Veszprém ismét bebizonyította, hogy nemcsak tudja, melyek a polgári értékek, de lakosai közül sokan valóban e szerint is cselekszenek. Immár negyedszer próbálkoztak szélsőjobbosok „akciózni” a megyeszékhelyen.

Először Az Élet menete vagon veszprémi állomása miatt tiltakoztak helyi jobbikosok, csakhogy a Józan Ész Társaság  tagjai és szimpatizánsai jóval többen voltak és a sajtótájékoztatón sikerült belekeverniük a szónokot a mondanivalójába.

Erre válaszul ugyancsak a Jobbik és „vonzásköre” magyar élet menete címmel hirdetett vonulást Veszprém utcáin. Ekkor alakult meg a Világos Veszprémért mozgalom és félpályás útlezárással a város valamennyi útján tiltakoztak. A vonulás igen szánalmasra sikerült, pedig a Jobbik még az EP képviselőjét is mozgósította. Harmadszor a képviselők listázásának ötlete miatt gyűltek össze a veszprémi polgárok, amikor az ötletgazda jobbikos képviselő a veszprémi irodájukba érkezett. Harmadszor is elhasalt Veszprémben a Jobbik, hiszen a tiltakozók többszörös (nemcsak) létszámfölényben voltak. Ennek éppen 3 éve.

Most a budai várból való „kitörésére” emlékeztek, de ezt már a Jobbik, mint párt nem jegyezte, csak baráti szervezetei nevén futott a program. A veszprémiek szerdán szereztek információt arról, hogy a fehérvárihoz hasonlóan, itt is masírozni akarnak a szélsőjobbos szervezetek. A Világos Veszprémért azonnal lépett és egyetlen nap alatt megszervezte  a tervezett vonulás útvonalán a Komakút térre az ellendemonstárciót.

Katanics Sándor veszprémi képviselő felszólítására az utolsó pillanatban a veszprémi képviselőtestület tagjai elhatárolódtak a szélsőjobbos demonstárciótól. Kivéve a jobbikos képviselőt. (van, akit ez meglepett?) A Veszprémi Érsekség és Szent Mihály Székesegyház vezetői, tagjai nem tiltakoztak, pedig István király és Gizella árnyékában talán helye lett volna megszólalni.

A Szentháromság téren délután 5-kor alig lézengett valaki. Több volt az újságíró, mint a vonulni szándékozó. Az első felszólaló - a névnek semmi jelentősége - a  71 évvel ezelőtti budapesti nyilas kitörésre emlékezett. A második felszólaló a nyilas-veteránok találkozását szorgalmazta. (Számoljunk egy kicsit utána: aki 71 évvel ezelőtt 18-20 éves volt, mostanra 90 körül jár.)  Egyben szidta kommunistákat és főleg a liberális demokráciát. (aminek köszönhetik, hogy egyáltalán elmondhatják a véleményüket) Kissé le is liberálisozta és feljelentéssel fenyegette meg a PM-et, akik egy nyilaskeresztekkel tűzdelt (számukra) emlékkövet felfordítottak. Vajon feljelentenék-e azt a társaságot, akik a szovjet emlékművet megrongálják?

A beszéd végén felsorakoztak a vonuláshoz. Ekkor egy polgárilag engedetlen felolvasta Niemöller sorait:

Mikor a nácik elvitték a kommunistákat,
csendben maradtam,
hisz nem voltam kommunista.

Amikor a szakszervezeti tagokat vitték el,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szakszervezeti tag.

Amikor a szocialistákat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam szocialista.

Amikor a zsidókat bezárták,
csendben maradtam,
hisz nem voltam zsidó.

Amikorra engem vittek el,
nem maradt senki,
aki tiltakozhatott volna.

Először volt némi morgolódás a zászlót vivők között, de aztán csendben megvárták az idézet végét. Fáklyákat gyújtottak, majd elindultak. Mind a 21-en. Ekkor egy újabb vers lepte meg őket, Radnóti utolsó , Szentkirályszabadján írt Razglednicája:

"Mellézuhantam, átfordult a teste
s feszes volt már, mint húr, ha pattan.
Tarkólövés. - Így végzed hát te is, -
súgtam magamnak, - csak feküdj nyugodtan.
Halált virágzik most a türelem. -
Der springt noch auf, - hangzott fölöttem.
Sárral kevert vér száradt fülemen."

A Komakút téren a Világos Veszprémért hívására  100-120 ember gyűlt össze és táblákkal tiltakoztak a szélsőjobbosok vonulása ellen. A rendőrök nagy távolságot tartottak a két csoport között. Az ellentüntetőket betessékelték a parkolóba, míg a masírozókat az út túlsó oldalán engedték csak elvonulni. A nyilas-barát társaság elvonulása után a csendben demonstráló veszprémi (és nemcsak veszprémi) polgárok azokra, a főleg civil áldozatokra emlékeztek, akik a náci és nyilas hatalom ártatlan áldozatai voltak. Emlékükre mécseseket gyújtottak a téren álló emléktábla előtt.

De ne gondolja senki, hogy itt kimerül a veszprémiek kiállása. Legközelebb február 16-án a kapcsolatokon belüli erőszakra hívja fel a figyelmet két veszprémi nőszervezet: A VENÖKE és a ZONTA.

Idén közösen rendezik meg a One Billion Rising, Egymilliárd nő ébredése programot. Kiállítással, szakmai programmal és a szokásos tánccal fejezik ki véleményüket a HEMO-ban jövő kedden 16 órától.

„Az erőszak fekete szögesdrótként körül vesz bennünket kívül és belül. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, nem lehet tűrni, nem lehet az áldozatot cserbenhagyni, nem lehet az erőszakot a  jövő generációira hagyományozni. Az erőszak elleni küzdelem soha el nem hanyagolható kötelességünk.”

Veszprémben sokan értik, mi a valódi polgári értékrend. Nem lehet fajra, nemre, vallásra hivatkozni! Az erőszak elítélése és az áldozatok melletti kiállás emberség kérdése. 

Mezriczky Beáta