányzati és politikai ideológiai szerepével nem átallotta azt mondani, hogy ő pedig sohasem volt kommunista, és azt, hogy ficánkolhatunk, neki is köszönhetjük, mert ő segített megszabadítani az országot a megszálló diktatórikus intézményrendszertől. 
Pista bácsi és imre bácsi két messziről jött ember, és azt mondanak amit akarnak. Én meg vagy elhiszem, vagy nem…

La Rosa