|
|
|
|
|
|
| Tweet |
|
| |
|
|
|
A Titkos kert egy hatalmas találmány. Egy meghitt, bensőséges udvar, zenekedvelő társaság. „Ebben a dalban van egy gitár” vagy kettő. Lohonyai Zoltán előbb egy szál gitárral majd Rechner Csabával közösen játszotta saját dalait.
Ez nem zene! Ezek csak egyszerű dalocskák, egyszerű akkordokra fűzve. – mondta Zoli. Azért fogott gitárt a kezébe, hogy elmondhassa a véleményét. Szívesen veszi, ha igazi profi, mint Csaba zeneileg felöltözteti dalait. Gyerekkori szerelem a zenélés. 1979-ben kezdődött egy behangolhatatlan Cremona gitárral, aztán 1981-ben egy hónap kemény bányászmunka és szülői segítség után egy igazi gitár.
Saját dalokat játszott mindig. Volt, hogy egy nap tízet is írt, aztán a papírkosárban végezték a kották és szövegek. Vagy csak egyszerűen feledésbe merültek, mert nem őrizte meg. Nevetve mesélte, hogy az egyik főiskolai találkozón ez egyik barátja büszkén mutatta a kazettáját, melyen eredeti Lohonyai dalok voltak. Szájtátva hallgatta, hogy ilyeneket is írt.
Mindig matat a gitáron. Az egyszerű harmóniákra próbál olyan dallamot kitalálni, mely elég erős ahhoz, hogy szöveget kelljen rá írni. Van olyan dal mely öt perc alatt készült ,egyszerűen magától jött pl.: Tolvajdal lopom a napot és lopom a pénzt lopok én mindenfélét lopom a csókot a tekintetet ellopok amit lehet nincs tévedés tolvaj vagyok a legtöbb gondolatot úgy csórtam el hogy nem volt hiány ez már fi- lózófiám figyeljetek rám emberek tanuljatok míg lehet varázslatom hipnotizál mást mond a kéz mást a száj nézzétek meg jól a tekintetem gesztenyeszemeim elültetem sarjad abból olyan erdő eltéved aki eljő… lopom a napot és lopom a pénzt lopok én mindenfélét lopom a csókot a tekintetet ellopok amit lehet ellopok amit lehet ellopom a lelkedet.
A szövegek magukban is megállják helyüket. Két dalszövege is bekerült két egymástól független versantológiába. Az előadás címét adó Szeretlek hazám című dalt idén februárban írta. Ahogy mondta, kétségbeejtő az a tény, hogy 3 év alatt fél millió ember hagyta itt az országot. Hát ez a kétségbeesés ihlette a dalt. A tolerancia szó helyett jobban szereti az elfogadás, a megértés, megbocsájtás szavakat, mert ez az emberi élet egyik fontos feladata és értelme is, hogy megismerje és megértse a másik embert és elfogadja olyannak amilyen. Nem kell mindenkit és mindent megváltani, megváltoztatni. Munkásságát természetesen a zenei szakma is elismeri. A galériában néhány, a kiváló zenélésért járó oklevelét is megosztotta velünk Zoli. A címadó dal itt megnézhető-hallgatható: |
|
|
|
|
|