Régóta terveztem, hogy rendbe rakom a kertemben a málna-szeder bokrokat. Mi tagadás, elhanyagoltam. Ősszel nem gazoltam ki, mert „éppen nem értem rá”, télen - ugyan már (!) -, hideg van, és különben is „ej ráérünk arra még”. Jött a tavasz, s újabb fontos dolgok vártak. A választásokat nyugtáztam magamban, megveregettem saját vállam, hogy jól döntöttem. Az volt a fontos.

Most azt választottam, hogy a szedrest-málnást {} rendbe teszem. Hónapok óta, ahogy végignéztem rajta, láttam, hogy egyre magasabbra nő a gaz <>, már lassan magasabb lesz a finom gyümölcsöt adó bokornál {}. Elszántam hát magam. Most! Nem soha, most! Hozzáláttam. Eleinte csak a gyengébb szárú csalánokkal <> kerültem szembe. Kigyomláltam. Aránylag könnyel kijött gyökerestől. Aztán a bokrok {} közül az elszáradt, élettelen vesszőket távolítottam el. Egy reccsenéssel jelezték, hogy nincs már közük a gyökerekhez. Óvatosan jártam el, hogy az új, a friss és termékeny hajtásokba ne okozzak kárt.

Már jól a negyedén túl voltam, amikor egyre sűrűbbnek látszott a bokor {}. Amikor jobban megnéztem azt láttam, hogy ez bizony nemmálna-nemszeder {}, hanem élősködő kúszónövény <>. Éppoly harsány zöld volt, mint a bokor {}, úgy látszott annak egy része. Csak közelebbről derült ki mi is valójában. Előbb csak a levelei látszották, aztán a szárát végigtapogatva, sok-sok tekervény után találtam meg a gyökerét. Nem adta egykönnyen magát. Mindenhová bekúsztak indái. Kapaszkodtak a bokorban {} - naná, joguk van hozzá! – és minden lehetséges támaszban. Szinte levélről levélre kellett haladni, mire meglett az összes indaszál <>. Az élősködő növénynek <> azonban nem elég a hajtásait levágni. Vagy a gyökerét tépjük ki, vagy újra kihajt. Nekiestem hát a gyökereknek. Sorra sikerült újabb és újabb száltól <> megszabadítani a talajt, ezzel védve a málna-szederbokrokat {}.

Áldozatul esett néhány új hajtás, gyümölcskezdemény, és én sem úsztam meg sérülések nélkül. De megérte!

A nehezén túljutva egyre könnyebb volt eltávolítani az élősködőket <>. Jó volt visszatekinteni. Sorban feküdt a kigyomlált a gaz <> leválasztva a haszonnövényről {}. A végén már két szem pirosodó málnát is találtam.

Ezzel a résszel kész volnék. Mondhatnám – de nem teszem -, hogy „jó mulatság, férfimunka volt”, mert nem az volt.

Egyáltalán nem volt jó, mert tudom, hogy az én lustaságom (is), a nem kellő időben való odafigyelésem miatt nőhetett ilyen nagyra a gaz <>. Kis híján megfojtotta a bokrokat {}. És nem férfimunka volt, mert továbbra is szeretek nő lenni akkor is, ha a macsó-társadalom nem tekint egyenrangúnak. Teszek rá, teszek ellene!

Nem kellene már az ország málnás-szedresét {} is kigazolni, rendbe tenni?

Kedves Olvasó! Ha van kedved, játssz velem! Helyettesítsd be a {} jel előtt a „demokrácia” , a <> jel előtt pedig a „gyűlölet” szót. És olvasd újra!

Mezriczky Beáta