Művészeti album bemutatására szólt a meghívó, a 29. Várpalotai Napok első rendezvényére. Emlékszem arra, amikor először láttam Tatár Antal festményt rácsodálkoztam, milyen szép. Mint egy fénykép – de annál sokkal több. Visszaadhatja-e a festmény a valóságot? A festmény más. Benne van a művész minden tapasztalata, érzése, gondolata. Egyedi és megismételhetetlen, mint a pillanat.

Öröm volt látni, hogy várpalotai vagy egykor várpalotai festők, képzőművészek jöttek el a várba. Egy könyv, egy művészeti album. Reméltem, hogy legalább mutatóban lesz ott néhány festmény.

A terembe lépve szemben egy nagy fehér vetítővászon állt, előtte asztal és két szék. Az asztalon könyvek egymásra rakva. „Tatár Antal”  - a borítón a palotái vár, mögötte tavak. Az asztalnál Talabér Márta polgármester és Sárváriné Rieder Zsuzsa, a könyv szerkesztője. A polgármester, ahogy szokta, felolvasta az előre megírt egy oldalnyi szöveget, aztán Sárváriné megkezdte a könyv bemutatását.

Ha egy alkotóról művészeti albumot adnak ki az azt jelenti, hogy az alkotót megbecsüli a város – kezdte a könyv szerkesztője. Miközben a laptopról váltogatta a vetített képeket arról beszélt, hogy a várpalotai önkormányzat milyen nagyszerű dolgot valósított meg ezzel az albummal.

A legfőbb mondanivalója az volt, hogyan született meg a könyv. A polgármester kitalálta, hogy kellene egy ilyen album és éppen őt kérte fel a megszerkesztésre, amire ő örömmel mondott igent. A megvalósítására csak ezév áprilisában kerülhetett sor. Tempósan végzett 5 hónap állt csak rendelkezésre az első betűtől az utolsóig. A visszaemlékező írások mellett 62 alkotás került bele a könyvbe.

Mindent megtudtuk a könyvbemutatón, azt, hogy 104 oldal, azt, hogy milyen szerkesztési elvek mentén készült az album, milyen sok munka volt és mennyit kellett menni utána, mennyit beszélgetni, mennyi anyagot gyűjteni, milyen nagyon sok embernek kell köszönetet mondani a könyvért és főleg köszönet, köszönet, köszönet a drága jó önkormányzatnak és a drága jó polgármesternek.

Mindez egy órán keresztül, egysíkú hangon, alig hangzott el valódi információ. Régi emlékeim közt kutatva kerestem azt a Sárvári Zsuzsát, aki egykor számtalan kiállítást szervezett és nyitott meg ötletesen, a művészről nagy szeretettel beszélve, de ezúttal csak a polgármesternek megfelelni akaró hivatalnokot találtam, aki – saját szavai szerint - eleget tett a feladatnak.

Pedig az album szép. Jó írások és gyönyörű festmények fotói vannak benne.

Olvashatunk benne önvallomást és művésztársak Tóni bácsiról őrzött emlékeit. Mészáros Imre személyes hangvételű, Pásztor János szellemes írással gazdagította az albumot. Veszely Lajos (Balatonalmádi) Vallomások ecsettel, Kádár Tibor (Veszprém) Természet és ember ismerője címmel írt a könyvbe.

A várpalotai művelődés és kultúra egykori irányítói, szervezői (Madaras Annamária, Szajp Istvánné, Petrovics László) személyes tapasztalataikból táplálkozó történetekkel gazdagították a kiadványt. Budai László, Ármás János és Pócsik József elbúcsúzó, elbúcsúztató szavai is helyet kaptak a könyvben. A képek felölelnek egy életutat a bányász megrajzolásától a Palotai Alkotóműhelyen keresztül a félbehagyott pipacsokig.

Tatár Antalnak több mint 60 kiállítása volt, számos díjat, kitüntetést kapott. Képei Angliában, Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Norvégiában, magángyűjteményekben megtalálhatók.

Ez az életmű egy vetítésnél többet érdemel.

2015-ben lesz Tatár Antal születésének 80. évfordulója. Önkormányzati választás, kampány valószínűleg nem lesz. Akkor…Talán…