. Ma Piroska napja van.

Várpalota - várVárpalota a Bakony hegység és a Sárrét találkozásánál fekszik. A régészeti leletek tanúsága szerint már a korai kőkorszaktól kezdve sokféle nép élt ezen a területen. A Halomdomboknál előkerült római kori sírok értékes történelmi emléket őriznek. A longobárd temető leletei a pannóniai longobárd korszak régészeti alapjává vált. A nemzetközi szakirodalomban „várpalotai kultúra” néven vált ismertté. A város határának területei Pét, Inota, Széhely, Tikolfölde, Réti és kiváltságos földesúri városként Palota voltak. A települések várbirtokokhoz tartoztak, így a város története szorosan összefonódott a várak történelmével és sorsával.

Az inotai városrész eredetileg királyi birtok volt, oklevélben már 1193-ben említették a nevét.

Az ősi Széhelyről 1240-ből van írásos emlék. A valamikori Tikolfölde a mai Kastélydomb és a Loncsos aljában volt egy 1271-es írás szerint. Az 1326-os keltezésű oklevél Bátorkő várát Tikolföldére helyezi. Bátorkő várát Nagy Lajos király 1350-ben a Kont családnak adományozta.

Palota várát 1445-ben említik először oklevélben, de a feltárás során egész palotaegyüttes került elő, ami a stílusjegyek alapján már a XIV században is létezett.

A török terjeszkedés idején Palota a végvári harcok során a Dunántúl egyik főerősségévé vált. A legendás harcok leghíresebb kapitánya Thuri György volt. Ebben az időben Fehérvár és Veszprém eleste után Palota volt a környező magyarság védőbástyája. A végvári idők harcai sok dicsőséget hoztak Palotának, sok legenda született. A törökök végleges kiűzése után a romokon kellett újrakezdeni az életet.

A Rákóczi szabadságharc idején Palota népe a kurucok oldalán állt, sokáig tudták tartani a várat is. A háború befejezés után a földesúr, Zichy Imre és János szerződésben garantálta a robot-és dézsmamentességet, a szabad költözés jogát.

A jobbágyfelszabadítást követően Palota elvesztette kiváltságos mezővárosi rangját, sorvadásnak indult a régi híres kézműipar. A lakosság sem az iparban, sem a mezőgazdaságban nem talált megfelelő megélhetést. A Várpalota nevet az 1870-es évek elején kapta. Az újabb fellendülés lehetőségét az 1880-as évek bányanyitása hozta meg. Megépült az erőmű, a szénosztályozó, az iparvasút, a mészégető.

Az igazán nagy változás azonban csak az 1930-as évek elején következett be. A közeli Fűzfői Gyártelep majd a Péti Nitrogénművek jelentős fogyasztója lett a palotai szénnek. Várpalotán az országban elsőként indult meg a vájárok rendszeres képzése.

A második világháború után nemcsak helyrehozták a korábbi üzemeket, de új erőművet, alumíniumkohót is építettek.

1951-től 1997-ig Várpalota, Pétfürdő, Inota egy város, jelentős ipari központ volt.

A rendszerváltás után megszűnő bányászat majd Pétfürdő önállósodása miatt egyre nehezebb helyzetbe került ismét a város. A megszűnő munkahelyeket nem sikerült pótolni, így a város lakóinak többsége a környező nagyvárosokba ingázik dolgozni. Előbb-utóbb el is költözik, pedig páratlan természeti szépség, megannyi történelmi emlék van a városban.

Erről a „Nevezetességek” menüpont alatt olvashatnak. 

Oldal tetejére