A kék számtalan hűsítő árnyalatát fedezheti fel, aki Inotán a Faluházban megnézi Mónos Jenő kiállítását.

Végtelen nyugalom, mégis izgalmas tájak, témák elevenednek meg a szürrealista képfestő alkotásain. Az újzélandi táj számtalan csodája tükröződik vissza a képeken.

Mónos Jenő az év hidegebb részét a szigetországban tölti, ott dolgozik. Nyáron hazajön szülővárosába és megmutatja, hogy a kemény munka mellett milyen szépségeket festett.

Idén nyáron három kiállítása volt. Az első Pétfürdőn, ahol egy régi felkérésnek tett eleget, aztán a várpalotai Krúdy Gyula könyvtárban jótékonysági kiállításon az eladott képek árát Pavlényi Dávid gyógyítására ajánlotta fel.

A képeit akik szeretik, érdek nélkül szeretik és órákig beszélgetnek a kiállítás megnyitóján aztán egy-egy jó pohár bor mellett többször találkoznak még. Az izlandi környezete nagy hatással van rá, a hatalmas hegyek, a végtelen vizek, a titokzatos vulkánok, de igyekszik a saját stílusát kialakítani, amiről egyértelműen beazonosíthatóak a Mónos-képek. Csodás természeti szépség és a tájképbe ülteti bele azt, amit elképzel. Ettől lesz szürrealisztikus, jellemző, egyedi.

Olyan képeket fest, ami elgondolkodtat. Vannak olyan szürreális gondolatok, amelyek önmagukban is vászonra kívánkoznak. Itthon is alkot, igyekezni kell, hogy még indulás előtt befejezze a megkezdett képeket. A szíve csücskében, az Inotai Faluházban még láthatóak festményei, de augusztus 20-ával ismét útnak indul a hideg égtáj felé. Ugyanarra a munkahelyre, ugyanabba a szállodába, ahol évek óta lakik és dolgozik.

Kivételesen most az odaúton is visz magával festményeket, mert decemberben Floridában készük kiállítani festményeit.