Ezt sem ma írtam!
Nézem a 25 év arcait, történéseit!
És elgondolkodom!
Hányszor beszéltünk a korrupcióról?
Hányszor beszéltünk a pártfinanszírozásról?
Hányszor beszéltünk a képviselői tisztességről?
Hányszor beszéltünk a valós képviseletről, a képviseltek mindennapos viszonyának rendezéséről a képviselőikkel?
Hányszor beszéltünk az elpocsékolt, a különböző gittegyletek felé kifolyó ellenőrizhetetlen pénzekről?
Történt valami?
Nem!
Vajon miért nem?
Miért látjuk nap, mint nap ugyanazt, ugyanazokat a pofákat, ugyanazokat a történéseket, az ugyanúgy elszőkített, eltocsikolt, el BKV-zott, el ifjuságiszervezetezett, el lungodromozott, el ezüsthajózott, el tűzijátékozott, el anyámtyukjázott pénzeket! Ez lenne a legkisebb baj!
Miért nem esik most megint egy szó sem ezekről a pénzekről még említés szintjén sem, sem még becslés szintjén sem, hogy az elmúlt 25 év alatt a mi „érdekünkben” hány ezer milliárd került a falakra, ostobábbnál, ostobább plakátokra, kiadványokra, arcokkal nyomtatott WC papírokra, vizslákra, és egyéb semmirevaló dolgokra!
És természetesen a mindezeket előállító hűségesek zsebébe, onnan pedig a megalkudott forintok vissza a szervezők zsebébe!
Miért nem akarunk változtatni?
Miért nem tudunk változtatni?
Mert nem akarunk?
Hát akarjunk!
Az én válaszaim:
Korrupció azért van, mert az összes általam felsorolt, és utána megkérdőjelezett dolog gazemberség!
Minden „hétköznapi” korrupció eredendője, bátorítója!
Mert hiszen a dolgok más irányúak is lehetnének a tedd azt amit én elve alapján!
De akkor talán abban az irányban kellett volna elindulni a kezdeteknél!
És az állam vezetését nem összekeverni holmi banán-köztársaságbeli vállalkozással!
Kik korrumpálnak?
Akik akarnak valamit!
Hatalmat, zsíros megrendelést, pozíciót, bármit, amihez simán tehetségből nem jutnának, de simán valamelyik párthoz való dörgölődéstől megnyílik a lehetőség!
Kik hagyják?
Azok akik a felsoroltakat adni tudják!
Akik elfogadják a korrumpáló pénzeket, aztán busásan adják vissza, az ország, és mindnyájunk rovására!
Hiszen az elmúlt 25 év alatt minden” választási” ciklusban fellobbant a szalmaláng, mondván nincs ez jól polgártársaim, elvtársaim, uraim, hölgyeim, barátaim! Mennek a milliárdok a hülyítésetekre számlálhatatlanul!
Aztán megint hagyjuk magunkat megkorrumpálni, hol kicsit, hol nagyon!
Aztán hol kicsit, hol nagyon úgy csinálunk mintha azt akarnánk, hogy ez soha többé ne fordulhasson elő!
Változtatni kell!
Mondták szinte minden párt prominensei! Mondták, de aztán nem tettek semmit, hiszen ráérünk arra még, hiszen van itt pénz dögivel ellenőrizhetetlenül!
És itt a lényeg!
Korrumpálni ott lehet, ahol formális az ellenőrzés!
Hiszen történtek itt kísérletek a mindenfelé elfolyó pénzek felderítésére, aztán a pénzek mégiscsak folynak, hol ide hol oda!
Korrumpálunk! Az ország, és mindnyájunk kárára, de egyesek féktelen boldogulására!
Nem kellene ennek véget vetni?
De!
Csak ehhez polgártársaim, elvtársaim, uraim, hölgyeim, barátaim, nem pofázni kellene, hanem tenni!
Még az sem lenne baj, ha mindjárt nem sikerülne a tutit eltalálni, de legalább el kellene kezdeni!
Néhány gondolat a megoldáshoz, legalább az első gyámoltalan lépések megtételéhez!
Csináljunk egy teljes fordulatot, és szakítsunk az eddigi gyakorlattal, felvállalva azt, hogy azoknak fog ez piszkosul fájni, akik eddig nagyon sokat kerestek a dagonyásban!
Ehhez a legfontosabb az lenne, hogy permanensen felnőtteknek tekintsenek bennünket a politikusaink, nem pedig csak arra a rövid időre, ameddig beszavazzuk őket a parlamentbe!
Mi lenne az én álmom, javaslatom!
Van ma is a ránk kivetett adónak egy rendelkezési része 2%, mely sorsáról tudunk felnőtt módján dönteni!
Javaslatom egyszerű!
