Kontrát Károly a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára mondott beszédet Várpalotán az 1956-os megemlékezés alkalmával. A magyar szabadságszeretetről beszélt, arról, hogy minket, a magyarokat nem lehet elnyomni (legutóbb is csak 45 év volt), hogy október 23-a a szabadság napja.

Ez az esemény sorra meggyújtotta a szabadság fáklyáit. Ez a láng került felszínre 1968-ban Prágában (leverésében a magyar katonák is részt vettek), aztán Görögországban és Portugáliában, majd 88-ban a lengyelországi Szolidaritás esetében is. Apáink, nagyanyáink voltak azok, akik megelégelték az idegen hatalmat és békésen vonultak az utcára (később saját kommunistáikat is felakasztották). Azt kiáltották elég volt (mintha most is lennének ilyen hangok). Aztán olyan rendszert döntöttünk meg (így, királyi többesben), amit a kommunista zsarnok félelemmel, gyűlölettel és csakis erőszakkal volt képes fenntartani (van most masírozás, TEK).

A palotai szénbányászok október 26-án a forradalom mellé álltak és tüntetést szerveztek. Leverték a vörös csillagot, elfoglalták a pártházat. Munkásőrség és nemzetőrség alakult és átvették a gyár irányítását. Novemberben a túlerővel szemben a Bakonyban folytatták a harcot. Sokat tanultunk 56-ról és sokat köszönhetünk 56-nak. Saját magunkért nekünk kell kiállni, muszáj kiállni (kinek kötelező békemenet, kinek összefogást). A magyarok szabadságát senki más nem tudja és nem is akarja kivívni (hiába vártok az unióra). Megtanultuk, hogy csak akkor lehet önbecsülésünk, ha kiállunk amellett, hogy Magyarország nem hagyja magát többé betörni, megtörni (tehát István király kapitulált). 56-ban a magyar nemzet egységes volt. Ezt kell nekünk, mai magyaroknak újra megvalósítani (aki nem velünk van az nem is magyar).

A 2010-es kormányváltás óta egyre tisztábban látszik, hogy olyan országban élünk ahol az emberek maguk dönthetnek a dolgaikról (államosítás, kötelező hittan vagy erkölcstan), arról, hogy kihez akarunk tartozni (azeri baltás kiadása), és kihez nem, kiben látunk szövetségest és kiben nem (nem leszünk gyarmat, de a pénzetek az kell). Minden magyar ember ünnepel szerte a világon (mind az ötszázezer, aki külföldön kénytelen dolgozni). Éljenek 56 hősei, éljenek a palotaiak, éljen Magyarország (bértapsolás: éljen és virágozzék pártunk és kormányunk). – zárta beszédét az államtitkár.

Ezt követően tanulmányi ösztöndíjakat nyújtottak át 30 palotai kitűnő eredménnyel tanuló diáknak.

Az ünnepi műsort a Faller Szakközépiskola tanulói adták. Ember és magyar címmel kronológiai sorrendben elevenítették meg az 56-os eseményeket. Az egészet Bródy János Ha én rózsa volnék című dalára felépítve.

Majd némileg megcsappant nézőszámmal sor került a szokásos koszorúzásra. 

Néhány további kép a galériában látható.