Közben előkerült a palotai tv is. Érdekes, amikor hívtuk őket nem jöttek, most mégis ott voltak, készítettek felvételt.
„Hamisság, álnokság üli torát, mint ahogy hamis, álnok és galád ez a plakát is!
Ha Magyarországra jössz, kedves bevándorló mi szeretettel várunk, hiszen olyan helyről jössz, ahol még rosszabb a helyzet, mint itt. Együttérzünk veled, hogy el kellett hagynod a szülőföldedet. Barátaink, rokonaink, magyarok százezrei is gazdasági menekültként keresik a maguk és családjuk megélhetését tőlünk nyugatra. S ha nem akarsz itt maradni, meg tudjuk érteni.
Nap mint nap tapasztaljuk, hogy a mai magyar hatalom célja, hogy az igényeinket egyre lejjebb nyomja és egymás ellen fordítsa az embereket. Tudja jól, hogy minél kiszolgáltatottabb egy ember, annál könnyebb tőle elvenni.
Neked is, aki itt születtél, a nyomorúságod megakadályozza, hogy felemeld a fejed, hiszen csak azt nézed, hogyan tudod előteremteni a gyerekednek az alapvető szükségleteket. Eközben játszol a számlákkal, melyiket tudod a következő hónapra átpasszolni, vagy melyik gyógyszert hagyhatod ki ebben a hónapban (magas a vérnyomásod). Ha egyáltalán van még társadalombiztosításod, ha még el mersz menni az orvoshoz. Mert megaláznak a bankban, a szolgáltatónál, a gyereked iskolájában, a boltban, a tömegközlekedésben. Nyugodt éjszakáról már álmodni sem mersz, mert éjjel sem hagynak nyugodni a gondok: holnap vajon ki törli beléd a lábát, ki fogja fejedre olvasni, hogy te vagy a hibás? Meg az a dologtalan másik, a bevándorló. És morogsz magadban. Meg az interneten, ha éppen be tudtad fizetni a díját. De amikor fel kellene emelned a feneked, az asztalra kellene csapnod, hogy elég volt, akkor félted a munkahelyed (ha van még, vagy a közmunkádat), a gyereked jövőjét, és inkább lehajtott fejjel tovább húzod az igát. Hagyod, hogy az igényeidet még lejjebb préselje a hatalom és még többet keseregsz. És ha nem bírod tovább, ha a szervezeted felmondja a szolgálatot? Ha a bank elveszi a lakásod, hiába mondod, hogy az árfolyamot manipulálták. Már rég visszafizetted az összeget s mégis a duplájával tartozol. Ha nem lesz már munkahelyed? Közmunkában negyed annyiért csinálod azt, amit eddig? Amikor a volt barát elfordul, mert szégyelli a közmunkást, a rokon pedig nem segít, mert előle veszed el segélyt és azzal riogat a fidesz-kormány, hogy jön a bevándorló és nem tiszteli a kultúrádat, elveszi a munkádat.
A simlisek, az egyezkedők fejed fölött megkötik számító alkuikat, s nekik nem gond, ha a cipő szétszakad. Még akkor sem, ha az a rajtad való lábtörlésben vásott el. Válladra, fejedre állnak, s kapaszkodnak tovább, míg rajtad újabbat taposnak.
Hajlott háttal gürcölsz tovább és nem lázadsz, csak várod a csodát, hogy helyetted valaki megteszi. De tudd meg, hogy mindenki arra vár, hogy majd a másik, majd az beáldozza magát. Így történhet meg újra, hogy száz ember visz sírba százezreket. De te nem tanulsz a történelemből és éled tovább a megélhetési rettegők nyomorát. Mikor gyülemlik fel benned a keserűség? Mikor mondod, hogy elég? Mikor leszel végre képes tenni magadért, a gyerekedért? Hát ezt érdemled?!”