Minden parlamenti párt tegyen egy nyilatkozatot, hogy a legutóbbi kampányban, és 4 éves ciklusban mennyit költött. Ebben legyen benne minden pénz.
Ezután ugyanezt tegyék meg a jelenleg bejegyzett egyházak, gyülekezetek és mindenféle gittegyletek, akik eddig bárhonnan, bármilyen pénzt kaptak!
Ezután ezt egy pártoktól független alapvető számtani műveletekkel tisztában lévő társadalmi csoport adja össze egy nyilvántartásba vehető kockás papírlapon!
Ezután ezt az összeget osszuk fel az ország szavazói között egyenlő részekre, majd bízzuk rájuk, minden évben, hogy kinek adják oda!
Ennek a lehetőségeire is van egy vázlatos elképzelésem, vegyük azt a két nagy csoportot, mint bevallásra kötelezett, és ezen kívül eső szavazók!
Bevallásra kötelezettek ugyanazon elv mentén, mint ma teszik az 1+1%-kal, tehetnék ezt meg!
A másik csoportban lévők, pedig, mint például a nyugdíjasok ezt az évente egyszer a nyugdíjértesítővel postázott csekkeken tehetnék meg!(minden pénzre igényt tartónak lenne egy meghatározott színű, alakú, még nem tudom milyen csekkje)
Mi van azokkal, akik segélyekből kapott jövedelemből élnek?
Na ez egy jó kérdés!
Van válaszom!
A segélyeken lévők minden évben egy kijelölt hónapban( mondjuk februárban) a segély felvételekor rendelkezzenek!
A fent leírtak csak egy alapot képeznének egy új igazságos rendszerhez, és még sok munka lesz vele, de elmondom a várható előnyeit is!
A választok a pénzükkel szavaznának a pártok (és minden támogatott)tevékenységéről minden évben, nem lehetne mindenféle hablattyal, fantom tevékenységekre alapítani gittegyleteket, egyházakat!
Az egyesületek, pártok, bármilyen támogatást igénylők, csak valós tevékenységért kapnának pénzt!
Hiszen hablatyra a felnőtt polgár nem fizet!
A nagy többség most sem adna egy huncut krajcárt sem!
De nem ő dönt!
Mert attól a hablaty emberei megóvják!
Mert ő csak addig nagykorú, amíg elmegy és bedobja a cédulákat!
Már aki!
No az általam javasoltak, teljes vertikumában kidolgozva e vagylagosságot is kizárnák!
Mindenki szavazna a forintjaival! Mindenki arra, akit érdemesnek tartana! Mint ahogy ma is jut pénz a rákos gyerekeknek, a lábbal szájjal festőknek, a hit gyülekezeteknek, és sorolhatnám azokat akik tesznek a mostani 1 %-kokért!
De sorolhatnám azokat is akik semmit nem tesznek, és mégis sok pénzt umbuldálnak ki évről-évre!
Aztán az sem lenne utolsó szempont, hogy ezért a pénzért mindenkinek valamit villantani kellene, odamenni, és meggyőzni a polgárt, hogy miért adja a pénzét, aztán vállalni, hogy ha nem azt teszi amit ígért, akkor következő évben semmit nem kap! Sőt a rá következő években sem!
Ezután nem lehetne a leígért csillagokkal, és a háztáji közvélemény kutatokkal manipulálni, mert már a következő évben kiderülne az utalt pénzekről kiadott jelentésekből, hogy a támogatottak forintosított megítélése a tettek alapján éppen a bányászbéka altájával fungál!
Az éves befizetések előtt lehetne mondjuk a borítékok kiküldése helyett fellőni az általunk elképzelt világmegváltásokat, aztán a beérkezett forintok után eldönteni, hogy csak nekünk, vagy a közönségnek is tetszett -e!
És még sorolhatnám az általam elképzelt előnyöket a mostani rendszerhez képest, de az általam leírtakat arra szánom, hogy ha rajtam kívül egy embernek tetszik akkor mondja el, aztán ha többnek, akkor ők is tegyék ezt, ha vannak ötleteik, melyeknek mentén tovább építhetnénk, kompletté tehetnénk, akkor tegyük azt!
Aztán tegyük közszemlére, és végül kényszerítsük ki a változtatást!
EMBEREK, így egyszerűen,de nagy betűvel, legyünk végre nagykorúak, és merjük megmondani, hogy mi az, amiből elegünk van, és abból is, hogy a legkisebb hajlandóságot nem látjuk a változtatásra, ezért mi akarjunk változtatni!
Ha nem megy egy nap, egy hónap, egy év alatt, akkor csináljuk meg négy év alatt, de álljunk neki, és napról, napra haladjunk előre és csináljunk egy újat, jobbat, mindnyájunknak!
Hajrá tettre fel!
Hablaty már nem kell!"
Sárdna Őgrecs
