Ott álltunk a színpad előtt a Kossuth téren, …, örültünk egymásnak, mert sokan voltunk…, sokan voltunk és talán elegen is…, ott álltunk telve reménnyel a Kossuth téren, amikor még volt Kossuth tér, és még volt remény…

Magyar tavasznak látszott a tavasz, korszakváltó magyar tavasznak. A színpadon civilek, szakszervezetek, kéz a kézben… Hátatfordítottunk a parlament épületének és mindannak amit képviselt, középső ujjunkat az ég felé tartottuk, szemünkbe könny szökött, libabőr, hit, remény….
Azokban az időkben volt ereje az orbántakarodjnak, januárban a felcsúti maffiavezér úgy osont be az Operaházba mint a tolvaj a hátsó kertbe…
Valami elkezdődött és látszott hogy ez az erő el fogja sodrni a felcsúti kulák autokrata rendszerét, Orbán lopott trónja megingott….

A közvéleménykutatások olyan százalékokat mutattak, amiről nem is álmodtunk azelőtt… Aztán elkezdődött a hajcihő…, látszott, hogy a politika nem örül a civilek ilyen nagy erejének, megpróbáltak erre rátelepedni, kihasználni …. arról folyt a vita, hogy legyen e a színpadon politikus vagy ne, illetve hogy lehessen e pártlogókat lóbálni a tömegben a színpad elött… A politikusok elkezdték szép lassan tönkretenni az egészet.

Na nem a jobboldalról, nekik ebbe nem volt semmi beleszólásuk, ők csak a fizetett bértüntetőkkel, a vezényelt megfélemlítettekkel, és a lengyel nácikkal felduzzasztott zombiseregükkel próbáltak ellen-erődemonstrálni… A demokrata összefogás, a civilek csoportjai és a független szakszervezetek közé balról verték az ékeket… Az ellenzéki politikus inkább politikus mint ellenzéki, nem volt képes beállni a sorba…, ő csak a sor elejére képes állni… Neki a személyes ambíció fontosabb mint a demokrácia, a jogállam, az ügy…., neki nem Magyarország a fontos, hanem amit abból megkaparinthat….

Tavaly ősszel a rakparton már csak csupa politikus volt a színpadon…, zömében olyan politikus, akiket ez a nép már egyszer joggal vagy jogtalanul, igazul vagy igaztalanul, de egyszer már elküldött a picsába…. Gyurcsány emberei cselesen jó időben elfoglalták a színpad elötti helyet…, szólt az összefogást-kórus, amiben persze volt igazság, de mégis, ezzel bele is verték az ügy koporsójába az utolsó szeget… Innen már logó orral mentünk haza…, összefogástól megosztottan….

Fletó táncolt. Összefogásról beszélt, közben két könyékkel fúrt utat magának. Arról beszélt, hogy hátra kell lépni, közben araszolt előre. Ő már volt miniszterelnök, elkúrta, nem kicsit, hanem nagyon, a válságban, a bajban meg lemondott…, mindenesetre az tény, hogy Orbán basi kétharmada az MSZP “érdeme”…, ezt ők hozták össze, de még a Jobbik nevű nácipárt térnyerése is nekik “köszönhető”… Ők a “bukott baloldal”…, mi a nyerő baloldal lehettünk volna, de közénk furakodtak, ránk telepedtek….

Tulajdonképpen semmiből nem tanultak, semmit sem változtak…., mintha az lenne a jelszavuk, hogy pocsék , vert csapaton ne változtass…, ezek ha a Messi meg a Ronaldo magyar lenne, akkor is a már bevált szar csapattal mennének el Hollandiába mégegy nyolc egyért… 

Most megint jön egy tavasz, a választás tavasza, de a magyar tavaszból már semmi nincs…. Hol van a Milla? Hol van a Szolidaritás? Hol vannak azok, akik miatt százezren álltunk az utcán? Már megint csak az MSZP meg a Gyurcsány van…. Pont ugyanott vagyunk, mint négy éve az orbán kétharmada előtt…. Nem voltak képesek beállni a sorba, nekik a sor eleje kellett, odatolakodtak, odafurakodtak, mert magasról szartak ránk, az ügyre, a hazára, a köztársaságra…. Most van egy lista, aminek az élén egy beteg egójú idióta áll, egy totál tehetségtelen politikus, aki minden balfaszsága ellenére még csak nem is népszerű… 

Elkúrták… ezt is…. mint mindig mindent… nem kicsit, nagyon….
Mi voltunk ebben az országban a demokratikus ellenzék…, mi voltunk huszonéven át, de minket nem képviselt, és nem képvisel ebben az országban senki…, csak arra kellünk, hogy négyévente elmenjünk és húzzunk egy ikszet valamelyik félkegyelmű egója mellé… 
Összefogásról pofázott mindenki, a nagy összefogásról folyt a vita…., de én emlékszem, hogy amíg ezek közénk nem furakodtak igenis volt összefogás…., “össze voltunk fogva”…, csak akkor jöttetek ti a kikapart gesztenye illatára, mint a dögevők, és ékeket vertetetek közénk, megosztottatok és élkúrtátok…ahogy el szoktátok kúrni… 

Győz az orbán tavasszal? Na és? Melyikőtök fog ebbe belehalni? Melyikőtök lesz munkanélküli? Melyikőtök gyereke fog éhezni? Melyikőtök gyereke nem tanulhat majd tovább? Melyikőtök szülei fognak egy ócska, lepukkant kórház folyosóján haldokolni egy-egy pótágyon, ellátás, gyógyszerek nélkül? Melyikőtök fog belerokkanni a rezsicsökkentésbe az orbán szabadságharcába? Melykőtök lesz törvényen kívüli üldözött hajléktalan? Melyikőtök fog alamizsnáért dolgozni egy magyar neokulák vállalkozónál bejelentetlenül, tb és nyugdíj nélkül, fizetett ünnep és szabadság nélkül? Melyikőtöktől vesz el az egykulcsos adó? Melyikőtök aggódig azon, hogy egy koszos lyukban fog majd haldokolni nyugdíj nélkül?

Melykőtöknek lett volna olyan kurva fontos a jogállam, a demokrácia, a köztársaság mint nekünk?

Nektek az egotok, nekünk az életünk a tét…. Elkúrjátok, de veszteni valónk csak nekünk volt… 

Ezt sohasem fogom megbocsájtani… még akkor sem ha valami csoda folytán győztök…

Tatár Antal