A 29. Várpalotai Napok alkalmával Várpalota Város Díszpolgára kitüntető oklevelet vehetett át Varga Károly, nyugalmazott gimnáziumi tanár. A kitüntetés átvételét követően nagyon sokan gratuláltak Karcsi bácsinak. Az első tanítványai is ott voltak és büszkén köszöntötték.

Interjút kértem tőle, de itt, ahogy egymást követték a gratulálók, lehetetlen volt „elrabolni” egy beszélgetésre. Így otthonában kereshettem fel egykori orosztanáromat és felségét, Vali nénit. Számtalan emlék, történet elevenedett meg, ahogy tanár úr sorra vette élete állomásait. Vali néni egy-egy színes történettel egészítette ki az elmondottakat, amíg Karcsi bácsi éppen telefonált. Igen, szinte folyamatosan csengett a telefon és újabb és újabb gratulációk érkeztek.

Nézzük sorban, hogyan került Varga Károly Várpalotára. Szülei egy Pápa melletti kis faluból, Nagygyimótról származtak, aztán Budapesten előbb Budafokon majd Kelenföldön éltek.  Amikor pályaválasztásra került a sor, akkor a kelenföldi lelkipásztor javaslatára választotta Karcsi bácsi a nagykőrösi tanítóképzőt. Mivel inkább idősebb diákokat szeretett volna tanítani, ezért előbb főiskolán tanult tovább, majd elvégezte az egyetemet. A tanítóképzőben egy felvidéki tanár a szlovák nyelvet  tanította neki. A főiskolai felvételinél a tanárok látták, hogy szlovák nyelvből jó jegyei voltak,  ezért a történelem szak mellé az orosz nyelvet javasolták, így lett történelem – orosz szakos tanár.

1951-ben jött Veszprémbe az egyetem idegen nyelvi lektorátusához, ahol orosz nyelvet tanított. 3 év után átkerült Pápára, a Türr István (volt bencés) gimnáziumban lett szaktanár. Azóta is jó a kapcsolata a bencés renddel, Pannonhalmával, Tihannyal, Bakonybéllel.

Az első végzős diákjaival idén az 56 éves érettségi találkozójukat rendezték meg. Az „öreg diákok” természetesen megtudták (egy kisangyal megsúgta nekik), hogy milyen kitüntetést kap egykori tanáruk és eljöttek Várpalotára az ünnepségre gratulálni.

Az 50-es évek vége felé Varga Károly szakfelügyelő volt és Várpalotára felügyelői értekezletre jött. Itt ismerkedett meg feleségével, Vali nénivel, akivel hihetetlen rövid idő alatt eljegyezték egymást, majd 1958 júliusában házasságot is kötöttek.

Újabb telefoncsörgés, újabb gratuláció érkezett. Míg Karcsi bácsi kedélyesen telefonált, addig Vali néni megsúgta, hogy Veszprémben a vörös templomban egyházi esküvőt kötöttek. Ezt a megyei pártvezetésben megtudták és következménye is volt.  Megakadályozták, hogy Vali néni Pápára kerülhessen dolgozni. Így a fiatal házasok egy évig külön városban, egymástól távol dolgoztak.

Karcsi bácsi örömmel mondta az egykori diák nevét, akivel az imént beszélt majd folytatta  tanári pályája történetét.

Egy év múlva (1959-ben) itt, Várpalotán megindult a 12 évfolyamos iskola és sikerült idejönnie tanítani. Az első diákok még a régi 1-es iskolában (most Várkerti) tanultak. A következő osztály már az új, a gimnázium mostani épületben tett érettségi vizsgát. Nekik tavaly volt az 50 éves érettségi találkozójuk.

Karcsi bácsi nagy szeretettel és tisztelettel emlegette a gimnázium első igazgatóját, Bardócz Endrét. Lelkesem mesélt arról, hogy Bandi bácsi milyen nagyszerű igazgató volt, micsoda kitűnő kollégákkal dolgozhatott együtt és sorolta, sorolta a diákokat. Az újabb telefonhívást követően Vali néni arról mesélt, hogy több egykori tanítvány is mondta neki, hogy ha nem Karcsi bácsi tanítványa, akkor nem tud leérettségizni. Ha kellett a tanítás előtt foglalkozott velük, nem adta ajándékba, hanem megdolgoztatta a jegyért a diákokat. A különbeszélgetésünk végét elkapva Karcsi bácsi térült-fordult és egy könyvet mutatott. Egyik tanítványa a saját könyvét dedikálva jutatta el hozzá: „Kedvenc orosztanáromnak szeretettel” üzenettel.

Újabb és újabb történetek kerültek elő lendületesen mesélve, minden névre, dátumra  pontosan emlékezve. Vali néni időnként kiegészítette vagy újabb ismerős történetet idézett fel. És jöttek sorban a volt tanítványok nevei, kivel mikor találkoztak, mit tudnak róla, merre vetette az élet.

A régi palotai gimis diákok most is gyorsan megtalálják a közös témát, hiszen évtizedeken keresztül ugyanazok a tanárok tanították őket, ugyanaz a tudás, ugyanaz a stílus. Ahogy Karcsi bácsi mondta: egy pedagógusnál nem lehet dominánst, hogy fizetnek-e érte vagy sem, szívesen korrepetálja a diákokat.

A negyvenéves pedagógusi munkája alatt több generációt tanított. Más kor, más rendszer volt az 50-es években mint most. Változik a társadalom, a politika, a tanulók is ehhez a rendszerhez próbálnak igazodni, úgy élnek és gondolkodnak, ahogy a felnőttek teszik. Akkor lényegesen nehezebb volt bejutni a középiskolába. Most lényegesen jobb körülmények között élnek a diákok  mint régebben, és másként képzelik el a jövőjüket.

Karcsi bácsi nagy büszkeséggel beszélt a tanítványairól, de ne feledkezzünk meg róla, Varga Károly tanár úrról, aki 2 éve kapta meg a gyémántdiplomát.

Munkáját a városban minden rendszer elismerte. 1975-ben az Oktatásügy Kiváló Dolgozója volt, 1984-ben Kiváló Munkáért kitüntetést, 1990-ben Pedagógus Szolgálati Emlékérmet kapott. 1995-ben Várpalota Város Nívódíjával ismerték el munkásságát, 2001-ben Várpalota Város Érdemérmet kapott és most, 2014-ben Várpalota Város Díszpolgára lett. Külön jóleső érzés volt számára, hogy a díszpolgári címet egyhangúlag szavazta meg a testület. A polgármester és több képviselő is volt tanítványa.

Hogy valójában a diákoknak, kollégáknak milyen a kapcsolata egykori tanárukkal arról nézzék meg a rövid amatőr felvételt.

Karcsi bácsi! Gratulálunk és köszönjük.