Várpalota a Bakony hegység és a Sárrét találkozásánál fekszik. A régészeti leletek tanúsága szerint már a korai kőkorszaktól kezdve sokféle nép élt ezen a területen. A Halomdomboknál előkerült római kori sírok értékes történelmi emléket őriznek. A longobárd temető leletei a pannóniai longobárd korszak régészeti alapjává vált. A nemzetközi szakirodalomban „várpalotai kultúra” néven vált ismertté. A város határának területei Pét, Inota, Széhely, Tikolfölde, Réti és kiváltságos földesúri városként Palota voltak. A települések várbirtokokhoz tartoztak, így a város története szorosan összefonódott a várak történelmével és sorsával.

Az inotai városrész eredetileg királyi birtok volt, oklevélben már 1193-ben említették a nevét.

Az ősi Széhelyről 1240-ből van írásos emlék. A valamikori Tikolfölde a mai Kastélydomb és a Loncsos aljában volt egy 1271-es írás szerint. Az 1326-os keltezésű oklevél Bátorkő várát Tikolföldére helyezi. Bátorkő várát Nagy Lajos király 1350-ben a Kont családnak adományozta.

Palota várát 1445-ben említik először oklevélben, de a feltárás során egész palotaegyüttes került elő, ami a stílusjegyek alapján már a XIV században is létezett.

A török terjeszkedés idején Palota a végvári harcok során a Dunántúl egyik főerősségévé vált. A legendás harcok leghíresebb kapitánya Thuri György volt. Ebben az időben Fehérvár és Veszprém eleste után Palota volt a környező magyarság védőbástyája. A végvári idők harcai sok dicsőséget hoztak Palotának, sok legenda született. A törökök végleges kiűzése után a romokon kellett újrakezdeni az életet.

A Rákóczi szabadságharc idején Palota népe a kurucok oldalán állt, sokáig tudták tartani a várat is. A háború befejezés után a földesúr, Zichy Imre és János szerződésben garantálta a robot-és dézsmamentességet, a szabad költözés jogát.

A jobbágyfelszabadítást követően Palota elvesztette kiváltságos mezővárosi rangját, sorvadásnak indult a régi híres kézműipar. A lakosság sem az iparban, sem a mezőgazdaságban nem talált megfelelő megélhetést. A Várpalota nevet az 1870-es évek elején kapta. Az újabb fellendülés lehetőségét az 1880-as évek bányanyitása hozta meg. Megépült az erőmű, a szénosztályozó, az iparvasút, a mészégető.

Az igazán nagy változás azonban csak az 1930-as évek elején következett be. A közeli Fűzfői Gyártelep majd a Péti Nitrogénművek jelentős fogyasztója lett a palotai szénnek. Várpalotán az országban elsőként indult meg a vájárok rendszeres képzése.

A második világháború után nemcsak helyrehozták a korábbi üzemeket, de új erőművet, alumíniumkohót is építettek.

1951-től 1997-ig Várpalota, Pétfürdő, Inota egy város, jelentős ipari központ volt.

A rendszerváltás után megszűnő bányászat majd Pétfürdő önállósodása miatt egyre nehezebb helyzetbe került ismét a város. A megszűnő munkahelyeket nem sikerült pótolni, így a város lakóinak többsége a környező nagyvárosokba ingázik dolgozni. Előbb-utóbb el is költözik, pedig páratlan természeti szépség, megannyi történelmi emlék van a városban.

Erről a „Nevezetességek” menüpont alatt olvashatnak. 

Kedves Látogató!

Ha útba ejted városunkat, és csak a 8-as főúton suhansz át, jusson eszedbe, hogy igen régóta lakott telepelülésen vezet keresztül utad. Ha Budapest felől érkezel előbb gyárat látsz s nem szántóföldeket. Ha a múlt században nőttél fel, akkor eszedbe jut még amit földrajz órán tanultál: piszkos 12. Igen, itt van a régi Inotai Alumíniumkohó és kicsit arrébb az erőmű. S az az út a készenléti lakótelepre vezet. Hangulatos kis városrész. Volt. Fedett uszoda. Volt. Bolt is volt. Meg munka.

A 8-ason tovább balra a 2. századból származó római halomsírokat tártak fel az 1970-es évek közepén, jobbra Inota falu részéhez érünk. Ezt már 1193-ban oklevélben említik. Mielőtt beérsz Várpalotára bal oldalon egy elhagyatott magas épületet látsz, ez az Országos Földtani Kutató és Fúró Vállalat – volt.

Aztán eldöntheted, hogy maradsz a főúton vagy betérsz a városba.

A Fehérvári út – később Veszprémi útban folytatódik – kettészeli a várost. Balra az Alsóváros, jobbra – mily meglepetés – a Felsőváros fekszik. Régóta tervezik az éppen aktuális városvezetők a déli elkerülő út megépítését. Először talán éppen Pápára vándorolt el az erre szánt központi pénz, aztán úgy volt, hogy 2009-ben tényleg elkezdődik a megvalósítás, legutóbb 2013-ra ígértek kezdést. Egyelőre maradt a jóöreg út időnként hatalmas forgalommal.

