Szinte családiasan szűk körben, az épülő és a jelenlegi Pétfürdői Polgármesteri hivatal között került sor annak az emléktáblának a megkoszorúzására, amely Pétfürdő önálló településsé válásának állít emléket.

Az ünnepi beszédet itt Miskolczi Ferenc képviselő mondta.

18 évvel ezelőtt, 1996. május 19-én volt az a népszavazás, amelynek sikeressége lehetővé tette, hogy Pétfürdő leváljon Várpalotáról. Így lett Várpalota 2. kerületéből önálló település. Volt egy népszavazás, egy helyi referendum, ahol arra szavaztak Pétfürdő polgárai, hogy akarnak-e új, önálló Pétfürdőt, meg akarják-e kezdeni végre önálló életüket.

A népszavazás érvényes és eredményes volt. Az önállóságot jelentő igenek győztek. Még másfél év telt el, hosszas tárgyalások voltak Várpalota önkormányzatával, mire az akkori köztársasági elnök, Göncz Árpád 1997. október 1-jei hatállyal Pétfürdő községet önálló településsé nyilvánította.

A folyamatot már a 90-es évek elején lelkes pétfürdői polgárok indítottál el, alakítottak egy civil egyesületet, Szövetség Pét Önállóságáért néven. Néhány fiatalabb képviselő időről időre felteszi a kérdést, hogy miért ünneplik május 19-ét. Nem értik, hogy az idősebbeknek miért olyan fontos ez az évforduló. Nem érzik azt a lelkesedést és fáradhatatlan tenni akarást, amit akkor a leválást előkészítő bizottság tagjai és a támogató pétiek éreztek. Hiszen innen indult minden. A mai fejlődés alapját ez a 18 évvel ezelőtti május 19-e alapozta meg.  

A pétfürdői polgár méltán lehet büszke a lakóhelyére – folytatta Miskolczi Ferenc. Óriási változások történtek a 18 év alatt, melyek közül néhányat kiemelt a képviselő. A továbbiakban arról is beszélt, hogy milyen munkákat terveznek még, hangsúlyozva a térfigyelő kamerák telepítését. Megköszönte a helyi polgárőröknek, hogy szabadidejüket feláldozva segítenek megőrizni a teremtett értékeket. A civil egyesületeknek is köszönetet mondott, amiért tevékenységükkel Pétfürdő lelkét jelentik. Egy települést nem is elsősorban a beruházásai, építményei jellemzenek, hanem az ott élő emberek szellemisége.

Ezt követően Horváth Éva polgármester felolvasta a Pétfürdő leválását előkészítő bizottság tagjainak névsorát, és a Pétfürdő himnuszának választott zene kíséretében Bálint Gézáné és Erdélyi Attila megkoszorúzták a Polgármesteri Hivatal falán levő emléktáblát.

Az ünnep a Közösségi Ház emeletén folytatódott, ahol Angeli Katalin, az intézmény vezetője hagyományápoló de egyben korszerű kiállítást nyitott meg. Mátyusné Tasnádi Marianna kerámiáival, kedves szalmafiguráival, csuhéból készített figuráival ismerkedhettek meg a jelenlevők. Az ősi mesterfogásokat elsajátítva, továbbgondolva egy, a mai ember számára is érthető, szerethető, derűs alkotómunkát mondhat magáénak Mariann. A Közösségi Házban működő kerámia szakkör tagjaként kezdett el foglalkozni aktívan a hagyományos kerámia művészettel. Megtalálta azt, ami teljesebbé tette az életét.

A hagyományt nem csak őrizni és rekonstruálni akarta, hanem a megtanult ismeretek felhasználásával valami egészen újat akart kipróbálni. Nincs két egyforma szobra, minden egyes alkotása egyedi, tükrözve alkotója pillanatnyi hangulatát, érzéseit. A szalmafonással és csuhézással a Közösségi Házban ismerkedett meg. Érző lényeket, egész történetek mesél el az anyagok segítségével. Érdemes megnézni, milyen aprólékos finomsággal dolgozik.

Ezt követően a színházteremben folytatódott a program. Míg a hivatalnál alig több, mint tucatnyian voltak, a kiállításon már 80-100 ember vett részt, a színházterem pedig ismét megtelt. Horváth Éva polgármester itt már több száz ember előtt a nagykorúvá válás útját idézte fel.

- A különválásról való szavazás napja meghatározó volt a település további életére. Azt, hogy itt vagyunk, azt 1996. május 19-ének köszönhetjük – mondta. 1998 óta ünnepeljük, ez Pétfürdő napja. Azért, hogy továbbra is élő ünnep legyen, tovább kell adni azt a történetet, ami 1996. május 19-éről szól.  Sokszor elhangzott már, de nem lehet elégszer elmondani, hogyan kerülhetett sor az önálló települési létre. Sajnos sokan hiányoznak, már nem lehetnek velünk azok közül, akik elindították ezt a folyamatot - folytatta.

Attól tart, hogy óriási mulasztás történt az elmúlt 18 évben. Nem adták tovább azokat a lelkes elképzeléseket, a mindent háttérbe szorító összefogást, ami akkor volt. Ez a nap Pétfürdő születésnapja, a névnapja pedig október 1-e, amikor megkapták a hivatalos papírt róla.

- Fogadjuk meg, hogy ezt a rövid, de tartalmas időt megtanítjuk a gyerekeinknek, hogy 18 év múlva el tudják ők is mondani, hogy mi történt 1996. május 19-én – zárta egy kéréssel beszédét Horváth Éva.

Ezt követően sorra jöttek az óvoda és az iskola diákjai, felnőtt művészeti csoportjai és mutatták be azt, hogy magas színvonalú művészeti tevékenység folyik a településen. Akárcsak a falukarácsonyon, most is szinte folyamatosan teltház volt a színházteremben. A produkciók közben gyakran ütemes taps kísérte  a fellépőket.

Azt hiszen, Horváth Évának nincs teljesen igaza. Lehet, hogy az az érzés nem is adható át, ami 18 évvel korábban volt. Más korosztály, más élettörténések, más kor.

De addig, amíg egy közösség összefog és kíváncsi egymás produkciójára, amíg egy fenyő megcsonkítása miatt képes felemelni a szavát és a rongálót bocsánatkérésre bírni, addig ez a közösség létezik, addig a közösség erős. Ennek a közösségnek voltak, vannak és lesznek saját élményei.

Jó alapot hagynak utódaikra az alapítók. Pétfürdőn megtanultak vigyázni értékeikre, legyen az akár materiális, akár szellemi alkotás.