Ritkán írok egyéni sérelmekről. Mostanában azonban egyre többen keresnek meg olyan egyéni, tragikus vagy felháborító személyes történetekkel, hogy mégis megteszem. Azért, mert ezek a problémák sokszor tipikusak, bárkivel megtörténhetnek. Ezúttal a jog és az igazság körüli csűr-csavarról, korrupciógyanús ügyről szól a történet.

Természetesen nevek nem szerepelnek az írásban, csupán véletlenszerű keresztneveket használok. Történetünk egyik főhősét ezúttal nevezzük Pista bácsinak.

Dióhéjban a történet annyi, hogy Pista bácsi előbb bérelt, majd megvett egy vendéglátó „műintézményt” , természetesen ügyvéd – nevezzük Józsi bácsinak – közreműködésével. Mikor nevére akarta íratni, kiderült, hogy hivatalosan nem is az eladó – nevezzük Laci bácsinak – tulajdonában volt,  és a valódi tulaj egy másik vevőnek adta el a területet. A bíróság hosszú évek múlva viszonylag kis összegű kártérítést megítélt Pista bácsinak, amit most Józsi bácsi ügyvéd úr (?) visszaperel.  A jogi ügyletek költéségét is Pista bácsinak kell fizetnie. Végrehajtás van róla, punktum, vonják mind az ő, mind a felesége nyugdíjából.

De térjünk vissza 1996-ba. Pista bácsi felesége egy vendéglátó „műintézményben” dolgozott. A főnöke – Laci bácsi – már szeretett volna kiszállni az üzletből, azért jó néven vette, hogy a nyár elejétől kibérelte tőle az alkalmazottjának férje. Aztán sürgette a dolgot, hogy ne csak béreljék, hanem vegyék is meg. Novemberre el is jutottak az adás-vételig. Itt kerül képbe Józsi bácsi, az ügyvéd. Szépen szabályosan megírta az adás-vételi szerződést, a vevők a megállapodás szerint a pénz nagy részét ki is fizették, a szerződésben megállapodtak a töredék rész fizetési üteméről.

Pista bátyánk -  törvénytisztelő állampolgárként – januárban elment a Földhivatalba, hogy bejegyeztesse a vásárolt ingatlanját. Az illetéket kirótták rá, de érdekes dolgokat tudott meg. Először is azt, hogy Laci bácsinak hivatalosan semmiféle köze nem volt sem az ingatlanhoz, sem a területhez. Az épület ugyanis nem volt feltüntetve és a telek valódi tulajdonosa egy cég, amely már el is adta a területet felépítményeivel együtt egy új cégnek. Érdekes, hogy a régi cég és az új cég adásvételi szerződésében ugyanaz a Józsi bácsi ügyvéd volt a tuljadonos (valódi!) jogi képviselője, aki a magánszemélyek között az adás-vételi szerződést megírta.Még érdekesebb dolog, hogy ezt az adásvételt egy nap alatt be is jegyezték a földhivatalban. Az új cég a földterület használata miatt bérleti díjat is kért Pista bácsiéktól.

Ezek után a vásárló Pista bácsink már nem volt hajlandó kifizetni a visszalevő kis részt Laci bácsinak. Persze Laci bácsi sem hagyta a dolgot, perelt. Közben aztán újabb iratok kerültek elő és kiderült, hogy az 1996-os adás-vételi szerződésen olyan helyrajzi szám szerepel, amelyet már 1991-ben megosztás miatt módosítottak. Vagyis van egy magán adás-vételi szerződésünk egy hivatalosan nem tulajdonos eladóval, téves helyrajzi számmal.  Pici pikantériával fűszerezve: Laci bácsi eladó ellen végrehajtási eljárás is folyamatban volt.

Pista bácsiék, a vevők, befektetésnek akarták megvenni az „intézményt”.  Szerették volna bérbe adni, hiszen maguk nem rendelkeztek megfelelő végzettséggel. A leendő bérlő már korábban is képben volt, viszont amikor megtudta a megcsavarodott jogi hátteret, elállt a bérléstől. Pista bácsi kénytelen volt feladni a korábbi munkahelyét, mert felesége egyedül nem tudta volna vinni az üzletet. Mivel a területen álló épületet Pista bácsiék megvásárolták, azért a  terület akkori, régi tulajdonos cégnek fel kellett volna ajánlania a terültre az elővásárlási jogot. Ez sem történt meg, hanem az egészet eladták az új cégnek. Az új cégnek Pista bácsiék az évek folyamán a telek értékének többszörösét fizették ki bérleti díjként.

