Kedves barátaim! 

Ti akikben már csalódtam és Ti is, akikben még csak ezután fogok csalódni, azok akik már csalódtatok bennem, és azok is, akik még csak ezután fogtok csalódni...

Akik eladtatok engem egy tál lencséért vagy egy biztosabbnak, jövedelmezőbbnek, kockázat mentesebbnek hitt munkáért, egy kis kesért, egy korsó sörért, egy mosolyért, vagy egy ölelésért.
Akik egyik pillanatban még feltépetnétek velem az utcák kövét és a barikádra hívtok, de néhány perc múlva már a múltat és a jelent feledve, a széllel borotváltatnátok az arcotokat a 66-os úton. Vajon mennyire vehetlek komolyan benneteket?

Akik kiléptetek az életemből, és akik már sajnálatos módon a saját életetekből is kiléptetek.

Akikkel végigcsavarogtunk éjszakánként egy fél megyét, hogy aztán egy koncert őszinteségében megfürödjünk, blúzokat hallgatva, vitatkozva egy szebb és élhetőbb jövőről.

Akikkel március 15-éken az országban barangolva az aktuális igazságokat hajszoltuk, de persze utolérnünk sohasem sikerült, mert amikor már csak karnyújtásnyira kerültünk tőlük, addigra mindig berúgtunk. Ezek voltak a mi privát forradalmaink, az enyémeket rendre megvívtam, és általában el is veszítettem. 

Van egy olyan érzésem, hogy nekem a barátság mindig fontosabb volt, mint legtöbbeteknek, most mégis tetemre hívlak benneteket.

Most nem engedhetjük meg magunknak, hogy félreérthetően fogalmazzunk!

Amikor egy megalomániás őrült téglánként bontja le a demokráciát, akkor nem csak a volt és leendő barátoknak, de minden jóérzésű, egyébként más meggyőződésű embernek is össze kell fognia, amíg a folyamatok nem válnak végleg irreverzibilissé.

Már régen nem az a kérdés, hogy a szocialisták, az együtt pm, vagy a dk legyen a demokratikus ellenzék vezető ereje, hanem arról, hogy együtt képesek-e annyi embert megszólítani, mint a náci párt. És ne gondoljátok, hogy a jobbik az igazi náci párt, mert a hétvégén kiderült, hogy a fidesz elnökének, Magyarország miniszterelnökének sikerült jobbról, nagy ívben megelőznie zazrivecgábort.

Magyarország, tetszik nem tetszik, a kormány szintű fasizálódás útjára lépett. Ennek pedig beláthatatlan nemzetközi következményei lehetnek.

Mi akik tudjuk, hogy a parlamenti kétharmad egy manipuláció sorozat és egy választási csalás végeredménye, nem legalizálhatjuk ezt az állapotot.

Meg kell védenünk az országot, a demokráciát kótyavetyére bocsátóktól.

Minden békés eszközt fel kell használni a fasiszta kormány ellen.

A polgári engedetlenséget, a sztrájkot, és ha kell, a választások bojkottálását.

Nincs már mire várnunk és nincs mitől félnünk. Ennél már rosszabb nem lehet.

Egy pártoktól független, hiteles embernek kellene a demokratikus összefogás élére állni, aki képes lehet arra, hogy megszervezze az ellenállást. Aki meg tudja győzni a jobb- és baloldali értelmiséget, a munkavállalókat, a munkanélkülieket, a diákokat, a hazátlan bitangokat, hogy csak közösen vagyunk képesek elkerülni a katasztrófát.

Nem tudom ki lehet képes erre, de bízom benne, hogy itt él közöttünk, figyel minden rezdülésre, és már készülődik...

Nem tudom miért, de eszembe jutottak egy régi dal sorai:

„…égni kell annak, aki gyújtani akar…”

La Rosa