Szerdán az Együtt-PM szakpolitikusa, Scheiring Gábor Veszprém megyei látogatásán terítéken az oktatásügy, vagyis annak visszásságai szerepeltek.

Elsőként Várpalotán, a Faller Jenő Szakközépiskola előtt beszélt a narancskáderekről akik hatalmi marakodásaik közben nem veszik észre, hogy gyermekeink jövője a tét.

A helyi ügyre reflektálva - amelyről itt olvashatnak bővebben – elmondta, hogy a magyar településektől elvették az iskolákat és Budapestről kézi vezérléssel irányítják az oktatási intézményeket a szakadék felé.

Szóbahozta a Bán Aladár iskolát, amely április óta igazgató nélkül működik és októberig nem is lesz másként. (A korábbi igazgató elérte a nyugdíjkorhatárt, vállalta volna, hogy lemond a nyugdíjról és marad tovább, de a városvezetésnek nem kellett. szerk.)

Beszélt arról, hogy az esztergomi fideszes haveroknak átjátszott tankönyvterjesztés itt is kudarcot vallott. Várpalotára a korábbi késés ellenére –aug. 28-ára ígérték – sem érkeztek meg a tankönyvek.

Nem hagyta szó nélkül azt a hatalmi arroganciát sem, amellyel éppen a Várpalotai Hírhatár érdeklődését utasította el kioktató hangnemben a helyi tankerület vezetője.

Ezt követően Scheiring Gábor Balatonalmádiba ment. Ott a kéttannyelvű gimnázium körül ismét megjelent visszásságokat hozta szóba.

A listázó igazgatónő távozott, a balatonamádi iskola problémai maradtak – mondta. Ugyanis a narancsminisztérium nem nevezte ki a tantestület, az önkormányzat, a szülők és diákok által is támogatott egyetlen jelöltet. (erről itt olvashatnak)

Az almádi tankerület azt a vezetői tapasztalattal nem rendelkező tanárt jelölte igazgatóhelyettesnek, akit azelőtt vettek fel az iskolába, hogy kiírták volna a pályázatot.

Amíg nincs igazgató, addig ő kormányozza az intézményt a megszorítások, a tankönyvmutyi és a pedagógusbér-csökkentés viharos vizein.

Az Együtt-PM-nek két kérdése van Hoffmann Rózsához és a tankerület vezetőjéhez: mikor lesz már béke Almádiban és mikor veszik végre figyelembe a helyi dolgozó emberek és diákok érdekeit.

Még mielőtt a kormányzati oldalról azt mondanák, hogy ők is nyugalmat szeretnének az iskolában, hadd idézzem ide a legérintettebbek, a diákok véleményét.

A diákönkormányzat is értékelhette az igazgatói pályázatot. Ők egyhangúlag támogatják Dr. Várkuti Anna igazgatói kinevezését. Többek között ezeket írták:

„Dr. Várkuti Anna többéves pedagógiai tapasztalatából kifolyólag tökéletes rálátással rendelkezik egy intézmény vezetési nehézségeire és szépségeire,….. Intézményünkben töltött 22 éve alatt az iskola életében aktív, és fontos szerepet játszott, az intézmény minden negatívumáról és erényéről pontos képet alakított ki, mely elengedhetetlen egy igazgató számára. Mindennél fontosabbnak tartjuk, hogy iskolánk vezetői posztját egy angolul kiválóan kommunikáló személy töltse be, aminek a jelölt maradéktalanul eleget tesz…… Tudjuk jól, hogy a tanári karban az elmúlt időszakokban a munka nem volt épp feszültségtől mentes, és örömmel konstatáljuk, hogy Dr. Várkuti Anna ez ellen konkrét lépéseket kíván tenni. Egy pedagógiai intézmény zavartalan működéséhez szükségesnek tartjuk a nyugodt munkakörnyezet megteremtését.”

Tehát kedves Hoffmann Rózsa, kedves Marekné Pintér Aranka!

Ne nézzék a szülőket, ne nézzék a tantestületet, ne nézzék a politikai pártokat!

Nézzék a diákokat!

A tanárukat akarják igazgatónak, aki partnerként kezeli őket. Az ő munkájuk a tanulás, nyugalmat akarnak.

Ne feledjék: a diákok többsége elmúlt már 18, szavazati joggal rendelkezik és egyikük sem amnéziás.