A Titkos kert egy hatalmas találmány.

Egy meghitt, bensőséges udvar, zenekedvelő társaság.

„Ebben a dalban van egy gitár” vagy kettő.

Lohonyai Zoltán előbb egy szál gitárral majd Rechner Csabával közösen játszotta saját dalait.  

Ez nem zene! Ezek csak egyszerű dalocskák, egyszerű akkordokra fűzve.  – mondta Zoli. Azért fogott gitárt a kezébe, hogy elmondhassa a véleményét. Szívesen veszi, ha igazi profi, mint Csaba zeneileg felöltözteti dalait.

Gyerekkori szerelem a zenélés. 1979-ben kezdődött egy behangolhatatlan Cremona gitárral, aztán 1981-ben egy hónap kemény bányászmunka és szülői segítség után egy igazi gitár.

Saját dalokat játszott mindig. Volt, hogy egy nap tízet is írt, aztán a papírkosárban végezték a kották és szövegek.

Vagy csak egyszerűen feledésbe merültek, mert nem őrizte meg.

Nevetve mesélte, hogy az egyik főiskolai találkozón ez egyik barátja büszkén mutatta a kazettáját, melyen eredeti Lohonyai dalok voltak. Szájtátva hallgatta, hogy ilyeneket is írt.

Mindig matat a gitáron. Az egyszerű harmóniákra próbál olyan dallamot kitalálni, mely elég erős ahhoz, hogy szöveget kelljen rá írni.

Van olyan dal mely öt perc alatt készült ,egyszerűen magától jött pl.:

Tolvajdal

lopom a napot és lopom a pénzt

lopok én mindenfélét

lopom a csókot a tekintetet

ellopok amit lehet

nincs tévedés tolvaj vagyok

a legtöbb gondolatot

úgy csórtam el hogy nem volt hiány

ez már fi- lózófiám

figyeljetek rám emberek

tanuljatok míg lehet

varázslatom hipnotizál

mást mond a kéz mást a száj

nézzétek meg jól a tekintetem

gesztenyeszemeim elültetem

sarjad abból olyan erdő

eltéved aki eljő…

lopom a napot és lopom a pénzt

lopok én mindenfélét

lopom a csókot a tekintetet

ellopok amit lehet

ellopok amit lehet

ellopom a lelkedet.

A szövegek magukban is megállják helyüket. Két dalszövege is bekerült két egymástól független versantológiába.

Az előadás címét adó Szeretlek hazám című dalt idén februárban írta.

Ahogy mondta, kétségbeejtő az a tény, hogy 3 év alatt fél millió ember hagyta itt az országot. Hát ez a kétségbeesés ihlette a dalt.

A tolerancia szó helyett jobban szereti az elfogadás, a megértés, megbocsájtás szavakat, mert ez az emberi élet egyik fontos feladata és értelme is, hogy megismerje és megértse a másik embert és elfogadja olyannak amilyen.

Nem kell mindenkit és mindent megváltani, megváltoztatni.

Munkásságát természetesen a zenei szakma is elismeri. A galériában néhány, a kiváló zenélésért járó oklevelét is megosztotta velünk Zoli. 

A címadó dal itt megnézhető-hallgatható: 

http://www.youtube.com/watch?v=Kdi6VlqHpE0