Nemrég Krúdy Gyulára, pénteken Gárdonyi Gézára emlékeztek a várpalotai könyvtárban. A TIT Dr. Praznovszky Mihály irodalomtörténészt kérte fel, hogy az író születésének 150. évfordulója apropóján meséljen. Szándékosan nem írom, hogy előadást tartson, mert az sablonos. Praznovszky Mihály pedig soha nem sablonos.

Az író a művein keresztül őrződik meg – kezdte az irodalomtörténész. Először kapcsolatot keresett Krúdy és Gárdonyi között, de csupán egyetlen, nem jelentős levelet talált kettejük ismeretségére vonatkozólag.

Aztán az író életének néhány állomását idézte fel. Az agárdi háztól és Ziegler Sándor, igazi 48-as apától kezdve az egri, egyáltalán nem remete életig.

Az önmagát művelő tanítótól a tízezer kötetes könyvtárig. Az újságírástól a történelmi alaposságú regényig.

Mindezeket az egyébként száraznak tűnő adatokat Praznovszky Mihály úgy kerekítette egy történetté, mintha szépen, szemenként csomagolt bonbonnal kínálná a hallgatót.

A közönség hallgatott, mosolygott és várta a következő becsomagolt édességet.

Nyilván, akik ott voltak, ismerték Gárdonyi életét és művei közül is néhányat, mégis várták, vártuk,  hogy vajon a következő díszes csomagolású bonbon vajon mit rejt?

Hát, persze, emlékszünk Szegedre, aztán Pestre, a Magyar Hírlapra, az Én falumra, a Láthatatlan emberre, az Egri csillagokra, arra, hogy még életében róla nevezték el az utcát, ahol lakott.

Kőhajításra itt van Devecser, ahol tanítóskodott, a pékmester lányának emlékével vagy Balatonfüred, ahonnan nyaranta tudósított az Anna-bálról.

Egy újabb szép csomagolásból a Láthatatlan ember mondata bújt elő:

 „Az embernek csak az arca ismerhető, de az arca nem ő.”

Praznovszky Mihály mesélt Gárdonyiról, mint aki mindig félt, hogy nincs sikere, mint a szegény ember, aki görcsösen ragaszkodik minden fillérhez, mint aki a szerelmeiről mintázta meg női szereplőit, mint aki rengeteg forrást és tudást szerez a készülő művei előtt.

És apró, kicsi mézcseppek is kerültek elő a történetbonbonokból, amikor felidézte a varázslatos kincset, az amulettet, az álruhás megjelenést, az árva nemzetet, s ha már a nemzet is árva, kiben bízhatunk?

És a két anya találkozását, a saját gyermekük magukhoz szorítását és a török és magyar nő kézfogását.

És csak a pikáns bejezés kedvéért: immár törökül is olvasható Gárdonyi Géza Egri csillagok című regénye.

Valóban.

Az író művein keresztül őrződik meg.

Praznovszky Mihály Gárdonyi műveit idézte, mégis ott volt valami más is. Igaz a sírfelirat: „Csak a testem”.

Diákként olvastam utoljára Gárdonyit. Most leveszem a polcról és újra olvasom.