Hat év után, 2002-ben jutottak el oda, hogy bejegyezték  Pista bácsiék tulajdonjogát.

Ezt követően Pista bácsiék indítottak kártérítési pert, hogy a 6 év alatt mennyi kár érte őket a tisztázatlan tulajdoni helyzet miatt. Első fokon elvesztették a pert, majd másodfokra szakértőt kértek, aki 5,6 millió kárt számított ki (saját könyvelőjük szerint kb. 9 milliós kár érte őket a 6 év alatt), beidézték a tanút, aki a tisztázatlan jogi helyzet miatt visszalépett a bérléstől. Másodfokon megnyerték az ügyet és a bíróság Józsi bácsi ügyvédet - aki az adás-vételit készítette – kötelezték arra, hogy 5,6 millió Ft-ot és járulékait fizesse meg Pista bácsiéknak. Kamatot azonban csak 2002-től és nem a rossz szerződés napjától számítottak fel hozzá. Az ügyvéd persze megfellebbezte. Végül is 1,9 millió megfizetésére így is kötelezték, de kármegosztás címén Pista bácsiékat 550 ezer Ft megfizetését írták elő. Egy hónap múlva jött az újabb levél, hogy elírták a kármegosztás összegét egy nullával. 550 helyett 55 ezer Ft-ot kell fizetniük.

Az ügyvédi biztosítótól Pista bácsiék jogerős végzés alapján megkapták az 1,9 millió forintot. A bíróság kimondta, hogy további jogorvoslati lehetőség nincs az ügyben. Aztán hat hónapra rá jött egy újabb ítélet az ügyben, hogy lesöprik az előzőt az asztalról. Egyrészt Józsi bácsi ügyvéd követelte vissza – sikerrel - az általa megfizetett költségeket (450 ezer Ft-ot), másrészt jogtalanul felvett összeg miatt immár az ügyvédi biztosító perelte be Pista bácsiékat, és az 1,9 milliót követelték tőle vissza. A levonás ma is folyamatban van, és semmilyen papírjuk nincs arról, hogy meddig vonják még a nyugdíjukból. Eddig több, mint 600 ezer Ft-ot tiltottak le tőlük. 

A történet mesélése során Pista bácsitól röpködnek a jogi kifejezések, a polgári perrendtartás szabályai, törvényi rendelkezések. Nem lehet mindent pontról pontra leírni, mert azt már csak jogi szakemberek értenék meg. Minden egyes újabb jogi lépést Pista bácsi végzésekkel, ítéletekkel támaszt alá. A 19 éves pereskedés minden egyes levelezése sorrendbe van szedve nála. Persze ő is megkapta a perek során, hogy a törvény nem ismerése nem mentesíti a kötelessége alól. Ezért aztán belevetette magát a jogszabályokban. A 19 év hozadék az lett, hogy kívülről fúj törvényeket, rendelkezéseket, mi mivel függ össze, mikor milyen passzust kell érvényesíteni. Az ügyek során eljárási szabálytalanságokat vél sorra felfedezni.

A 19 év pereskedés következménye lett az is, hogy 2005-től megromlott az egészségük, pszihiátrián kötöttek ki mindketten, pánik betegségben szenvednek.  40 év házasság után közben el is váltak. Egymást okolták a kialakult helyzetért.

Panaszukkal sok helyen megfordultak már. Megjárták az ombudsmant,  főügyészséget, köztársasági elnököt, országgyűlési képviselőt és már Strasburgba is írtak. A válaszolók sehol nem írják azt, hogy nincs igazuk, csupán arra hivatkoznak, hogy nincs jogkörük az ügyben.

Pista bácsiék csodára várnak. Eddig 8 ügyvédjük volt, akik beszálltak az ügy egyes részleteibe, de nagyon gyorsan ki is szálltak, mert kolléga ellen nem akarnak pereskedni. Ügyvédre nincs pénzük, ketten 80 ezer Ft-ból élnek.

Bele is törődhettek volna még az elején az egészbe, hogy vesztettek. Ők azonban biztosak benne, hogy becsapták őket és igazság szolgáltatást szeretnének. Egyelőre marad a jogszolgáltatás – úgy, ahogy.

Kit érdekel, hogy 19 évvel ezelőtt egy valótlan helyrajzi számon, valótlan tulajdonos egy fel nem tüntetett épületet adott el? Marad a szélmalom harc? 

Mezriczky Beáta