Hallottál már Szélhelyről? És Tikolföldéről? Várpalota kisváros és szívesen mutatok egy-két érdekességet benne. Velem tartasz? Mielőtt kiszaladnál a városból térj le balra.

A régi bányászházak békésen megférnek itt a modern építésűekkel. Ez a rész volt régi nevén Széhel. Már 1240-ben említik nevét.

Van itt még valami, a Homokbánya. A 9 méter magas fal ősmaradványokban gazdag, 400 féle puhatestű faj maradványait találták meg benne.

Ha már úgyis itt járunk, menjük el a bánya felé! Generációknak adott megélhetést ez a kemény munka. Várpalotán 120 évig volt szénbányászat. 1992-ben előbb a mélyművelés szűnt meg, aztán 96-ra az egész  bányászat, vele több, mint 4500 munkahely. A Felsővárosban igazi bányász lakótömbök voltak. Szívesen megmutatom azt is. Maradt még egy-két hely, amely a 60-as évek hangulatát őrzi.

Forduljunk be itt, a várral szemben. Ez a városközpont a Thury-várral.  Magyarország egyik legrégebbi középkori vára. Újlaki Miklós 1437-ben kezdte építtetni, de mint az 1960-as ásatások során kiderült, már a XIV. században gótikus palota állt itt. Az Európai Uniós pénzből felújított várban vegyészeti, bányászati kiállítás és kőtár van.

Ha tovább megyünk a katolikus templom felé, akkor a kacskaringós úton a Kastélydombra érünk fel. Ez lehetett a valamikori Tikolfölde. Itt található a Zichy kastély, amelyet 1722-ben kezdtek építeni. Az 1860-as tűz után Ybl Miklós tervei alapján építették újjá. A szocializmus éveiben szigorúan zárt terület volt, mert a honvédség használta. A közelben volt a tiszti klub is. 

A templom másik oldalán szintén kanyargós út mellett a régi bányász emeletesházak állnak. Érdemes egy kis utcába betérni. Itt még látható, milyen is volt a hatvanas-hetvenes évek Várpalotája. Jellegzetes lépcsősorok a tömbházakkal körülzárt udvarban. Ha tovább haladunk a Tésidomb felé, akkor ott a hetvenes-nyolcvanas évekre jellemző bányászházakat találunk. Jelen van már az úgynevezett kijevi panel.

A dombról lejövet a távolban Magyarország egyik legnagyobb lőszerraktára volt, s fenyves felett haladt egy forgalmas hadiút. Nem csak bányász, hanem katona-város is volt Várpalota.

Máris visszaértünk a vár háta mögé. Ha felmegyünk a tízemeletesek felé, akkor a panelrengeteg tövében találunk egy pici, régi házikót. A nagy panel-építkezések során ezen a területen alig maradt régi parasztház. Ez tájházként őrzi ma is a hajdanvolt várpalotaiak mindennapjainak néhány darabját. A közelében még egy emlék, ami valamikor mentőállomás, azelőtt megyeháza volt.

A város művelődési központját az ötvenes években építették, ma is őrzi a jellegzetes formáját a régi Jószerencsét Művelődési Ház.

Ismét a vár felé fordulunk. Majdnem a várral szemben van
a Nagy Gyula Galéria. Eredetileg zsinagóga volt, 1840-ben készült el.
Az országban csupán két helyen építettek klasszicista stílusú zsinagógát, az egyik a várpalotai, a másik Óbudán található.

 Kedves Utazó!

Azt mondod, hogy 30 évvel ezelőtti utazásodkor is szinte ugyanilyen volt Várpalota? Persze az út alatt nem látszik a teljes közműfejlesztés, pedig az tényleg volt. A víz, csatorna és gázhálózat 1998-ra teljes egészében kiépült a város belterületén.

Hogy hol van a motorgyár? A Pannónia motorgyárra gondoltál? Az sajnos nem valósult meg.

Hiányolod az uszodát? Mi is, a tervek szerint lett volna. Be kell érni a műfüves focipályával és a fel nem újított régi focipályával. Hajdanában teltházas meccsek is voltak itt.

Szállodát, wellnesst keresel? Mi is. Tényleg tervezték, hogy a vár mögött épül ilyen, de valahogy mindig elmaradt.

Hallottál a Mátyás kötvényekről? Azt hallottad, hogy Mátyás király egyik kedvenc helye volt Várpalota? Akár lehetett is, hiszen a Bakonyalja gyönyörű természeti adottsággal rendelkezik és Pusztapalotán van egy várrom.

Szívesen mesélek majd erről is, a római gátról, a bányatavakról és egyéb természeti szépségekről. Ha legközelebb erre visz utad, kérlek hozz magaddal bakancsot és időt. De kérlek, ne 30 év múlva gyere vissza, mert a természet folyton változik és az idő sohasem visszafelé forog.